1956

Az Ericsson vezette be a világ legelső, automata mobiltelefon-rendszerét Svédországban. A készülék kb. 40 kg-ot nyomott és értelemszerűen "Mobil Telephone A"-nak nevezték (MTA). A készüléket eleve úgy tervezték, hogy autóba be tudják építeni. Csak pár száz előfizető volt, főleg magas jövedelmű ügyvédek és orvosok Stockholmban és Göteborgban. A felhasználóknak csupán számokat kellett beütniük a tárcsázáshoz az addigi manuális kontroll helyett. A rendszer a 160 MHz-es sávban működött, impulzusos jelátalakítást alkalmazott a bázisállomás és a célállomás között. (Kép eredetije: http://www.netprolive.com/cellphones.php )

1964

A Bell-féle telefon továbbfejlesztéséből született meg az elő-celluláris „"Fejlesztett Mobil Telefon Szolgáltatás" (Improved Mobil Telephone System = IMTS), amit elsősorban autótulajdonosoknak ajánlottak, ráadásul volt kihangosító gombjuk is. Ez a Motorola készülék "csak" 40 fontot nyomott, fele annyit, mint az elődje.

Bár az évek során ezt a súlyt sikerült 20 fontnyira lenyomni, de soha nem sikerült tömegtermékké tenni főként a még mindig magas árak miatt.

(Kép eredetije: http://www.businessinsider.com/complete-visual-history-of-cell-phones-2011-5?op=1 )