26. fejezet: Szöveges Linux
Befejezve: 2003.
Linus - Forrás: www.metroactive.com

26.1.) A Linux szintjei

TFeri.hu logo A Linux-nak, mint operációs rendszernek - mint erről már esett szó - csak a felszíne grafikus. Maga a rendszer a szöveges felületen adja ki a lényegét és az igazi mélységeit is csak itt lehet látni.
Nézzük át biztonság kedvéért a Linux szintjeit:
1. (legalacsonyabb) szint: rendszermag, azaz kernel.
Itt hajtódnak végre a tényleges rendszerfolyamatok. Az egyszerű felhasználók elől ez a szint gyakorlatilag teljesen el van rejtve. (Felesleges érte aggódni!) Gyakorlott felhasználóknak viszont érdemes a kernelt újrafodítani, azaz a rendszermagot saját gépükhöz optimalizálni. Sajnos a legtöbb Linux előnye, de egyban hátránya is, hogy kernelüket még a 386-hoz optimalizálták. (Ez alól talán csak a Mandrake Linux kivétel, melyet a Pentium-hoz optimalizáltak.) Ezt a "hanyagságot" lehet kiküszöbölni azzal, hogy a rendszermagot újrafordítjuk a saját géphez. Így minden egyes alkatrésznek a legfrisebb elérhető meghajtója lesz a kernelben. FIGYELEM! A műveletet csak fokozott óvatossággal érdemes végrehajtani, mivel egy hibásan fordított kernelnél a legjobb szándék ellenére sem lesz optimális a gép müködése, pedig a kernel-fordításnak éppen ez a célja...
2. (középsö) szint: szöveges rendszer, azaz shell.
Ezen a szinten tart a kernel kapcsolatot a felhasználóval. A Linux lényegéből adódóan igen kicsi erőforrás-igénnyel rendelkezik ez a szint. A Linux telepítése után választható, hogy ez a szint induljon-e el, vagy a sokkal nagyobb erőforrás-igényű X-felület.
Javaslat: egy szervernek használt számítógépen elsősorban a memória legjobb kihasználása a fontos és időnként egy-két más művelet. Itt elsősorban a shell-nek kell elindulnia. Az X-felület különben simán indítható egy "startx" paranccsal.
Ha valaki computerét nem szervernek használja, hanem irodai és/vagy otthoni munkaállomásnak, akkor elsősorban a grafikus (X-)felületen fog dolgozni, így neki ezt kell indítania. A legtöbb Linux-disztribúcióban 6 db szöveges ablak indítható egyszerre (CTRL+ALT+Fx, ahol x= 1,2,3,4,5 vagy 6).
3. (legmagasabb) szint: héj, azaz X-felület. Ez a már tárgyalt csillogó-villogó, ikonokkal és menürendszerrel felszerelt grafikus felület.

26.2.) Legalapvetőbb szöveges műveletek

A szöveges konzolon is, akár a grafikuson, legelőször be kell jelentkezni. Újdonságot ez sem rejt, mivel először be kell írni a felhasználó nevét, majd a jelszavát. Természetesen eme két művelet előtt kettős inditású (duálboot) rendszernél ki kell választani, hogy most a Linux rendszer fusson! Hibás név és/vagy jelszó esetén a "Login incorrect" (hibás bejelentkezés) üzenetet kapjuk.
Helyes belépés esetén a prompt egy dollár-jel lesz ($) egyszerű felhasználó esetén, míg egy kettőskereszt (#) root esetén. Fontos megismételni, hogy egyszerre több néven is bent lehetünk a rendszerben. Saját példámban én ezt a leírást a KEDit nevű szövegszerkesztővel írom a grafikus felület alatt. Ettől függetlenül az 1. szöveges felületen beléptem root-felhasználóként, míg a 2.-on sima felhasználóként.
Váltás grafikus felületre: ALT+F7.
Váltás szöveges felületre: CTRL+ALT+F1, illetve CTRL+ALT+F2.
Grafikus felület indítása szöveges alól: startx, majd ENTER gomb.
Grafikus felület leállítása billentyűkkel: CTRL+ALT+Backspace ("vissza"-gomb).
Kilépés szöveges felületből: logout. Ekkor újraindul a szöveges felület.
Számítógép leállítása szöveges felület alól: halt.
Jelszó megváltoztatása: passwd. Módszer a megszokott: kéri a régi jelszót, majd kétszer az újat.

26.3.) Információs parancsok és a parancsok kiegészítése

Mielőtt a parancsokbe belemélyednénk essen szó egy érdekes szolgáltatásról!
Ha elkezdünk egy parancsot begépelni, akkor a Linux egy TAB billentyű lenyomására megpróbálja kiegészíteni a parancsot. Ha csak egyetlen lehetséges folytatás van, akkor beilleszti azt, ha viszont több folytatás is lehetséges, akkor felsorolja azokat - táblázatszerűen, majd visszaadja az eredeti promptot.
Használatot megkönnyítő szolgáltatás az is, hogy ha túl sok lehetséges kiegészítés lenne, akkor a rendszer kiírja a számukat, majd rákérdez, hogy biztosan ki akarja-e iratni az összes lehetséges variánst?
A rendszer segítségével lehetővé válik az is, hogy ha csak az első 1-2 betűt tudjuk a parancsból, akkor azt elkezdjük begépelni, majd a rendszerrel kiegészíttetjük. Ez a kiegészítő-szolgáltatás működik a könyvtárakra is, így nem kell kilométer-hosszú parancssori utakat írni, mint hajdanán a DOS-ban ...

Minden Linux alatt két alapvető információs szolgáltatás van: man és info.
A "man" a kézikönyv (manual) rövidített verziója. Minden parancsról van egy igen részletes angol nyelvű leírás, mely az összes kapcsolót és beállítást tartalmazza. Igen fontos, hogy itt a Windows-zal ellentétben nincsenek rejtett kapcsolók és/vagy beállítások és ismeretlen hatások. Így nyugodtan alkalmazhatunk egy parancsot a leírt módon. Igen szerencsés esetben pár parancsnál előforul, hogy magyar nyelvű a man fájl, de ebben egyenlőre nem kell nagyon bízni. (Ellenszólam: egyre nagyobb iramban folyik a man-ok lefordítása magyarra és ezek is persze teljesen ingyenesek.) Használat: man parancsnév, például man ls

Mi a különbség a man és az info között? Az info általában a bővebb, teljes körű dokumentált verzió - általában menüvezérléssel is megbolondítva, míg a man egy kicsi kézikönyv töménységével foglalja össze a lényeget. Bár mindegyik segítség-típus általában több oldalas, de azért néhány általános szabály érvényes használatukkor: Minden egyes Linux-os szöveges parancsnak vannak egyéb beállításai, illetve használati lehetőségei, de ezek feltérképezését a tisztelt felhasználóra bízom!
A man oldalak fejezetek(szakaszok) szerint vannak csoportosítva.
Ezek a következők:
Fontos
  1. alapvető, mindennapi parancsok
  2. rendszerhívások
  3. a könyvtárakkal kapcsolatos teendok, függvényhívások
  4. eszközök és különleges állományok
  5. állományformátumok és beállító állományok
  6. játékok és egyéb szórakoztatók
  7. egyebek
  8. rendszergazda parancsai
Megeshet, hogy egy parancs több csoportban is előfordul. Ilyenkor a helyes sorrend: man csoportszám parancs.
Például: man 5 faillog
Apróság, de sokat segíthet a manpath parancs, mely kiírja a felhasználó kézikönyvlap keresési útvonalát. Konfigurálási fájl: /etc/manpath.config Még pár parancs:
whatis: címszavak közti keresés a szöveges adatbázisokban (man és info oldalak).
apropos: szórészletek, illetve utalások keresése a szöveges adatbázisokban (man és info oldalak).
A két keresési módszer különbségére egy igen szemléletes példa:
whatis ls - eredmény: egyetlen sor. Mit jelent az ls parancs?
apropos ls - eredmény: tucatnyi oldal. Minden apró sor, ahol utalásként megjelent az ls parancs.

Egy újabb, igen hasznos lépés minden felhasználó számára: (szinte) minden parancs man-, illetve info-oldalai legalján ott van a szerző neve és utolsó ismert E-mail címe. Szintén itt szerepel az a biztosan élő E-mail cím is, ahová lehet írni, ha valami nem kielégítően megy. (bug = bogár; magyarul: futási hiba!) Érdekes lehet az egyes rendszerekben meglévő X-alapú man-felületek áttekintése is. Ezek parancsai: Xman, illetve tkman.
Az átlagos Linux-rendszerekben hihetetlen mennyiségű, igen értelmes leírás található. Ezt HOWTO-nak hívjuk (Hogyan-ok). Kistestvérei a Mini-Howto-k, azaz a mini-hogyanok. Ezek az anyagok a CD-írástól kezdve a webszerver javasolt beállításán keresztül a legkomolyabb biztonsági beállításokig mindennel foglalkoznak.
Hogyanok helye: /usr/doc/HOWTO, esetleg /usr/share/doc/HOWTO
Egyetlen probléma csupán az, hogy az anyagok legtöbbje angolul van...
Még egy fontos tény, mely állandóan ismétlésre szorul: A Linux-rendszerekben a kis- és nagybetűk alapvetően különböznek! Erre mindig vigyázni kell!

26.4.) Könyvtárszerkezet és könyvtárkezelő utasítások

A modernebb Windows-hoz szokott felhasználók számára már nem ismeretlen, hogy minden egyes könyvtár, hardware- és software-elem egyetlen gyökérbe, a Windows megfogalmazása szerint a "Sajátgép"-be kapcsolódik. Ez itt a root nevű könyvtár. Nem tévedés! Ilyen felhasználó is kötelezően létezik! De ez most könyvtár!
Innen nyílik minden egyes alkönyvtár és kisebb-nagyobb elem. A Linux-ban, a Windows-zal ellentétben nem léteznek lemezmeghajtók, mivel az egész szerkezet egyetlen, igen jól megszervezett fára van rákapcsolva.
Fontos! A legfontosabb könyvtárak: Bizonyára feltűnt, hogy a Linux-os jelölésrendszerben minden könyvtár a gyökér jelével kezdődik!
Az egyes fájlok kilistázásához az "ls" parancsot lehet legegyszerűbben használni. (list)
A Windows-ról áttérők kedvéért itt is működik az ott megszokott "dir" parancs.

Pár fontos parancs: Fontos tudni, hogy a Linuxban igen jól működik a "pipeline-technika", azaz egyes parancsokat igen könnyedén össze lehet fűzni egyetlen parancs-sorba. Minta: ls | more

26.5.) Midnight Commander

Midnight Commander Szerencsére a szöveges felület alatt sem kell izzadnunk még a fenti parancsokkal sem.
Erre való az egyik legjobban sikerült, igen sikeres fájlkezelő program, mely szöveges felületről, illetve X-felületen terminál-ablakból az mc paranccsal indítható. A program maga a jó öreg Norton Commander® klónja egy csomó újítással felturbózva.
Tapasztalatom szerint körülbelül hasonló szintet képvisel, mint a szintén ingyenesen használható Windows Commander.
Nos, miről is van szó?!
Látható a két jó öreg panel. Ezek persze ugyanúgy használhatóak. A fájlok között fel-le mehetünk. Könyvtárváltás egy ENTER-rel. A legfontosabb parancsok, melyek funkcióbillentyűkhöz vannak kötve: 
F1 - Súgó
F2 - Menü
F3 - Megnéz
F4 - Szerkesztés
F5 - Másolás
F6 - Atnevezés, illetve Mozgatás
F7 - Új könyvtár létrehozása
F8 - Törlés (fájl, illetve könyvtár)
F9 - Főmenü
F10 - Kilépés.
(Ez az mc legalsó sora egyébként...)
Az egyes panelek menüi cseppet eltérnek a szokásostól:
Fájllista (hosszú, rövid, felhasználói, stb.) - igen jól áttekinthető
Gyorsnézőke - sokszor hasznos
Info - elég részletes és sok mindenre kiterjed
Könyvtárfa - a gyorsabb könyvtárváltásért
Rendezés (név, kiterjesztés, módosítás ideje, elérés ideje, stb. szerint) - igen sokoldalú
Szűrés - felettébb hasznos lehet
Hálózati kapcsolat - igen egyszerűen működik
FTP-kapcsolat - hihetetlen gyors és igen könnyen használható
Frissít - érdemes lehivni, ha valami újítás történt

Persze itt is lehet jogokat módosítani, linkeket szerkeszteni, keresni, fájlokat kijelölni, könyvtárakat összehasonlítani, könyvtárméreteket megnézni, parancssorban kutakodni, stb. Újításként viszont lehetséges saját menüt szerkeszteni, háttérmunkákat nézni, könyvjelzőket aktiválni, stb.
Mielőtt azonban bárki bőszen nekiállna össze-vissza kutyulni a fájlrendszerét, mindenképpen figyelmeztetni kell: az mc használata root felhasználóként igen komoly következményekkel járhat! Ez nem vicc!

26.6.) Pár szó a jogokról

A Linux alatt kicsit komolyabb szinten vannak védve a fájlok, mint ahogyan azt a Windows-ban megszokhattuk. Ugye már előfordult, hogy a DOS/Windows alatt egy-két fontos fájlt véletlenül sikerült letörölni. (pl.: command.com és társai) Ilyenkor jobb esetben csak 1-2 alkalmazás áll fejre, de rosszabb esetben sajnos elfordul, hogy maga a Windows is fejreáll és szerencsés esetben újra tud indulni, de sajnos előfordulhat az is, hogy az egész operációs rendszert újra kell telepíteni.
Linuxban minden fájlnak alapvetően három joga lehet - három csoportban:
r - Read = olvasási
w - Write = írási
x - eXecute = futtatási/végrehajtási (könyvtár esetén belépési)
Minden egyes fájlra három típusban lehet a jogokat definiálni: lehetnek csak a fájl tulajdonosára kiadni a fentieket (owner), vagy a felhasználó csoportjára (group), illetve az összes többi felhasználóra. (others)
Így a gyakorlatban minden egyes fájlnak kilenc joga van!

Ezeket a jogokat gyakorlatban az
ls -l fájlnév.kit
paranccsal tehetjük meg (jokerek használhatóak).
Ha itt a 10 jog első bitje egy "d" betű, akkor egy alkönyvtárról van szó (Directory), míg egy "-" jel esetén ez egy sima fájl. Utána láthatóak a jogok owner/group/others sorrendben. A létező jogot a betűje képviseli (rwx), míg a megvont jogot egy "-" karakter jelzi. Ezek a jogok a chmod paranccsal változtathatóak meg (Számomra kicsit bonyolult a paraméterezése), de ugyanígy érdemes a Midnight Commanderben is próbálkozni! (Nekem ott könnyebben ment.)

Ám van még egy jog! Ez a User ID bit. (chmod parancs "s" opció)
Mi is ez? Egy bonyolult Linux-szerű fájlrendszerben a legtöbb fájl maga a root-felhasználó telepíti, de bárkinek használnia kell. Ilyenek többek között a telefonos tárcsázó program által használt fájlok is. Itt a userek root-joggal használhatják a megadott fájlokat, de maga a fájl nem kerül a sima user tulajdonában, hanem marad a root-é.
Hasonlóan érvényesek a Group ID-jogok is.
Még egy speciális jog van, mégpedig a sticky bit (chmod "t" opció, avagy ragadós bit). Ez a bit utasítja a redszert, hogy tartsa a programot a memóriában, miután befejezte futását.

Látható, hogy a Linuxban kiemelt fontosságú a fájl tulajdonosa. Ezt lehet megváltoztatni a chown (egy fájl tulajdonosa), illetve a chgrp (egy fájl csoportja) utasításokkal.
Minta: chown újtulaj fájlnév
Még egy fontos védelmi lehetőség, mely a Unix-alapú rendszerek specialitása. Minden fájl számolja, hogy rá hány másik hivatkozás (link) mutat. Egy fájlt kizárólag akkor lehet törölni, ha ez a számláló egyet mutat (alaphelyzet).

26.6.a.) Attribútumok

A jól kitalált jogrendszer ellenére a Linuxon belül is előfordulnak attribútumok, bár itt nem túl sokszor fordul elő használatuk a mindennapi gyakorlatban.
lsattr fájlnév - Fájl-attribútumok listája az ext2, illetve az ext3 fájlrendszeren! (Csak ott!)
Fontosabb lehetséges attribútumok:
- a = a fájl csak tovább fűzhető. (appendable)
- i = a fájl megváltoztathatatlan. (immutable)
- u = törlés után visszahozható. (undeletable)
További attribútumok a man-ban!
chattr +a fájlnév - megváltoztatja a fájlok attribútumát az adott fájlrendszeren.

26.7.) Fájlrendszerek

Forrás: www.linux.com Bár a Linux-alapú rendszerekben minden fájl egyetlen, jól megkomponált fában egyesül, ennek ellenére itt is vannak kisebb-nagyobb változások. Itt nem arra gondolok, hogy pár fájl törlésre kerül, illetve néhányat létrehozunk. Itt kifejezetten a floppy és a CD/DVD adta lehetőségekre gondolok.
Egyrészt szükség lehet egyes adatok külső tárolón való elhelyezésére; másrészt sok PC-n a Linux mellett elhelyezkedik 1-2 DOS/Windows alapú rendszer is. Esetenként itt is szükség lehet arra, hogy pár fájlt oda-vissza helyezzünk.
Eme fájl írásakor én például Linux alatt dolgozom, de mindig aznapi munkámról készítek egy biztonsági másolatot is a Windows XP-s partíció alá is.
Szóval egy külső fájlrendszert mindenekelőtt csatlakoztatni kell a Linuxhoz. Ez a mount parancs. Elméleti alap: mount eszköz csatolási_pont
A Linux-rendszerekben az eszközök a /dev könyvátrban helyezkednek el. (DEVices)
Rövid felsorolásuk:
/dev/fd0 - első számú floppy-meghajtó (Windowsban a:)
/dev/fd1 - második számú floppy-meghajtó (windowsban b:)
/dev/hda1 - első számú HDD első partíciója (Windowsban c:)
/dev/hda2 - első számú HDD második partíciója - ha van ilyen (windowsban d: is lehet)
/dev/hdb1 - második számú HDD első számú partíciója 
/dev/hdb2 - második számú HDD második számú partíciója. 
...
/dev/sda - első számú SCSI eszköz
/dev/sdb - második számú SCSI eszköz
/dev/sdc - harmadik számú SCSI eszköz
...


Példa floppy beillesztésére: mount /dev/fd0 /sajat
Ezzel a floppy teljes tartalmát hozzácsatolja a /sajat könyvtárhoz.
Sajnos van egy furcsaság is. Mielőtt kivennénk a tárolóeszközt (jelen esetben a floppy-t), le kell választani a rendszerről. Ez az umount parancs.
Az előző floppy leválasztása:
umount /dev/fd0
Másik lehetőség: umount /sajat
Egyetlen, bár igen fontos kikötés van az umount használatakor: soha nem választhatunk le olyan fájlrendszert, amiben éppen dolgozunk. Miért is kell ez? A Linux, mint tapasztalni fogjuk, igen gyorsan felméri a külső tárolóeszközön lévő állományokat és a teljes fájl-struktúrát. Ez után viszont olyan sebességet biztosít, amelyet a Microsoft rendszere csak igen nehezen ér el, mivel a fájlokat innen fogva a saját rendszere szerves részévé integrálta!
Példa CD-ROM csatlakoztatására: mount /dev/hdc /mnt/cdrom
Leválasztás: umount /dev/hdc
vagy umount /dev/cdrom
Érdekes sajátosság az is, hogy a Linux alatt hiába nyomogatjuk a CD lemezkiadó gombját, ha már csatlakoztattuk a rendszert. Ilyenkor ugyanis a fenti gomb használata teljesen le van tiltva!
Egy apróságot azért érdemes figyelembe venni a Microsoft alól érkező kezdő felhasználóknak. Általában a grafikus felületet kell használni. Ide érdemes egy floppy- és egy CD-ikont készíteni, melynek jobb kattintásra megjelenő helyi menüjében szerepelni fog a csatlakoztatás (mount) és a megnyitás, illetve (CD/DVD esetén) a kidobás is!

Egy apró és hasznos parancs a merevlemezek kezeléséhez: df (DiskFree). Ez megmutatja, hogy az éppen felcsatlakoztatott partíciókon milyen típusú a partíció, mekkora hely van még szabadon (byte-ban és %-ban), valamint mi a csatlakoztatási pont. Javaslat: a hatalmassá nőtt merevlemezeket néha nehéz a még szokásos byte-os kiírási formában áttekinteni.
A MByte-os kiiratási parancs: df -m
Még egy hasznos parancs: fsck (File System ChecK) = fájlrendszer-ellenőrzés. Ezzel lehet az éppen mountolt rendszereket ellenőrzés alá venni. Kritikus helyzetben működő rendszereknél hasznos lehet!
Windows-os szemmel nézve furcsa szokása a Linuxnak, hogy a rendszer nem feltétlenül akkor írja ki az aktuális fájlt a HDD-re, amikor azt a felhasználó parancsba adja, hanem csak akkor, ha marad egy kis szabad kapacitása. Ezzel is biztosítja, hogy a lehető legjobb kiszolgálásban legyen része a felhasználónak.
Amikor egy floppy-t szeretnénk használni, akkor célszerű azt mihamarabb Linux-os fájlrendszerre formázni. Ezt legegyszerűbben a következő paranccsal tehetjük meg:
mkfs -t ext2 /dev/fd0 1400
Hosszú?! Első ránézésre mindenképpen. Ellenben grafikus felület alatt rendelkezésünkre áll a KFloppy nevű program, amely direkt floppy-k formázására való és igen egyértelműen kezelhető menürendszerrel használható...

Egy másik kérdés: hogyan lehet a merevlemezen lévő többi partíciót csatlakoztatni a Linuxhoz?
Először is szükség van arra, hogy tisztázzuk, milyen típusú operációs rendszerek vannak a gépen. A Linux fájlrendszere több egyéb típusú is lehet: az ideiglenes adatokat tartalmazó partíció a swap. Ennek típusa Linux-swap.
Magának a Linuxnak ext2, vagy ext3 fájlrendszere van, de előfordulhat, hogy egyes disztribúciók ettől eltérő rendszert használnak. Az MS-DOS partíciós típusa: msdos.
Csatlakoztatási minta: mount -t msdos /dev/hda1 /mnt/dos
Itt a -t a típust jelöli, melyet az msdos határoz meg.
(Megjegyzés: Linux alatt partíciót létrehozni az fdisk, vagy a cfdisk paranccsal lehet, míg megformázni az mkfs paranccsal lehet. De óvatosan, mert ezzel súlyos roncsolást lehet végezni!)

A mountolható fájlrendszereket egyébiránt a /etc/fstab fájl tartalmazza. Ez a fájl rendkívül fontos, így csak fokozott óvatossággal lehet szerkeszteni, amit egy sima szövegszerkesztővel is át lehet alakítani.
Íme egy példa a /etc/fstab fájlra (saját!):
#eszköz       Csatlakozásipont       Fájlrendszer     Beállitások  Bizt. fsckSorrend
LABEL=/             /                   ext3           defaults        1 1  
none                /proc               proc           defaults        0 0
/dev/hda3           swap                swap           defaults        0 0
/dev/cdrom          /mnt/cdrom          iso9660        noauto,owner,ro 0 0
/dev/fd0            /mnt/floppy         auto           noauto,owner    0 0
/dev/hda1           /mnt/windows        vfat           defaults        0 0
Ebben a fájlban - és mindenhol a Linux beállítási fájljaiban - a "#" kezdetű sorok csak magyarázatra szolgálnak. A /proc fájlrendszert a Linux automatikusan hozza létre a saját folyamatai kezelésére, tehát nem tényleges eszköz, így azzal nem kell törődnünk.
Látható, hogy a swap tártelület az elsődleges HDD 3. pertícióján van - alapbeállításokkal (defaults).A CD-ROM fájlrendszere: iso9660. Ez fontos! A noauto jelentése egyértelmű: nem automatikusan mountolható. Az owner jelentése: tulajdonos, vagyis a felületet éppen használó mountolhatja az eszközt. Magyarul, ha valamelyik felhasználót ki kell zárni a CD-ROM használatból, akkor itt ezt meg lehet könnyedén oldani. Az "ro" jelentése pedig Read Only (csak olvasható). Látható továbbá az is, hogy az elsődleges HDD 1. partícióján egy "vfat" típusú fájlrendszer van. Ez a Windows helye. Saját gépen éppen Windows XP, de gond nélkül mountolható bármilyen Windows fájlrendszer is.
Használható Windows-os fájlrendszerek egyébiránt: Az utolsó két oszlop egész értéket tartalmaz: az elsőt a dump rendszer használja annak meghatározására, hogy egy fájlrendszert ki kell-e írni a külső tárolóra (dumping). Az utolsót az fsck használja annak jelzésére, hogy kell-e ellenőrizni egy fájlrendszert és milyen sorrendben! További részletekkel a man fstab és az info fstab parancsok szolgálnak.
Látható, hogy a rendszert igen könnyen bővíthetjük 1-2 újabb sorral, ha további fájlrendszerek csatlakoznak a jelenlegi rendszerünkhöz. A fájl szerkesztésére azért egyes partíciókban rendelkezésre áll egy eszköz is, az fstool. Ez először sokat kérdez, majd utána mindent szépen beállít.

A következő fájl átnézése előtt számot kell vetni azzal, hogy a Linux eleve hálózaton jött létre. Így sok lehetősége támogatja a hálózatot: ez az NFS. (Network File System, azaz a hálózati fájlrendszer) Ez csak TCP/IP hálózat alatt működik. Részletes beállításait a /etc/exports fájl tartalmazza. Vigyázat! Ez nem keverendő össze az egyéb internet-elérést biztosító lehetőségekkel. Ezt például rendszergazdák használhatják a kliensgépek elérésére, illetve az egyes klienseken lehet beállítani, hogy a fájlszerverre tudjanak menteni a saját könyvtárukba. További részletekkel és példákkal a man exports parancs szolgál.

26.8.) Szoftvercsomagok

2004-es állapot szerinti leírás!!!
Már többször is esett szó a Linux rendkívül széles és könnyedén kivitelezhető paraméterezési lehetőségeiről. Telepítéskor is sok módot lehet választani, de lehetőség van a későbbi finomhangolásra, de kívánság szerint megoldható a teljes rendszer újraépítése is. Ahhoz, hogy ezt ténylegesen tudjuk is alkalmazni, tisztában kell lenni az útvonal (PATH) fogalmával.
A Linux disztribúciók többségében a programok és a fontosabb parancsok a rendszerkönyvátrakban helyezkednek el, melyek általában a következőek: /bin, /usr/bin, /usr/X11/bin, /usr/local/bin.
Ezeket az elérési útvonalakat természetesen ki lehet egészíteni, mivel a /etc/profile fájlban rendelkezésre állnak. A szerkesztés egy sima szövegszerkesztővel is megtörténhet, de előtte érdemes a fájlról egy biztonsági másolatot készíteni.
Nem szabad elfelejteni, hogy itt is, mint a Linux beállításainál mindenhol, a nem kívánt - pl.: megjegyzésként beszúrt - sorokat a legelején kettőskereszttel kell megjelölni.
Telepítéshez egy fontos, igen erős eszköz áll rendelkezésünkre (több disztribúcióban is): a Redhat Package Manager (rpm). Ezt használhatjuk az egyes alkalmazások telepítésére és eltávolítására. Valójában itt nem alkalmazásokról, hanem programcsomagokról beszélünk.
A Linux-os telepítés óriási előnye, hogy egy csomagot lehet próbaképpen is telepíteni és futtatni; majd ha a rendszer stabilan működik, akkor fixálni a változásokat. Ha a csomag instabilnak bizonyul, akkor fájdalommentesen meg lehet szabadulni az egésztől.
KPackage Fontos tulajdonság továbbá az is, hogy egy Linux-os csomag 100%-osan eltávolítható annak minden egyes összetevőjével együtt. Nincsenek rejtett, maradványfájlok, melyek annyira jellemzőek a Windows-okra. Itt ugyanis a csomag telepítésekor bejegyzésre kerül, hogy pontosan mi, hogyan és hová lett telepítve. Így eltávolításkor csak a csomag által telepített fájlokat lehet törölni.
Igen ám - vetődhet fel a kérdés, de mi van akkor, ha egy második csomag hivatkozik az előzőleg telepítettre. Lehet-e ilyenkor az elsőt eltávolítani? NEM, mivel ez a rendszer instabilitásához vezetne. Először a 2. csomagot kell leszedni, csak utána lehet eltávolítani az elsőt. Ezt az árat meg kell fizetni a stabilitásért! Az rpm-ről én nem szólnék itt részletesen, de minden igen alaposan benne van a man rpm és az info rpm fájlokban. Még egy apró megjegyzés: akiknek hozzám hasonlóan bonyolultnak tűnik ez a fajta installálás és uninstallálás, azoknak szíves figyelmébe ajánlom az egyes disztribúcióknál meglévő KPackage nevű X-felületű programot, mely logikusan és követhetően felsorolja az összes csomagot és segít az adminisztrációjukban.
Honnan lehet újabb csomagokat beszerezni?
Elsősorban a hivatalos Linux-disztibúciók által kiadott CD-kről, melyet a magyar informatikai magazinok is rendszeresen közölnek. Ezek általában nem sok mindent támogatnak, mivel a terjedelmük érthető okokból korlátozva van, de azért a legfontosabb újításokat tartalmazzák! Másodsorban on-line is le lehet tölteni az Internetről. Számtalan helyen találhatóak hivatalos vagy annak tekintett csomagok. Ezek általában a disztribútor honlapjáról érhetőek el. Fontos, hogy csak a kísérletező kedvűek töltsenek le ideiglenes, illetve még csak tesztelés alatt lévő állományokat. Stabil állományok nyugodtan letölthetőek. (Ismétlés: a Linux ingyenessége miatt ezek mindig ingyenesek!)
Ezeket a csomagokat általában az FTP-oldal alatt lehet találni (pl.: ftp.redhat.com) és kiterjesztésük többnyire .rpm, vagy .tar, esetleg .gzip.
Szinte az összes FTP-oldalra immár készítettek WWW-bejáratot is, de az FTP-oldali bejárathoz szükséges user név általában "anonymous", a jelszó pedig a látogató által beírt E-mail cím.
Ezeket a csomagokat letöltés után az összes fájlkezelő ki tudja tömöríteni, és a legtöbb alkalmazás egyből installálni is tudja.
A Windows-os szokással ellentétben itt nem feltétlenül igaz, hogy mindig mindenből csak a legfrissebbet szabad használni, mivel a Linux alatt a régi verzióknak is komoly támogatottsága van! Általánosan érvényes, hogy egy hibátlanul működő rendszert nem érdemes állítgatni!
Ha már internetről van szó, akkor pár szót kell ejteni a modem beállításáról.
A Linuxban a modem helye: /dev/modem
Ha a modem valamelyik portot használja, akkor azt kell beállítani:
COM1 -> /dev/cua0
COM2 -> /dev/cua1
COM3 -> /dev/cua2
COM4 -> /dev/cua3
A mai, modern Linuxokban a modem beállítása gyakorlatilag automatikusan működik és nem kell a felhasználónak vesződni vele. (Pl.: az egér helye: /dev/mouse)
A modemes kommunikációra számos program létezik. Ezek az egyes disztribúciókban mások lehetnek, pl.: pppd, xisp, ezpp, minicom, Seyon, ...
Ismétlem: ennek beállítása általában automatikusan megtörténik, így nem kell vele bajlódni. A fejlettebb techológiák sem ismeretlenek, hiszen a Linuxokban már régóta benne van az ISDN, az ADSL, illetve a többi gyorsabb internetezési lehetőség is.

26.9.) Shell műveletek

2004-es állapot szerinti leírás!!!
Minden szöveges felületen végrehajtott funkciót lehet automatizálni.
Miért hasznos ez? Például azért, mert így nem kell állandóan ugyanazt a műveletsort bepötyögni és végrehajtani ugyanúgy. Ismerős? Meglehet, mivel ez a DOS-os BATCH-fájlok lényege is. Miben más a Linux? Itt egy egyszerű (tetszőleges) szövegszerkesztő segítségével olyan fájlokat lehet létrehozni, amelyek shell parancsokat és változó-definíciókat tartalmaznak. Ezek a shell script-ek.
Gyakorlatban például egy ilyen shell script-re lehet bízni a virusirtó adatállományának frissítését.
Ténylegesen ha egy shell script rendelkezik futási engedéllyel, akkor a script nevét a parancsnevekhez hasonlóan használhatjuk.
Változók is definiálhatóak, de itt értékek is adhatóak.
Például egy könyvtár-listát kiirathatunk egy fájlba, vagy egyes munkákat (job = munka) háttérbe küldhetünk, illetve előhozhatjuk. Lehetséges periodikusan biztonsági másolatokat készíteni egyes állományainkról, stb. Egyszerre működő jobok számát csak a memória és a gép sebessége korlátozza.
Néhány parancs, illetve jel felsorolása (további információ: info shell)

26.10.) Egyéb szöveges alkalmazások

2004-es állapot szerinti leírás!!!