A számítástechnika kultúrtörténete – A számírás kezdetei

A számolás már az őskőkor óta az emberiség sajátja volt, hiszen már igen korai elődeinknek szüksége volt erre az egyszerű cselekedetre. Ennek működése a nyelvészet eszközei mellett leginkább a brazil őserdőkben és egyéb más helyeken felfedezett primitív életet élő vadembereknél lelhető fel. Mindkét forrás szerint az egy, kettő, (esetleg három) mellett a sok fogalma alakult ki leghamarabb. Maga a szám, mint elvont fogalom csak később alakult ki. Nyomokat még most is lehet találni, hiszen több számrendszer lelhető fel:

• Dél-Amerika: 5-ös
• Északnyugat-Afrika, finnugor népek: 6-os
• Héberek: 7-es
• Germán és angolszász nyelvek: 12-es
• Maják, kelták: 20-as
• Babilon, Mezopotámia: 60-as
• egyéb helyeken: ezek keverékei.

Ezek talán legkorábbi keveréke lett a ma is jól ismert római 10-es rendszerű számírás. A mai ismert számjegyeink hindu-arab közvetítéssel jutottak el Európába.

Maja számok és számolás

A maja számrendszernek három alappillére volt: a nulla (kagylóforma), az egyes (pont), valamint az ötös (vízszintes vonal). Ezek segítségével könnyedén kifejezhetők a számok 0-tól 19-ig. (Kép eredetije: http://en.wikipedia.org/wiki/Maya_numerals ) Például a 13-at két vonal felett 3 pont jelzi. A 20 feletti számokhoz kellett egy külön forma, mégpedig a sima számok fölé tett pont volt ez. Például egy sima pont felül, majd alatta egy 6-os jegy volt a 20+6 = 26. Ha 400 feletti számokat kellett megjeleníteniük, akkor újabb sort nyitottak az eddigiek felett, ami immár a még nagyobb helyiértéket jelentette. Ezen jegyek segítségével könnyű volt az összeadás és a kivonás is, hiszen simán megoldható volt mindkét művelet.