T. Tamás Ferenc: Csak egy pillanat volt


Csak egy pillanat volt, ameddig láttalak.
A vonat ablakából egy pillantásra meglássalak,
Hogy észrevegyem a mosolyt az arcodon,
Ahogy álltál várakozva a peronon.

Csak egy mosoly volt, mit elküldtél felém.
Hogy bearanyozzad a napomat a kezdetén.
Csak néztem őzike-barna szemed
Talán én lehetnék a Te végzeted?

Csak egy szempillantás volt, mit kaphattam belőled.
De ez volt minden, amit remélhettem tetőled.
Gondolatban irigyeltem, akire vártál,
Akiért a vasútállomás poros peronján álltál.

Csak egy gondolat volt, amíg reménykedtem,
De ez is több volt, mint amit remélhettem.
Hisz csak egy pillanatra láttalak,
Hogy álmaimban vissza-vissza sírjalak.