Hazatérve gyógykezeléséből újabb kincstári szubvenciót kért és kapott is 17 ezer fontot, amiből folytatta a gép építését – hozzátéve a saját tőkéjéből 22 ezret. 1833-ban azonban abbahagyja a munkát. Több évnyi huzavona után 1842-ben közli vele az akkori pénzügyminiszter, hogy a tervet a maga részéről halottnak tekinti. Babbage nem is folytatta soha a gép építését. Ahogyan abbahagyta, úgy volt kiállítva az 1862. évi Világkiállításon. Még ma is működőképes.

Ez elvileg egy általános célú számítógép volt. A gép életcéljává vált Babbage-nek. Ő egy univerzális gépet tervezett, melynek egységei: adatbeviteli, eredmény-kiviteli, számolómű és részeredmény-tároló. A beolvasás lyukkártyákról történt volna, valamint tudott volna utasításokat és adatokat tárolni, matematikai műveleteket végrehajtani és adatokat kinyomtatni. Ráadásul a lyukkártyákat vezérlésre is használta volna, közte ötletként megjelent a feltételes elágazás is: egy eredmény előjelének függvényében a gép kétféleképpen folytatta volna működését. A tárolómű 200 részeredmény tárolására lett volna alkalmas. Erre a célra 1000 db, egyenként 50 fogaskereket tartalmazó oszlopot tervezett Babbage. Haláláig ezen a gépen dolgozott, bár az építése már kezdetben megakadt: a kor finommechanikai lehetőségeivel ezt a gépet nem lehetett elkészíteni. Ha megépült volna, egy futballpálya területét foglalta volna el és öt gőzgép energiája kellett volna a működtetéséhez.

(Kép eredetije: http://www-03.ibm.com/ibm/history/exhibits/attic2/attic2_182.html)

Halála után munkáját fia, H. P. Babbage folytatta. Sajnos, ez soha nem készült el. A gép alapötlete merőben különbözött a korai differenciagéptől. Az ötletet az 1805-ben a francia Joseph Marie Jaquart (1752-1834) által bevezetett szövőszék hozta meg. Ezen a szövőszéken a mintát egymás utáni kártyákon lévő lyukak jelentették, melyek alapján a gép fűzte a cérnákat. Ez a mai értelemben vett lyukkártya egyfajta programnak tekinthető, amely gyakorlatilag végtelenszer megismételhető volt. Az analitikus gép maga két részből állt:

1. A tárolóból, ahol azok a változók helyezkednek el, amelyekkel a művelet végbemegy, valamint más műveletek végeredményei is.

2. A malomból, amelybe mindig azokat a mennyiségeket visszük be, amelyekkel éppen valamilyen műveletet végzünk. Ennek folytán két kártyacsomag van. Az egyiken a változókat és a számoláshoz szükséges konstansokat visszük be, míg a másikon magát a számolási műveletet. Éppen ezért az analitikus gép rendkívül általános jellegű. Gyakorlatilag bármilyen számolás elvégezhető vele, ha pontosan le tudjuk írni a hozzá szükséges matematikai algoritmust.

Az új gépben, az Analytical Engine-ben ezer tengelyen 50 helyi értékű számoknak megfelelő számkereket szándékozott elhelyezni.

A készülék - bonyolultsága miatt - nem valósulhatott meg saját korában, a fia készítette el később a malomrészt, amely a számítások elvégzésére szolgált. A másik fő részt, a tárolót, ahová az adatokat kellett volna bevinni, ez ideig senki sem alkotta meg. Babbage ismerte fel először, hogy a számolásokban a részeredmények tárolására is szükség van. A gép a mozgó kartonszalagon tárolt utasítássort tapogatókarok segítségével olvasta le és így hozta működésbe a malmot és a tárolót. A soha el nem készült gépre Ada Byron, (1815-1852; külön képen – eredeti: http://www.willamette.edu/) Lord Byron költő leánya, a későbbi Lady Lovelace írt programokat. Így őt tekinthetjük az első programozónak. Róla nevezték el az Ada programnyelvet. Ada Byron, Babbage barátjaként, annak elmondásából és egy itáliai előadókörút jegyzeteiből készítette el programterveit és programjait. Zsenialitását mutatja, hogy ezek a programok szinte kivétel nélkül helyesek voltak.

Még egy apróság: Ada Lovelace javasolta Babbage-nek, hogy a gép a nehézkes decimális helyett bináris formában tárolja a számokat, valamint ugyancsak ő találta ki egy utasítás-sorozat többszöri végrehajtatását, a – mai nevén - ciklust.