Péntek reggel már az utolsó ottani előadásokat hallgattuk. Először Horváth Dezső beszélt Magyarország és a CERN kapcsolatáról, illetve az ott dolgozó magyarokról. Utána Debreceni Gergely beszélt az ottani számítástechnikáról, a Web-től a Grid-ig címmel. Nekem, mint informatikusnak igen nagy meglepetést okozott az ilyen mértékben megszervezett és összekötött informatikai hálózat, ahol az egyes számításokat a világszerte szétszórt számítógépek tízezrei végzik. ½ 11-kor jöttek az egyes előadásokon felhalmozódott kérdésekre adott válaszok, ami szokás szerint alaposan elhúzódott.

Kicsit az időbeosztásunkról: Mick komolyan mindig, minden alkalommal kérte, hogy legyünk maximálisan pontosak. Viszont ugyanezt jó lett volna az előadóktól is megkapnunk. Őszintén alig volt szabadidőnk, gyakorlatilag folyamatosan és egyfolytában rohantunk. Többen is el-elmulasztották az étkezéseket, hogy például meg tudjanak venni gyerekeiknek egy pólót, vagy esetleg egy kisebb ajándéktárgyat. Arról a szervezők tényleg nem tehettek, hogy ottlétünk alkalmával 30 fok feletti meleg volt, ami arrafelé igencsak szokatlan! Sajnos sokszor arra sem volt időnk, hogy napközben lezuhanyozzunk!

Egy szokásosan gyors ebéd után Mick Starr befejezte a tanári programot, amit a CERN kutatási igazgatója, Sergio Bertolucci is megtisztelt jelenlétével és beszédével. Délután a szokásos rohamtempóban megszervezett módon jött a sokak által nagyon várt Genf-i kincsvadászat. Ebben a játékos vetélkedőben bejártunk Genf utcáit, tereit, valamint csodaszép tavát. Meg kell vallanom: tényleg szép a nagy szökőkút másodpercenkénti 500 literes vízhozamával. Érdemes meginni a partján egy frissen pörkölt, finom kávét!

Merre is kellene menni?

Térképolvasási gyakorlat

Egy csendes kis terasz

Henry Moore egyik szobra két gráciával

Melyik fényképezőgépet válasszam?

A szökőkút gyönyörű, a hasam kevésbé :-(