TFeri.hu

Beviteli eszközök: szkenner PDF Nyomtatás E-mail
  
Tartalomjegyzék
Beviteli eszközök: szkenner
3D szkennerek
Minden oldal

Beviteli eszközök: szkenner

3D-s szkennerekért kattintson IDE

A két hagyományos adatbeviteli eszköz után jöjjön egy viszonylag új, a lapbeolvasó, közkeletű nevén a szkenner. (angolul: scanner). Az eszköz alapvetően képek, adatok, dokumentumok digitalizálására, számítógépbe való bevitelére szolgál. Alapvetően egy fénysugár leolvassa az eredeti (többnyire nyomtatott) dokumentumot, majd azt kiadja valamilyen formátumban, amit egy másik program átvesz további feldolgozásra. Ha a cél valamilyen digitális szöveg létrehozása, akkor célszerű OCR programot használni (OCR = Optical Character Recognition = optikai karakterfelismerő) Példa:

Kézzel írt

vagy gépelt

szöveg

- >

szkenner

beolvasás

JPG kép

- >

OCR program feldolgozás

Szövegszerkesztő

Történelmi háttér

pantelegráfA legelső képolvasók a faxok elődjének tekintett pantelegráfokban tűntek fel. (feltaláló: Giovanni Caselli, 1860-as évek) Ez még elektromágnesek által vezetett szinkronizált ingák segítségével távolított rajzokat. Képes volt max. 15x10 cm-es kézírás, rajz, ábra vagy rajz továbbítására. (Bal oldali kép eredetije: http://www.ece.rice.edu/~jdw/images/pantel_1.jpg)

Édouard Belin 1913-ból származó belinográfja egy fotocella segítségével olvasta be a képi adatokat, amelyeket aztán az akkor már széles körben elterjedt telefonvonalakon továbbított (AT&T vállalat, USA). Európában hasonló szolgáltatást nyújtott a Belino. Ezt főleg hírügynökségek használták az 1920-as évektől a faxok elterjedéséig. Lényege egy forgódobon működő fénydetektor, amely szabványos telefonvonalakon küldi el a beolvasott jeleket egy másik helyen lévő szinkronban író berendezésnek. Az eredetileg csak fekete-fehér képek elküldésére alkalmas készüléket később továbbfejlesztették a 3 szín (RGB) egymás utáni elküldésével, így már színes képeket is képes volt a készülék továbbítani, de ez az akkori technológia miatt igen borsos áron volt. A lenti képen egy 1930-as BEP2V készülék látható.

belinográf

(Kép eredetije: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/eb/Belinograph_BEP-2V_-_MfK_Bern.jpg )

A következő típus a faxokban alkalmazott dobszkenner volt. Itt a működés alapja egy forgó dob, amely nagy sebességgel forog, így a továbbított dokumentumot megfelelően megvilágítva beolvassa azt, majd továbbítja a vevőnek. A legtöbb színes dobszkenner a három fő színt külön-külön olvassa be, majd azokat egyesével továbbítja. A mérettől függően az általánosan használt szkennerek A/4-es oldalnyi szélességűek, de ez erősen gyártótól függhet.

A dobszkennereknek a jelentős hőleadásuk nagy hátrányt jelentett, mivel az eljárás során igen komoly hő keletkezik. Így csak olyan iratot lehetett leadni a klasszikus faxkészülékkel, amely meghajlítható volt és bírja a hőt, míg a vevőkészülékben is csak hőérzékeny papír lehetett. Ám ezen papíroknak van olyan hátránya, hogy 1-2 hónap múlva elhalványodik a tinta, így többen is a frissen kapott hőpapíros faxot azonnal fénymásolják. Bár a dobszkennerek helyét gyakorlatilag átvették az egyre olcsóbb lapszkennerek, ám mind a mai napig piacon maradtak a komolyabb teljesítményű dobszkennerek. Az átlagos lapszkennerekkel ellentétben ugyanis a jobb minőségű dobszkennerek képesek akár 24000 PPI-s felbontásra is egy pici kis (hőtűrő) filmen. (pixel-per-inch, azaz képpont inchenként) Így az eredményként kapott kép alkalmas lesz komolyabb felnagyításra is.

A következő generációt a dokumentumszkennerek jelentik, ahol a síkágyon fekvő dokumentum mozog az alul lévő fix fényforrás (és érzékelősor) felett.

síkágyas szkenner

(A kép CorelDraw-val készült.)

Ide tartoznak a számítástechnikában elterjedt korai, ám még méregdrága gépek. Ekkoriban gyakori volt, hogy a szkenner ára megközelítette egy olcsóbb PC teljes vételárát. Az akkori szkennerek kezdeti felbontása 150 dpi (dot-per-inch, azaz pont inchenként) volt, ami csak technológiai érdekességnek volt jó. Ám az érték gyorsan emelkedett 300, 600, 900, 1200-ra, ami már tiszteletre méltó volt.

Az idő haladtával megjelentek a hordozható, egyre kisebb eszközök is. A kis, kézi leolvasók megjelenése után piacra kerültek a gyakran szótárral kombinált tollba épített beolvasók is, de ezek nem terjedtek el igazán.

Toll-szkenner

(A kép eredetije: http://s1.olcso.hu/public/images/product/1/0/1/8/0/600x600_1018031854.jpg)

A lapágyas szkennerek késői utódának számítanak a bolti pénztárakban használt kódleolvasók. Itt a lényeg nem a jó minőség, hanem az igen gyors beolvasás. A gyakorlatilag fixen álló, sokszor a pénztáros pultjába beépített képbeolvasó csak a sima vonalkódot képes beolvasni (nem az ember által is értelmezhető számokat) és a háttérben működő PC már az árucikké és mennyiséggé átalakított jeleket gyorsan továbbítja a központi raktár-adatbázisnak. A működés lényeges feltétele, hogy ne csak fix távolságról legyen képes olvasni, hanem pár centimétertől akár 20-30 cm-ig.

Bolti szkenner pénztárgépekben

(Kép eredetije:

http://www.loud.hu/kepek/Szamitastechnika/USB_CSATLAKOZASU_KEZI_VONALKOD_OLVASO-KONIG_CMP-BARSCAN10_a.jpg )

A következő, mai generációt a lapágyas szkennerek megjelenése hozta el, ahol a technológia annyiban változott, hogy immár nem a dokumentum mozog, hanem a fényforrás. A technológia menet közben annyira érzékeny lett, hogy a beolvasás minősége nagyságrendileg javult, ráadásul a rohamos elterjedése miatt az eszköz ára is meredeken zuhant lefelé.

 

Lapszkenner

(A kép CorelDraw-val készült.)



 
Ulti Clocks content

Hirdetés