Számítógépek ötödik generációja (1984-1990)

Az Ötödik generációs számítógép projectet a japán Nemzetközi Kereskedelmi és Ipari Minisztérium kezdeményezte 1982-ben (450 millió USA $-ból), hogy létrehozza a „minden eddiginél erősebb 5. generációs számítógépet”, amely igen sok számítás párhuzamos elvégzésére lett volna képes. A tervezet szerint az 1980-as évek végére egy igen erős kormányzati-ipari együttműködésben született volna meg az eredmény, amely a jövőbeni mesterséges intelligencia-kutatások alapjául szolgált volna.

Az első teszt-verzió 1985-ben készült el Personal Sequential Inference Machine néven (PSIM), melyre írtak egy különleges SIMPOS (Sequential Inference Machine Programming Operation System) nevű operációs rendszert is. Ezt a KL0 (Kernel Language Zero) alapján írták, amely egy párhuzamos programozást elősegítő Prolog-variáns.

1987-ben épült meg a valóban párhuzamos programozási elven működő PIM (Parallel Inference Machine), így a projekt újabb 5 évet kap. Egy új verziós kernelt is írtak (KL1 = Kernel Language One), amely az előző verzió alapos továbbfejlesztése. A KL1 segítségével megírták az operációs rendszert is PIMOS néven. (Parallel Inference Machine Operating System)

Az előző négy generációban a számítási teljesítmény növelését mindig az elektronikai elemek kicsinyítésével és bonyolultságuk növelésével érték el, ám az ötödik generációban a tervezet szerint óriási mennyiségű CPU szolgálta volna ezt a célt. A projekt befejeződött, de látható siker nélkül, mivel maga a szuper-computer nem készült el, ám egyes vélemények szerint az elképzelés messze meghaladta a korát, így akkoriban még nem is érhetett el tényleges eredményt.

A projekt befejezése melletti érv volt az is, hogy a rá költött óriási pénztömeg ellenére sem tudott nagyságrendileg több eredményt felmutatni, mint az akkoriban egyre erősödő PC-k sikeres hálózatba kötése.

Ez az ötödiknek nevezett generáció így jelenleg zsákutca!

Egyes írások szerint 1990-től elkezdődött a hatodik generáció is. Általános érvényű szabály, hogy az egyes generációk közötti átmenet csak utólagosan, több évnyi távlatból ítélhető meg. A számítógépes hardware jelenlegi (negyedik) generációja láthatóan halad a párhuzamos feldolgozás felé, bár maga a gépek szoftvere alapvetően soros feldolgozású. Ezen írások szerint a CPU-k vektoros sorba rendezése és felhasználása jeleníti meg a 6. generáció lényegét, amely így minden eddiginél nagyobb számítási teljesítményt tesz lehetővé. A hálózati technológiák rohamos terjedésével az egyes rendszerek számítási teljesítménye is ugrásszerűen növekedett, mivel így az egyes processzorok földrajzi elhelyezkedése immáron lényegtelenné vált, hiszen az összeköttetést biztosító internet immáron mindenki számára könnyedén hozzáférhető!

Felhasznált irodalom: