T. Tamás Ferenc: Egy fénykép emlékei

Megjelent a Délibáb folyóirat 2016. tavaszi számában.
Megjelent a Kláris folyóirat 2017/2 számában.
Megjelent a Holnap Magazin online verziójában.

A minap kezembe akadt egy régi fénykép - még 1991-ben készült: heten vagyunk rajta, csoporttársak, éppen az ACDC-koncertre készülünk. Fiatalok voltunk, alig húsz évesen tele reményekkel és tervekkel. Tudom, hogy nem kerek a 24 év, de ez most került a kezembe. Egy szép(?) emlék. Azóta történt velünk egy’s más.
Andrea vad rocker volt. Őrült kócroham volt a haja. Nagyon vékony volt. Közben isteni jó matematikus agya volt. Csillagásznak tanult. Pár év múlva hívta a Hawaii észlelő obszervatórium. Most Bostonban él, a férje autószalonjában lett ügyfélszolgálatos. A csillagokat soha nem látja. Hátrafésült, egyenes haját copfban fogja össze. A három gyerek szülésétől alaposan megasszonyosodott, már nem érném át a valaha oly’ vékony derekát.
Imre elhivatottan hitt a rockzenében. A suli mellett gitározott. Zenével akart foglalkozni és a szülei miatt járt csak a suliba. Emlékszem, hogy hányszor gyűlöltük együtt a mulatós zenészek nyekergését. Amerikában akart karriert befutni. Most hétvégenként lakodalmakon egy mulatós zenekarral turnézik a megyében. Legmesszebbi útja Erdély volt, egy pálinkatúra. Félig elitta az eszét. Alkoholista. Reménytelen. Kilátástalan.
Magdinak vágott az esze, ha tudományról volt szó, de a hétköznapi életben alig boldogult. Mindene volt a barátja, akivel két hónappal a koncert előtt jöttek össze. Párfüggő lett. Csak a barátja miatt jött ki a koncertre, mert ő ezt a kemény zenét nem szerette. Suli után nem sokkal szült egy gyönyörű ikerpárt - neki. Aztán a nehézségeket a párja nem bírta és lelépett. A gyerekek immár egy rockzenekarban játszanak. Magdi pedig elfogadta a döntésüket. Elégedett a sorsával. De soha többé nem akar pasit otthonra!
Peti, Magdi párja aranyos volt és hosszú barna hajú. Apja nagytiszteletű bíró. Peti a családját elhagyta egy másik nőért, aki fiatalabb volt és sokkal csinosabb, mint Magdi. Most a harmadik feleségét is csalja, a vélhetőleg a negyedik jelölttel. Féllegális üzletei vannak meg több ciprusi cége is. Ja, és egy dög nagy fekete Mercije. Amúgy tök kopasz. A sok stressz miatt túl van a második infarktuson is.
Évi volt a csoport kedvence, mivel többünket is ő vigasztalta az ágyában – párszor engem is. Nagykanállal falta a pasikat. Csak kivágott ruhái voltak és merész szoknyái. Rettenetesen akart gyerekeket majd úgy 30 éves kora körül, de addig buli-hegyek! Mindenkit simán az asztal alá ivott. Most valahol Bolíviában él, az egyik ottani szervezetnek dolgozik önkéntesként. Senkije sincs. Gyakorlatilag apáca. Profilképe is ilyen: szigorúan zárt ruha, semmi kihívó, minden csak természetesen. Erősen őszül. Persze gyereke sincs. És soha nem iszik.
Lidi életvidámsága miatt mindenki kedvence volt. Mindig, mindenkihez volt egy kedves szava. Örökké mosolygott. Mindenkivel, mindig viccelődött. Kedves, aranyos kis gömbölyded gombóc volt. Hét éve gyakorlatilag megvakult, alig maradt 10 százaléknyi látása. Tavaly ősszel temettük el. Feladta a rák elleni küzdelmet. Amikor meghallottam a döbbenetes hírt úgy éreztem, hogy egy rész belőlem is meghalt.
Én pedig itt állok „életem delén” és mélázok egy rég nem látott fénykép felett. Jól vagyok. Nem lettem híres, nem lettem politikus, nem lettem gazdag, csak egy értelmes ember. Szeretem a családom és a munkám. Meg az emlékeim. A régi vissza-visszatérő emlékeim.
Hol vagytok, ti, régi játszótársak?! Hiányoztok. Jó lenne megint együtt csinálni valamit! De már soha többé nem lehetünk együtt. Így hát maradnak az álmok…