Intel logo oldAz Intel története: a korai évek és a számozott processzorokIntel logo new



Az Intel egy amerikai eredetű globális vállalat, amely jelenleg a világ legnagyobb félvezető chip-gyártója. A sikertörténet igazán az x86-os szériával vette kezdetét, amely sorozat a világ legtöbb személyi számítógépében megtalálható volt a maga idején. Habár mindig is voltak ellenlábasai, de a lényegében kétszereplőssé vált CPU-piacon többnyire vezető (Megjegyzés: ezt a mondatot az AMD és az Apple hívei erősen vitatnák!)

 

Az Intelt 1968. július 18-án alapították Integrated Electronics Corporation néven Santa Clara (California, USA) székhellyel. Az Intel CPU-kon kívül készít alaplapi chip-készleteket, hálózati kártyákat és interfészeket, flash memóriákat, grafikus chipeket, beágyazott processzorokat és számos egyéb kommunikációhoz és számítástechnikához használt eszközt. A félvezetőgyártás úttörői (Robert Noyce és Gordon Moore) által alapított cég gyorsan piacvezető lett – többek között Andrew Grove kiváló vezetése által. Az Intel sikeresen ötvözi a chip-tervezést a legmodernebb gyártási eljárásokkal. Habár az Intel eredetileg a mérnökök és az informatikai szakemberek között volt ismert, de az 1990-es években világsikerű „Intel Inside”-kampány jóvoltából és a Pentium márkanév felfuttatásával lett igazán világhírű.

 

Alapítók

Gordon E. Moore fizikus és kémikus – aki a Moore-törvénnyel már elismert volt – és Robert Noyce fizikus és az integrált áramkörök egyik kitalálója elhagyták a Fairchild Semiconductor céget, hogy megalapíthassák az Intelt. A harmadik alapító a vegyész végzettségű, eredetileg Gróf András néven hazánkban született Andrew Grove volt, aki a Berkeley Egyetemről csatlakozott hozzájuk.

Gordon E. Moore Robert Noyce Andrew Grove
Gordon E. Moore
(1929-)
Robert Noyce
(1927-1990)
Andrew Groove
(1936-2016)

(Képek forrása: https://www.computer.org/web/awards/goode-moore-noyce, illetve https://newsroom.intel.com/news-releases/andrew-s-grove-1936-2016/)
Moore és Noyce eredetileg a "Moore Noyce" cégnevet akarták adni a friss cégnek, ám ez angolul erősen hasonlít a több zaj ("more noise") szókapcsolatra, ami egy elektronikai cégnek nem lett volna szerencsés. Ők a következő NM Electronics variánst majdnem egy évig használták, mielőtt úgy döntöttek, hogy Integrated Electronics Corporation-nak nevezik át a céget, ami rövidítve Intel lett. Ám ezt a nevet egy szállodalánc már használta, így azt meg kellett tőlük venni.

1969-ben megszületett az Intel – világhírűvé vált - logója: Intel logo 1969

Intel 1101Még ugyanabban fejlesztették ki a világ legelső fémoxid félvezetőjét, egy statikus RAM-ot; jele: Intel 1101. (Kép eredetije: http://www.cpu-museum.com/Memories_e.htm )

Noyce kifejlesztett egy fotokémiai eljárást, amivel számtalan tranzisztort lehetett egyetlen chip-re építeni. Akkor még kizárólag nagyszámítógépek léteztek és ferritmagos memóriát használtak. Az Intel ezekhez kezdett el félvezető memóriákat gyártani, amelyek lényegesen kisebbek és olcsóbbak, megbízhatóbbak voltak és sokkal kevesebb energiát fogyasztottak, mint bármelyik vetélytársuk, bár ez utóbbi szempont akkoriban még lényegtelen volt.

A piacon az Intel 3101-es jelű Schrottky-féle bipoláris RAM-mal jelentek meg még 1969-ben. Termékük jellemzője volt, hogy az általuk kitalált bipoláris technológia lényegesen gyorsabb volt, mint a konkurenseik által használt arany-diffúziós folyamatok. A 3101-esnek 64 bit kapacitása volt, melyet 16 db 4-bites szóban tároltak el. A 4-bites szavak címzését egy beépített 1x16-os dekóder segítette. Maga a 3101-es kicsit jobb volt, mint az előző 1101-es memóriachip. Az 1101-es egy PMOS-technológián alapuló szilícium-kaput használt. Az 1101-es és a 3101-es projektek egyszerre indultak, de maguk az alapítók sem tudták meghatározni, hogy melyik lesz a nyerő. Habár ezt a versenyt a 3101-es nyerte, de a bipoláris technológia végül is vesztett, mert a szilícium-kapun alapuló technológia lett hatalmas üzleti siker az Intel 1103-as DRAM-ban.

Intel 3101

(Kép eredetije: http://www.antiquetech.com/chips/Intel3101.htm)

 


1970-ben a piaci igényeket látva az Intel bevezette a legelső integrált áramköri lapkát, az 1103-ason alapuló MU-10-est. A vállalat gyors növekedése miatt ekkor vásárolták meg az első saját tulajdonú telket, a Coffin Road és a Central Expressway sarkán, Santa Clara városában (Kalifornia, USA).

 

1971. nov. 15-én jött az áttörés, az Intel 4004-es CPU-ja, amely a későbbi sikersorozat legeslegelső előfutára volt. A 4-bites CPU sebessége 108 Khz volt, a tranzisztorok száma: 2300 (10 mikronos technológiával). Utasítások száma: 45 db, 4-szintű veremmel és 16 db 4-bites (vagy 8 db 8-bites) regiszter. Címezhető memória: 640 byte. A csapat vezetői: Ted Hoff, Federico Faggin és Stan Mazor.

Intel 4004 founders

(Kép eredetije: https://spectrum.ieee.org/tech-history/silicon-revolution/chip-hall-of-fame-intel-4004-microprocessor)

A nagyszámítógépre természetesen már addig is készítettek számtalan processzort, de ezek sok különálló áramkörből álló, terjedelmes egységek voltak. Az Intel-nek sikerült először mindezt belezsúfolnia egyetlen kis lapkába, egyetlen mikrochip-be. Még 1969-ben kérte a Busicom nevű cég, hogy az Intel fejlesszen ki számukra egy sor chipet, melyet az új nagy teljesítményű számológépeikbe tudnának használni. Így az Intel 4004-es első felhasználása egy (főleg) Japánban megvalósított, kijelző nélküli, papírszalagra nyomtató asztali kalkulátor volt. A 4004-es mellett kellett egy csak olvasható memória is (ROM, Intel 4001); egy véletlen hozzáférésű – értsd: írható – memória (RAM, Intel 4002); valamint egy eltolás-regiszter (I/O; Intel 4003). Érdekes, hogy az eredeti 4004-es jogokat a Busicom kapta, melyet az Intel csak tárgyalásokkal szerzett vissza.

Intel 4004

Intel 4004 CPU kívülről...

Intel 4004 inside

... és belülről.

(Képek eredetije: http://www.cpu-zone.com/4004.htm )

Az újítás felkavarta a piacot, mivel már 1972-ben a Naval Postgraguate School hallgatója, Gary Kildall megírta a PL/1-et, amely az Intel 4004-re írt legelső programozási nyelv.Intel Microma watch

Még 1971-ben költöztette át gyártóüzemükét a cég a Bowers Avenue és a Central Expressway sarkára (Santa Clara, Kalifornia, USA). Még szintén az 1971-es év terméke volt a világ legelső törölhető és programozható csak-olvasható memóriás chipje (EPROM), az Intel 1702-es, egy évvel később kezdtek csak forgalmazni.

1972-ben beléptek a digitális kijelzésű órák piacára az Intel Microma kifejlesztésével, amely az LCD-kijelzők elődjének is tekinthető. (Kép eredetije: http://www.ioffer.com/i/Microma-Intel-vintage-1974-LCD-Blade-Runner-LED-era--197661716)

1972-ben nyitotta meg az Intel az első külföldi gyárát Penang-ban (Malajzia). Az ország azóta is számos sikeres Intel-fejlesztést és gyártást tudhat magáénak.

1972 áprilisában a 4004-es továbbfejlesztéseként megjelent az Intel 8008-as, amely immáron 8 bites volt. Ezt szintén vevői igény miatt állították elő. Ezúttal a Computer Terminal Corporation (Datapoint) volt az ügyfél; ugyanis a CTC szeretett volna kifejleszteni egy CTC-2200-as szervert. Viszont a 8008-as lassúsága miatt a CTC-nek nem kellett az újítás, így az Intel úgy döntött, hogy saját maga dobja piacra. Cserébe a CTC az Intelnél hagyta a chiphez kapcsolódó jogokat. A cég munkájára jellemző, hogy kifejlesztették a byte-orientált terméket (mint a munkaállomások és a számítógép-perifériák) számára optimalizált utasításkészletet. A CPU 14 voltos működéi tartományát úgy érték el, hogy a feszültség két szélső értéke +5 és -9 Volt lett. Itt is felhasználták az 1101-es (256x1 RAM) és az 1103-as (1024x1 Dinamikus RAM) chipeket. Az órajel maximuma 200 kHz volt – 10 mikronos technológiával, melyet a később 0,8 MHz-re tornáztak fel. Tranzisztorok száma: 3500. Címezhető memória: 16 Kbyte. Technológia: 10 mikronos. Perifériák: 8205: dekóder, 8212: 8-bites I/O kapu, 8214: elsődleges megszakítás-vezérlő, 8216 és 8226: kétirányú busz-meghajtó, 8251: programozható kommunikációs interfész, 8253: programozható belső időmérő, 8255: programozható külső interfész, 8279: billentyűzet-kontroller.

1973-ban az Intel kifejlesztette a PL/M nyelvet, az első magas szintű, mikroprocesszorokhoz szánt programozási nyelvet; tovább felépítette a legelső Szilikon-völgyön kívüli alaplapgyárát Livermore-ban (Kalifornia, USA).

1974. áprilisában dobták piacra az Intel 8080-as processzorát, amely későbbiekben a legelső általános célú mikroprocesszornak bizonyult, mivel termékek százaiban tudták sikerrel használni, többek között közlekedési lámpáktól a pénztárgépekig. A CPU 4500 tranzisztort tartalmazott és sebessége kb. 10-szerese volt elődeinek (2 MHz). Tranzisztorok száma: 6000 – 6 mikronos technológiával. Címezhető memória: 634 Kbyte. A 8080-ast eredetileg a 8008-as fejlesztett verziójának szánták, de jóval több lett. A fejlesztésben négy felelős vezető volt: Ted Hof és Stan Mazor feleltek az utasításkészletért, míg Federico Faggin és Masatoshi Shima a nyomtatott áramkörökért. Ez a CPU három különböző feszültséggel működött: +5 Volt, -5 Volt és +12 Volt, továbbá két órajel-bemenete is volt. A 17 Voltos feszültség-különbség és a sokkal bonyolultabb összetétel miatt a CPU sebessége sokszorosa volt a 8008-asénak, miközben a mérete lecsökkent. 65536 memória-szót volt képes megcímezni és 78 utasítást tudott végrehajtani, bár az utolsó 10 operációs eljárást nem használták.

Intel 8080

(Kép eredetije: http://www.cpu-museum.com/8080_e.htm)

Érdekes, hogy a perifériás chip-készlet itt már sokkal összetettebb, mint bármelyik elődjénél: 4 db statikus RAM (5105, 8101, 8102, 8111), 2 univerzális periféria interfészt (8041, 8741), 1 dinamikus RAM-ot (8107), 2 ROM-ot (8302, 8308), 3 EPROM-ot (8702, 8704, 8708), … mindezeket ráadásul elég változatos méretekben!

Intel 8080 chipset

(Kép eredetije: http://www.cpu-museum.com/Bilder/Intel-MCS-8080_1a.jpg)

1975-ben az Intel kifejleszti az ICE-80-ast, a világ legelső áramköri emulátorát, valamint az Intellec Model 800-at, amely egy lemez-alapú rendszer. Ennél sokkal fontosabb, hogy az 1975-ben piacra dobott Altair 8800-ban, a világ (egyik) legelső asztali számítógépében is az Intel 8080-ast használták. Bár a gépet elsősorban technológiai érdekességnek szánták a hobbi-elektronikusok számára, de ennek ellenére meglehetősen nagy tábora – és így sok vevője lett.

1976. márciusában újabb fejlesztések jöttek, köztük az Intel 8085-öse, ami a 8080-nál gyorsabb és kisebb teljesítmény-igényű volt. A 3 mikronos technológiával gyártott CPU-val maximális memória 64 Kbyte volt. Sebesség: 2 MHz. Szintén ekkor dobták piacra a világ első mikrokontrollerét, az Intel 8748-ast. A vele egyszerre piacra dobott 8048-as sikeresen kombinálja a CPU-t a memóriával, a perifériákkal, a kimenet-bemeneti (I/O) funkciókkal egy parányi kis szilikon-lapkán. Így a gyártók sokkal könnyebben fejleszthettek különféle otthoni és ipari felhasználású eszközöket, pl.: autók és számos más (akkori) újdonság.

1977-ben az Intel bejelenti a 2910-est, ami a legelső egy-chipes kódoló-dekódoló megoldás, így a telekommunikációs szférában ipari szabvánnyá válik. Az EPROM-ok elérik a 16 Kbyte-os méretet az Intel 2716-ossal. Az Intel Magnetics vállalat elkészíti a világ legelső buborékmemóriáját, amely könnyedén ellenáll az elektromosságnak, pornak, nedvességnek, a szokatlan hőmérsékleti viszonyoknak, rázkódásnak és egyéb kockázati tényezőknek.

 


 

 

1978-ban az Intel 10. évfordulós ünnepsége mellett felvette a 10 ezredik munkását, de ennél sokkal fontosabb, hogy 1978. júniusában bemutatták az Intel 8086-ost, amely hamarosan ipari szabvánnyá lett és az Intelt világhírűvé tevő x86-os széria első darabja volt.

Intel 8086

(Kép eredetije: http://www.cpu-museum.com/Bilder/Intel-C8086_1.jpg)

Eredeti órajel: 4,77 MHz. Al-verziók: 8086-1 (10 MHz), 8086-2 (10 MHz) és 8086-4 (4 MHz). 3 mikronos technológia mellett a tranzisztorok száma: 29000. A címezhető memória immáron elérte az 1 Mbyte-ot.

Project-manager: Jean Claude Cornet. A 8086-os belépése a CPU-piacra döbbenetes és igen gyors változást hozott. Elsősorban is az akkori igen népszerű processzor-gyártó, a Motorola került igen komoly kereskedelmi hátrányba, mivel nem tudta felvenni a versenyt. A marketing-részleg egyik ötlete volt, hogy hangsúlyozzák az Intel teljes kiépítettségű rendszerének előnyeit (8086 + matematikai co-processzor + perifériális rendszerek), továbbá az igen jól működő ügyfélszolgálatot. A művelet eredményeképpen az Intel 85%-os részesedést szerzett a 16-bites processzorok piacán. Ez immáron előkészítette a nagy IBM-mel való együttműködést, hiszen a következő processzor, a 8088-as lett minden IBM PC alapja.

Kis történelmi adalék: 1984-ben véget ért egy per az Intel és a NEC között, melynek döntései következtében le lehetett védeni a processzorokon belüli mikrokódokat, de nem engedélyezték, hogy az Intel levédje a 8086-ost, mint önálló márka-védjegyet, hiszen egy csomó 8086-os létezett (pl.: Fujitsu, Mitsubishi, NEC). Ráadásul az AMD-nek is engedélyezték hasonló számok használatát.

Maga az Intel 8086-os egy- és többprocesszoros konfigurációkban egyaránt megfelelően magas szinten tud teljesíteni. Az alapfeszültsége immáron csak 5 Volt, mivel más már nem kellett, ráadásul így jóval könnyebb volt a megfelelő áramellátást is biztosítani. Utasításkészlete: 135 darabos. A perifériák száma némi csökkenésen ment keresztül: I/O proc. (8089), DMA kontroller (8237), programozható megszakítás-vezérlő (8259), oktális vezérlő (8282 és 8283), óra-generátor (8284), oktális busz-átvivő (8286 és 8287), busz-ellenőrző (8288) és busz-vezérlő (8289).

1979-ben az Intel felkerül az amerikai Fortune üzleti magazin Top 500-as céglistájára a 486-ik helyen, egyben nekik ítéli meg a magazin a „'70-es évek legnagyobb diadala” címet is. Ráadásul Bob Noyce megkapja Jimmy Carter amerikai elnöktől a nemzeti tudományos érdemérmet.

1980-ban jött a 8051-es és a 8751-es mikrokontroller, ami hamarosan világelsővé vált. Az Intel, a Digital Equipment Corporation (DEC) és a Xerox megalapította a Ethernet-projektet, amely lehetővé teszi a számítógépeknek, hogy helyi hálózatban kommunikáljanak egymással.

1981-ben jött a következő komoly lépés, az Intel 8088-asa, amit az IBM az akkor piacra dobott IBM PC alapvető CPU-jának választott. A termék maga egy hibrid CPU, mert a bár a külső adatbusza 8-bites, de a belső már 16-bites. 40 tűs csatlakozó lábai vannak. Órajele: 4,77 MHz. Technológia: 3 mikronos. Címezhető 64 Kbyte memória. Tranzisztorok száma: 29 ezer. Verziói: 8088A-2 (8 MHz) és 8088A-1 10 MHz). A CPU amúgy a 8086-os csökkentett és olcsóbbá tett verziója, különösképpen a 8-bites piacon. Úgy tervezték, hogy a 8-bites összetevői révén ideális legyen az IBM PC-k számára és ez a terv be is jött, mivel az IBM az Intel 8088-as mellett döntött. Hardware és periféria szempontjából kompatibilis a 8080/8085-ös komponensekkel.

Intel 8088

(Kép eredetije: http://www.cpu-museum.com/Bilder/Intel-P8088_1a.jpg)

Elég sikertelen lett az Intel 80186-osa, mivel az üzleti bukásnak minősülő IBM PC/Jr-be építették be. Kibocsájtáskori órajele: 10 Mhz.

IBM PC 1981Az IBM 1981. júliusában bejelentette az első IBM PC-t (ez látható a bekezdés mellett balra), amibe ugye az Intel 8088-as processzora került. Mellette egy üres foglalat volt a 8087-es számára. Ezt a felhasználó egyszerűen bedugva növelhette a rendszer teljesítményét. Az IBM akkoriban még nem sejtette, hogy számára és az Intel részére is sorsdöntő lett ez a választás, bár az IBM PC sikerét akkoriban még senki sem sejtette. Jellemző, hogy az IBM legmerészebb terveiben is legfeljebb évi 10000 PC eladásában bízott és mivel ez részükről nem volt valami nagy üzlet, így nem is volt miatta nagy hírverés.

Az Intel akkorra már erős pénzügyi háttérrel és jó fejlesztőgárdával rendelkezett, így tudott alkalmazkodni az igényekhez. A 8088-as 1 MByte memóriát tudott kezelni, ami az akkori 8 bites CPU-k memóriája max. 64 KByte-ot tudott kezelni. PC előtti gépek: Commodore-64, VIC-20, ZX-80, HT-1080-Z.

Az IBM hamarosan kiküszöbölte a PC hibáit, például a szalagos lemezegységet lecserélte floppy-ra. A kezdetleges, csak szöveget megjeleníteni képes MDA helyett már grafikára is alkalmas CGA vagy Hercules monitort kínáltak és alaposan felturbósították az egész PC-t. Természetesen az új rendszerhez ki kellett találni egy új nevet is. Ez lett az IBM PC/XT (eXtended Technology). Ez a rendszer aztán messze felülmúlta a PC óriási sikerét és hihetetlen anyagi hasznot hozott a gyártó IBM és a processzort szállító Intel számára. A gépek előnye mellett természetesen hamarosan láthatóvá váltak a hátrányai is: egy ember csak egyetlen programmal tudott fogalakozni egyszerre. Ráadásul az amerikai piacon 1983-ban megjelent az Apple Lisa nevű gépe, amelyik az első grafikus felhasználói felülettel rendelkezett. Eme géphez természetesen kellett a Douglas Engelbart által 1969-ben bemutatott mouse. (egér) Az IBM-nek feltétlenül lépnie kellett!

IBM Mouse Douglas Engelbart

(Kép eredetije: http://petetjohnson.wordpress.com/)

 


 

 

Intel 2861982-ben sem csökkent a lendület, hiszen piacra dobták az Intel 8096-ost, az első 16-bites mikrokontrollert, de sokkal fontosabb lépésként jött 1982 februárjában a következő 16-bites CPU, az Intel 80286, röviden „A 286-os”. A beépített 134 ezer tranzisztorával ez lett minden IBM PC/AT szíve. Kibocsájtáskori frekvencia: 6 MHz. Ezt későbbi verziókban sikerült feltornázni 10, illetve 12 MHz-re. Technológia: 1,5 mikron. Tranzisztorok száma: 134 ezer. Címezhető memória maximuma: 16 Mbyte. Még valami: az Intel tett egy azóta rengetegszer megbánt lépést: szövetséget kötött nagy riválisával, az AMD-vel (Advanced Micro Devices), hogy közösen fejlesszék ki az újabb processzort, a 286-ost. Az akkori nem egészen tiszta jogviszonyú szerződés azóta rengeteg pert, ellenpert és kölcsönös vádaskodást hozott. (Balra: Intel 286; Forrás: http://www.intel.com/ )

Az Intel 80286-os processzora tervezésekor felismerte és ezt az IBM-mel is elfogadtatta, hogy ha egy felhasználó kiépített maga számára egy működő rendszert és azt lassacskán bővítgette, akkor nem lesz hajlandó az egészet elölről kezdeni. Éppen ezért a 80286-os felülről volt kompatibilis a régebbi processzorokkal, de igen sok újdonságot is tartalmaztak. Eme újdonságok legfontosabbika volt, hogy lehetővé tette a védett módú (protected) programozást, azaz lehetővé tette egyszerre több program egymás melletti működését. Sok év távlatából már bátran ki lehet jelenteni, hogy műszaki szempontból a 286-os nem volt a legsikeresebb megoldás. A valós módú programozás miatt alapesetben csak 1 MByte memóriát tudott kezelni, a 16 MByte-os teljes memória kihasználásához védett üzemmódba kellett kapcsolni. Sajnos a két üzemmód között csak egy teljes újraindítással lehetett átkapcsolni. Az IBM 1984. augusztusában kihozta a 80286-ra épülő gépét, az IBM PC/AT-t. ( Advanced Technology ) Terjesztésének 6 éve alatt 15 millió 286-os processzort adtak el.

Itt már bevezették a színesebb grafikai képességeket lehetővé tevő EGA monitort és az eddigi 84 gombos billentyűzetet lecserélték a mai 101-102 gombosra. Azoknak a felhasználóknak, akik a DOS alatt dolgoztak, az új gép egyszerűen csak gyorsabb volt, más külön lehetőséget nem hozott. A védett mód használatához egy teljesen új operációs rendszer kellett, de a software-készítők nem igazán tolongtak látva a nehézségeket. Végül mégis elkészült pár ilyen rendszer a Xerox cég Palo Alto-i laboratóriumából koppintva az ötletet. (Képen: 1985-ös kiadású Windows 1.0!)

Windows 1.0 box

(Kép forrása: http://www.emsps.com/oldtools/mswinv.htm)

1983-ban több újítás is jött, melyek közül az első a kiegészítő magas-kivitelezésű fém-oxid félvezető (CHMOS), melynek segítségével a chipekben lényegesen csökkent a fogyasztás. Még ebben az évben érte el az Intel forgalma az 1 milliárd USA dollárt.

1984-ben az Intel kiadta a világ legelső CHMOS DRAM-ját 256 Kbyte méretben. Ráadásul a céget beválasztották az USA 100 legjobb munkahelye közé.

 


 

1985-ben az Intel meghozott egy fájó döntést: kiszállt a DRAM-ok piacából, hogy minden erejével a chip-ekre tudjon koncentrálni. Viszont belépett a párhuzamos programozású szuper-computerek üzletébe az iPSC/1 felépítésével, amely sok egyszerre dolgozó Intel 286-os processzora segítségével képes volt számos komplex problémát megoldani. Az 1985-ös év PC-szempontból leglényegesebb eredménye mégis az Intel 80386-os, röviden „A 386-os” CPU októberi megjelenése. Eredeti frekvenciája: 16 MHz, melyet a későbbi verziók felvittek 20, 25, illetve 33 MHz-re. Technológia: 1,5, majd 1 mikronos. Tranzisztorok száma: 275 ezer. Itt már figyelembe vették a menet közben software-nagyhatalommá növekedett Microsoft tanácsait. Ennek köszönhetően a 386-os egy igen jól sikerült CPU, a programozási modelljét a 486-os és a Pentium sorozat is örökölte. A 386-os az Intel első, teljesen 32 bites mikroprocesszora. Címezhető memória maximuma: 4 GB (DX verzió), illetve 16 Mbyte (SX verzió). A Microsoft-tal való konzultáció során világossá vált, hogy a védett mód csak akkor lesz sikeres, ha lehetőséget ad a korábbi, valós módú DOS alatti programok használatára. Így a 80386-os processzornak 3 üzemmódja van: valós, védett és a 386-os. A valós mód teljesen azonos a 8088-assal, így a használható memória max. 1 MByte, de szoftveres segédlettel adattárolásra is igénybe lehet venni az alapmemória feletti lehetőségeket. (EMS, XMS) A védett mód gyakorlatilag teljesen azonos a 286-os védett módjával. Így a 286-os processzorokra írt programok használhatók lettek a 386-os gépekre is. A valódi újdonságot a 386-os mód jelenti. Ebben lehetőség nyílik több program egyidejű alkalmazására. A 386-os üzemmód alatt van olyan, úgynevezett virtuális mód, ahol lehetővé válik a 8088-ra írt programok futtatása a 386-os védelmi módja alatt. Ez a 386-os mód teszi lehetővé az MS-Windows és az IBM OS/2-es operációs rendszerek használatát. Ekkoriban jelentek meg az egyre erősebb gépek mellett igen nagy számban a komolyabb nyomtatók (tintasugaras és pár igen drága színes), valamint a VGA képernyők első típusai.

Intel 386

(Kép forrása: www.cpu-world.com)

Intel 386 inside

(Kép forrása: www.intel.com)

A piac eleinte drágállta a processzort, így az eredeti 386 mellé egy DX (névbeli) kiegészítést ragasztva kiadtak egy kicsit butább, kicsit gyengébb, de sokkal olcsóbb verziót, a 386-SX-et 1998. júniusában. A 386-SX viszont software-es ágon teljesen kompatibilis a 386-DX-szel és éppen a csökkentett buszai miatt beleépíthető a 286-os alaplapokba, viszont minden 386-os program futtatható rajta. Az igazi keresletet a 386-os processzorok iránt a Microsoft Windows 3.0-ás rendszere támasztotta. A hordozható gépek megjelenése és rohamos elterjedése megszülte az igényt az alacsony fogyasztású processzorok iránt. Ezt az igényt 1990-ben fedte le az Intel a 386-SL processzorral. A processzor energiafogyasztása az alkalmazott technológia miatt drasztikusan csökkent, viszont az órajele eredeti maradt. Sőt, újdonságként az órajel információveszteség nélkül lelassítható, illetve megállítható volt. Így a hordozható gépek akkumulátorai lassabban merültek le és nem kellett külön ventillátorral hűteni a processzort.

Az Intel érdeklődés hiányában nem folytatta a 8089-es periféria-vezérlő processzor vonalát, de a matematikai co-processzorét annál inkább. Természetesen elkészült a 286-oshoz tartozó 287-es segédprocesszor is, aminek külön helyet hagytak a 286-osok alaplapján. Ugyancsak ezt a módszert követte az Intel a 386-SX-hez tartozó 387-SX-szel, illetve a 386-DX-hez tartozó 387-DX-szel is. A felülről való kompatibilitásra természetesen ügyeltek a matematikai processzoroknál is, így valamennyi matematikai processzor tudja a régebbiek kódjait használni. Az IBM 1987-ben leállt az IBM PC/AT gyártásával, a 386-os processzort csak az új gépcsaládjukban, az IBM PS/2-esben alkalmazták. Az IBM AT-t a másodgyártók (klóngyártók) vitték tovább, akik ugyanúgy AT-nek nevezték a gépüket, mint az eredetit az IBM. Az Intel 386-ost is ők alkalmazták bennük.

A Microsoft Windows operációs rendszerének dominanciája és szinte teljes piaci uralma sokaknak nem tetszett. Hiába voltak egyéb operációs rendszerek is forgalomban, a Windows piacvezető lett az IBM gépeken. A nagyobb gépeken UNIX alatt dolgozó programozók természetesen lesajnálták a "köznép" rendszerét, de mégis ez a könnyen kezelhető operációs rendszer tette a technológia hihetetlen sebességű fejlődése mellett igen könnyen kezelhetővé a számítógépeket. Érdekes, hogy egy finn egyetemista, az 1991-ben még csak 22 éves Linus Torvalds saját szórakoztatására írt egy kicsi operációs rendszert, amit LINUX-nak nevezett el. Ötlete az volt, hogy forráskódját bárki bárhol és bármikor barkácsolhatja, mivel maga a forráskód ingyenes! Az egész operációs rendszer is ingyenes. Ez a rendszer azóta igen komoly pozíciókra tett szert - a Microsoft egyre csillagászatibb árainak (is) köszönhetően. Az eredeti operációs rendszer minimum 386-os kategóriájú gépekre hajlandó feltelepülni!

Linus Torvalds

(Kép eredetije: http://www.metroactive.com/)

1986-ban bírósági döntés született a mikrokódok védelméről, valamint aláírtak egy történelmi jelentőségű amerikai-japán félvezető kereskedelmi egyezményt, amely megnyitotta a japán piacokat az amerikai félvezető-gyártók előtt.

1987-ben az Intel kiadta a második generációs szuper-computereket, melyekben immáron Intel 386-os és 387-es CPU-k sorakoztak. Két éves recesszió után az Intel ismét növelni tudta profitját.

1988-ban adták ki az első Flash memóriát EPROM oxid-csatornás (ETOX) megoldással.

 


 

1989-ben az amerikai Nemzeti Mérnöki Akadémia a mikroprocesszort az emberiség 10 legjelentősebb mérnöki találmánya közé sorolta. Továbbá kiadták az Intel i850-es CPU-t, melyben először először sűrítettek bele 1 milliónál több tranzisztort, így könnyebbé tették a tudományos és a szuper-computeres megoldásokat. 1989. áprilisában bocsájtották ki az Intel 80486-os processzort, „A 486-ost”. Eredeti órajele: 25 MHz. Későbbi verziókban ez 33 és 50 MHz-re nőtt. Technológia: 1, illetve 0,8 mikron. Tranzisztorok száma: 1,2 millió. Címezhető memória: 4 GByte. Itt is az üzleti szférának szánt 486-DX jött ki először, melyet 1991. szeptemberében követett csak a főleg otthoni, illetve hobbi-felhasználóknak szánt alacsony árfekvésű 486-SX. (Frekvenciák: 16, 20, 25, 33 MHz.) Bár a 386 után hamarosan felmerült az igény egy új processzorra, de ezt a várakozást a 486-os nem igazán váltotta be. Gyakorlatilag nem változtattak a jól bevált 386-os modellen, de a teljesítmény érdekében az egészet áttervezték. Ez a CPU is 32 bites volt. Beépítettek egy, a 387-essel kompatibilis FPU-t (lebegőpontos számító-processzort). Megjelent a CPU-ban belül a kis méretű, de rendkívül gyorsan működő memória, a cache, de egyenlőre csak 8 Kbyte méretben.

1990. június 3-án hirtelen szívrohamban meghal Bob Noyce. Az Intel piacra dobja a nyomtatószerverek első generációját, NetPort néven, melyek lehetővé teszik printerek lokális hálózatra kötését és megosztását. 1990. októberében jön a mobil gépekbe szánt 386-SL CPU.

Intel Inside logo1991-ben világszerte bevezetik az „Intel Inside” logót, mely segít a felhasználóknak azonosítani a gépek belsejében elbújó Intel-es CPU-kat. (Kép eredetije: www.intel.com) 1991. szeptember jelenik meg az otthoni felhasználóknak szánt 486-SX. 1991-ben az Intel Touchstone Delta rendszere, amely Intel i960 CPU-kon alapul világrekordot ér el, mivel eléri a 32 GFLOP műveleti sebességet (32 milliárd lebegőpontos művelet másodpercenként).

1992-ben az Intel lesz a világ legnagyobb félvezető-szállítója a Dataquest piaci kutatásai alapján. A frissen bevezetett 486-alapú rendszerekhez ajánlott Intel 82420-as chip-csomagja nagy sikert arat, mivel így a PC-gyártók biztosan kompatibilis eszközökhöz jutnak. Az egyre újabb és újabb processzorok megjelenése elbizonytalanította a felhasználókat. Mindig ki kellett szedni az előző processzort és a helyére bedugni az újat. Esetenként ez nem volt elegendő, mivel az egész alaplapot ki kellett cserélni, így a számítógépet teljes egészében át kellett szerelni. Természetesen az egyre nagyobb programok egyre több helyet igényeltek a HDD-n és csak egyre több memórián voltak hajlandóak működni. Hamarosan megjelent az alaplapokon az OverDrive helye. Ezeket a speciális processzorokat nem a régi helyére kellett beépíteni, hanem a régi fölé, esetleg az alaplapon előre kiképzett helyre, a régi processzor mellé kellett bedugni. Így az alap-processzor cseréje nélkül is gyorsult a rendszer 10-50 %-kal. 1992. márciusában jelenik meg a teljesítmény duplázását elérő 486-DX2 CPU (frekvencia: 40/55/60 MHz, 0,8 mikronos technológia, 1,2 millió tranzisztor, 4 GB címezhető memória, de még mindig 8 Kbyte cache). Érdekes, hogy nagy teljesítménye ellenére aránylag alacsony áron dobták piacra. 1992 novemberében dobták piacra a mobil gépekbe szánt 486-SL CPU-t (frekvencia: 20/25/33 MHz, technológia: 0,8 mikron, tranzisztor: 1,4 millió).

A 486-os széria utolsó tagja csak 1994. márciusában jelent meg, ami újabb duplázás után a 486-DX4 jelet kapja (frekvencia: 75/100 MHz, technológia: 0,6 mikron, tranzisztor: 1,6 millió és már 16 Kbyte cache).

Ekkorra az Intel késhegyre menő harcot és vitát folytatott egykori szövetségesével, az AMD-vel a 386-os és a 486-os processzorok felhasználása miatt. Évekig tartó jogviták után 1995. januárjában megállapodtak, hogy mindegyik vállalat felhasználhatja a processzorok építéséhez szükséges, közösen fejlesztett mikrokódokat, de semmi többet és mindkét vállalat eláll a további perektől kölcsönös kártérítések után. A pereknek így vége lett, de ez a per váltotta ki az Intel következő lépését: a Pentium piacra dobását.

Intel 486-DX

(Kép eredetije: www.intel.com)

Folytatása következik!

 

Felhasznált irodalom:

© TFeri.hu, 2011. jún.

Felújítva: 2016 és 2020.