Lefelé csak nehezen akaródzott lemenni! Erősen tériszonyos kolleginámat ketten támogattuk a kabinban, mert a lefelé megint sikerült kifogni az egyetlen völgy felé nyíló ablakot! Annyira büszke volt magára, hogy így, két nagydarab ember között végig bámulta a tájat és szinte sírt örömében. Ennek hatására a középső állomáson megittunk egy kávét. Amikor leértünk a városba közösen elmentünk a közeli kisvasúttal a jégbarlangba, a Mer de Glace-hoz. Némi magyarázat: ilyen magasságban már ott vannak a jég-gleccserek.

Maga a kisvasút 20 euró körül van, de itt is van családi, illetve csoportos kedvezmény. Ebben benne van a 871 méternyi szintkülönbséget 5141 méteres úton leküzdő fogaskerekű kisvasút ára, az onnan kicsit lefelé vivő panoráma-lift, valamint az igen szép jégbarlang ára is. Apró bökkenő a csoda megtekintése után jön: felfelé 300-nál több lépcsőn kell visszakapaszkodni a panoráma-liftig. Hoppá! Amikor tüdőnket többszörösen kiköpve visszaértünk a fenti vasúthoz, akkor még gyorsan megnéztünk a gleccser által lehozott kövek kiállítását is. Így visszagondolva a jégbarlang nem volt a legjobb, de az oda vezető vonatozás gyönyörű volt!

Chamonix

Vonatozás közben

Gleccser

Gleccser mellett

Mer de Glace

Jégbarlangban

Mer de Glace

Már jön a kijárat!

Mivel tudtuk, hogy igen hosszú buszozás vár ránk, ezért egy-két apróságot vettünk a szokatlan módon estefelé is nyitva lévő élelmiszerboltokban. Innen már minden rendben ment, illetve majdnem! Végig velünk utazott az Civil Rádió egyik riportere, még velem is készített interjút így igen későn éjjel. A dolgot „mindössze” az bonyolította, hogy pár kilométerrel a svájci-német határ előtt durrdefektet kapott a buszunk, ami egy laza két órás kerékcserét eredményezett, ami alatt a társaság hirtelen haragból csillagfelismerési tanfolyamat rendezett. Hiába! Egy fizikus mindig fizikus!

Vasárnap délután 3 körül értünk vissza a pesti Nagyvárad térre, ahol nehezen, de csak elváltunk. Összesítve ez egy hihetetlen, igen jó, felejthetetlen hét volt. Iszonyúan fáradt vagyok. Ha elgondolom, hogy holnap hajnali 8-kor pótvizsgáztatok, elfog a rettegés. Fogalmam sincs, hogy élem túl! (Utólagos megjegyzés: nem kellett pótvizsgáztatni, „csak” 3 órás értekezlet volt.) Úgy érzem, hogy 2-3 napot folyamatban tudnék aludni. Még érlelődik bennem az utazás, az ajándékokat már odaadtam a családi csokoládékat, de a CERN csak nem jön ki a fejemből. Nagyon jó volt, nagyon izgalmas, de rettenetesen fárasztó!

Köszönet a szervezőknek, köszönet Eötvös Loránd Fizikai Társulatnak és köszönet a kintieknek!

 

Források:

A program hivatalos honlapja: http://indico.cern.ch/conferenceDisplay.py?confId=62581

A CERN hivatalos honlapja: http://www.cern.ch/

Civil rádió CERN-es blogja: http://civiltudomany.blog.hu/

Eötvös Loránd Fizikai Társulat: http://www.elft.hu/

(A képek gyengeségéért engem, meg a fényképezőgépemet lehet szidni...)