Ugye, önöknek is elege van abból, hogy egyre többet és többet kell fizetni az áramszolgáltatónak, a gázosnak, a benzinkutasnak, stb. Mi lenne, valahol lenne egy olcsó, tiszta, ráadásul olcsó energiaforrás?! Valószínűleg az emberiség majd’ évezredes energiaéhségének végét.
Valaha ugyanezt mondták a maghasadással működő atomreaktorokra is. De mi is történik ott? Fognak egy könnyedén hasítható, nagy energia-tárolási képességű atommagot, például az urán-235-öt, majd egy lassú neutronnal két kisebb atommagra és pár újabb neutronra hasítják szét. Ezzel meglehetősen sok, olcsó energiát nyernek. A gond abból jelentkezik, hogy a már elhasznált urán-dioxid rudakat hogyan (és főleg: hol?) tárolják. Sajnos az összes fűtőelem-típus, akár csak a fosszilis energiaforrás (szén, kőolaj, földgáz,…) előbb-utóbb elfogy. Ráadásul ott van a néma, láthatatlan gyilkos: a megmaradt háttérsugárzás.
Helyette nézzük a következő helyzetet: vegyünk pár csepp vizet, melyet egyszerű elektrokémiai úton bontsunk fel oxigénre és hidrogénre. 2 darab ilyen hidrogén-molekulát nyomjunk elég közel egymáshoz egészen addig, amíg egy hélium-atom nem jön létre belőlük. És itt jön a lényeg, ugyanis Albert Einstein leghíresebb képlete ( E = mc² ) alapján itt rengeteg energia is keletkezik. Az csak ráadás, hogy a keletkező oxigén és hélium nem szennyezi a környezetet és a héliumot igen könnyű tárolni, az oxigént pedig csak szabadon kell ereszteni.
Csakhogy! Itt jön a probléma! Ugyanis ehhez a magfúziós kotyvasztáshoz legalább 1 millió fokos hőmérséklet és a földi nyomás legalább 100.000-szerese kell. Persze olyan tartály sincsen, ami ilyen szélsőséges körülményeket kibírna. Így a fúzióra kiszemelt anyagot felmágnesezik, majd a tartály közepén igen gyors forgásra késztetik.

De ehhez minden eddiginél nagyobb épület kell és gigantomán költségek is; ráadásul cseppet sem biztos, hogy a leendő reaktor tényleg képes lesz energiát termelni. Mértékekre jellemző, hogy a mellékelt rajzon lévő pici alak egy ember!
A jövő egyik kulcsfontosságú beruházásában érdekelt államok 2005. június 28-án, Moszkvában írták alá a nemzetközi kísérleti fúziós reaktor, az ITER megépítésének közös nyilatkozatát. A beruházás össz-költsége 2500 milliárd Forint körül várható – 30 év alatt! Maga az építkezés a franciaországi Cadarache-ban lesz. A tesztidőszak után várhatólag 2035 körül épülhetnek fel az első polgári fúziós erőművek. Ha minden szépen és jól megy. De vajon megy-e?!