FDD alapfogalmak

A mai értelemben vett mágneses adattárolás első megvalósítása az IBM által 1971-ben piacra dobott a mágneses hajlékonylemezben (Floppy Disk Drive) vált valóra, amit angol floppy szó után magyarul „floppi”-nak neveznek. Maga a floppy egy kis kapacitású, elég kicsi elérési sebességű eszköz. Az 1980-as/'90-es évekre tehető a floppy-k aranykora, amikor a PC-k elengedhetetlen alkatrésze volt ezen eszköz. Windows alatt az első FDD-meghajtó az „A:” betűjelet kapta, míg az esetleges második FDD kapta a „B:” betűjelet.

Magyarázat: az írási sűrűség a technológia haladásával változott, mivel az eredeti normál sűrűségű (SD) írást felváltotta az egy mérettel kisebb, de dupla sűrűségű (DD) lemez, majd jött a még kisebb, immár HD lemez. Eleinte a lemez csak egyoldalasak voltak (Single Side = SS), majd jöttek a piacot eluraló duplaoldalas (Double Side = DS) lemezek.

A kisebb felbontású, régebbi lemezek gyakorlatilag eltűntek a piacról, míg a nagy felbontású (120 MB-os vagy nagyobb) floppy-k a nem egységesített szabvány miatt nem igazán terjedtek el. A saját magam által használt külső 120-as floppy sebessége kb. 5-szöröse volt a hagyományosénak, ám kimondhatatlanul nagy előny, hogy egyszerre 83-szor annyi információ fér el rajta. Az új típusú floppy-meghajtó szerencsére tudta olvasni a hagyományost is, már ha bírta a megnövekedett terhelést a régi lemez anyaga. Maga a 120-as külső meghajtó kb. 20 ezer Forintba került, míg az egyes lemezekért 2-4 ezer Forintot kellett adnunk akkoriban. (Ugyanez a hagyományos floppy esetén kb. 4000, illetve kb. 150 Ft volt akkoriban.)

A floppy-korszak végét egyrészt az írható CD-k (CD-R) radikális árcsökkenése, másrészt a PenDrive-ok elterjedése okozta. Az utolsó rúgást az adta, hogy a floppy-k a kísérletezgetés ellenére sem tudták növelni a tárkapacitásukat, míg a PenDrive tárhelyének mérete egyre nagyobb és nagyobb lett.

Floppy működése: az író-olvasófej fizikailag rányomódik a lemezre és a meghajtómotor segítségével megforgatott diszket így teszi olvashatóvá, illetve írhatóvá. Maga a meghajtómotor elvileg adott sebességet diktált minden 1,44 MB-os lemeznél, de ez a gyakorlatban nem így történt, mivel pár százelékos eltérés volt az egyes meghajtók között, ami sajnos a lemezek időnkénti olvashatatlanságát eredményezte.

Logikai felépítése: a lemez felületét koncentrikus körökre osztották fel. A legelső sáv a legbelső kör, amit további részekre osztva kapjuk meg az egyes szektorokat. Minden egyes szektor tárkapacitása: 512 byte.

Akinek még néha – leginkább nosztalgiából – kellene egy ilyen meghajtó, még találhat a boltokban, de egyre inkább a PC-bontókhoz kell fordulni ilyen ügyben.

Képen: FDD-kábel. Forrás: http://www.pc-doctors.com/

Képen: 3 különböző méretű floppy. Forrás: http://kac.duf.hu/~balage/szakdoga/3floppy_b.jpg

Történelmi érdekesség csupán, hogy a legnagyobb floppy-t még papírtokban szokták tárolni, ami semmilyen mágnesesség elleni védelmet nem tudott nyújtani és őszintén szólva hordozhatóságához is igen erős kétségek fértek. A középső méretű (ún. „nagy-floppy”) is még sima papírtokba került, de itt a tízes csomagolású lemezek tárolóját, magát a floppy dobozt sokszor kibéleltük egy vékony alumínium-fóliával, így már biztosítottunk neki némi védelmet. Egy apró történet: a saját egyetemi szakdolgozatomat 1992-ben még 3-3 példányban kellett leadnom nagy- és kis floppy-n egyaránt. Ráadásul a beadáskor nem gondolkodtam és a megszokott módon metróra szálltam és bár csupán egyetlen megállót mentem, de a nagy floppykon lévő adat helyrehozhatatlanul sérült a lenti mágneses tértől.

A legkisebb méretű floppy már belefért egy (férfi) zakó (felső) zsebébe és már a legtöbb lemez tokján is volt némi védelem, de maga a technika igen zajos volt, ráadásul lassú!

Képen: floppy felépítése. Forrás: http://www.netpedia.hu/

	1,44-es floppy-k
	1,44-es és 1,2-es floppy-k
	1,2-es floppy tokban és nélküle
	2-2 kis és nagy floppy
	Floppy nyitott olvasónyílással
	LS-120-as és 1.44-es floppy
	Egy korszak utóélete – a szertár szekrényének mélyén...
	Adattárolók méretei
A fenti fényképek saját készítésűek.