Tamás Ferenc: CERN

 

2009. augusztus végén egy csodálatos élményben volt részem: egy hetet tölthettem Svájcban, a CERN-ben. (Európai Központi Nukleáris/Részecskefizikai Kutatólaboratórium) Az ott felhalmozott tudás és infrastruktúra valami hihetetlen és irigylésre méltó. Végre kiélhettem minden fizikatanári szenvedélyemet. De lássuk, hogyan is kezdődött!

 

 

Még a tanév közben egyik kolleginám, aki tavaly töltött kint egy ugyanilyen hetet, szólt, hogy esetleg mehetnék én is. Segítségével felvettem a kapcsolatot a szervezést koordináló Eötvös Fizikai Társulattal és csodák csodájára bekerültem a kiutazó csapatba. Indulás: aug. 15-én, szombaton reggel 7.00-kor a Nagyvárad térről, Budapesten. Bár nem feltétlenül szeretek vonatozni, de egyrészt nem akartam, hogy a feleségem felvigyen kocsival; valamint másrészről így olcsóbban is jöttünk ki. Szóval, hajnali 2.50-kor csörgött az óra és már indulhattam is. A buszt szerencsére megtaláltam és teljes meglepetésemre több régi egyetemista társammal is beazonosítottuk egymást. Idestova már 17 éve nem láttuk egymást, így be kell vallanom őszintén, hogy többeket nem ismertem fel egyből, de ezen hamarosan túljutottunk. (Csupa rosszindulatból mondom: az idő fog rajtunk, bár a hölgyek, mint tudjuk, mindig csinosak és örökifjúak maradnak.) A hosszadalmas buszozást azzal ütöttük el, hogy mindenki pár mondatban bemutatkozott. A társaságból messze kitűnt egy kellemes, jó kondícióban lévő öregúr, akinek nagyon ismerős volt a neve: Holics László! Aki a középiskolás fizikában jártas, annak nem kell bemutatni, hogy ki ő. Akinek egyből nem ugrana be: ő az a bizonyos Holics László, aki az egyik, ha nem a legsikeresebb fizika tankönyv-sorozatot írta, amiből és is hosszú-hosszú évekig tanítottam.

 

Kicsit a költségekről: teljes elismeréssel kell adóznom az Eötvös Loránd Fizikai Társulat, valamint a szervezés oroszlánrészét elvégző Dr. Jarosievitz Beáta és Dr. Sükösd Csaba felé, akiknek idén is sikerült gyakorlatilag minden pénzt innen-onnan összekalapozni. Pár belépőjegyen kívül csak az első éjszakai szállást kellett kifizetnünk. (Legalább is akkor még ezt így tudtuk!)

Munchen

Első nap Münchenig értünk el kicsit lassabban a tervezettnél, de sikerült. A szállás elfoglalása után csak egy rövid esti sétára és persze az elmaradhatatlan ottani korsó sörre jutott erőm, gyorsan le kellett feküdnöm. Másnap reggel indultunk Svájc felé. Egy meglepetésprogramot is betettek a szervezők, a Rajna-vízesést. (Rheinfall) Aki még nem volt ott, annak őszintén ajánlom, hogy feltétlenül nézze meg a sok költő által megénekelt gyönyörűséget! Órákig el tudtam volna benne gyönyörködni! Az itt beszúrt pár fénykép bár igyekszik, de sajnos korán sem tudja visszaadni ezt a természeti csodát! Egy tipp az ott járóknak: érdemes a vízesésen keresztülmenő valamelyik hajóra befizetni (2-4 €). Amíg a hajóállomás szigetére mentünk, a híd alatt megmosolyoghattuk, hogy a hattyúk, a vadkacsák és a pisztrángok hogyan küzdenek a turisták által oda-odadobott kenyérmorzsákért.

Rheinfall

Rajna-vízesés

Rheinfall

A vízhozam hihetetlen!

Rheinfall
Rheinfall
Rheinfall

A hajónk

Rheinfall

Ki kell próbálni!