Az 1680-as években a franciák kezdik el feltárni és gyarmatosítani a Mississippi déli vidékét. Sorra megalapítják ST. Louist, Fort Arkansast, majd 1718-ban a kereskedelmi szempontból különösen fontos fekvésű „Nouvelle Orleans”-t, amely a mai ősi városnegyednek, a French Quarternek a magja. 1763-ban vége a gyarmati háborúnak, és a franciák kénytelenek egy évvel később a spanyoloknak átengedni a város. Mind a francia, mind a spanyol fennhatóság alatt a város kultúrája jellegzetesen latin szellemű, az fő vallás a katolikus. 1800-ban Napóleon visszaköveteli a várost a spanyoloktól, az elkövetkező három évben nem tudni, melyik országhoz tartozik New Orleans. Végül 1803-ban Napóleon eladja a francia gyarmatokkal együtt a várost az amerikaiaknak, amely így az eddigiekkel teljesen ellentétes brit-protestáns kulturális áramlatok hatása alá kerül. (http://hu.wikipedia.org/)
New Orleans lakosságának fele európai származású, a másik fele afrikai. Egymás mellett élnek a régi néger rabszolgák és azok, akiket újabban hoztak be Afrikából, a francia-spanyol keverék kreolok és a főképp Virginiából és Kentuckyból levándorolt amerikaiak. A kreolok alkották a társadalom elitjét, azonos jogaik voltak a fehérekkel, az afrikai spirituálékat, balladákat, munkadalokat és minstrelsyket (melyek a blues alapjai voltak) meghatározó autentikus afrikai dobzenét vegyítették az európai zenével, ez főleg erős francia hatást jelentett ebben az időben. A rabszolga-felszabadítás után azonban megnő a faji diszkrimináció, és a kreolokat lassan visszaszorítják a feketék szintjére.
Az amerikai néger folklór és a jazz akkor válik el, amikor New Orleansnak kialakul az önálló szórakozó-negyede, Storyville. A mulatók, bárok, cirkuszok, éjszakai lokálok, kabarék, varieték, tánchelyek negyede. New Orleansban számtalan ún. street és marching band (menetelő együttes) működik, mely fúvosokból, és vállra akasztott dobon játszó ritmus-szekcióból áll. Ezek léptek fel ünnepségeken, születésnapokon, esküvőkön, halotti torokon, gyászmeneteken, választási kampányon. Divat lett, hogy egy nagy teherhordó lovaskocsin húzatják magukat. ( http://www.tour-new-orleans.com/)
A város virágkorát a századfordulón élte, de ezt sajnos az I. világháború tönkretette. A zenészek sorra mentek el Chicagóba, illetve New York-ba. A gazdasági világválság megrengette a blues-kocsmákat is, és amire helyrejöttek, Amerika belépett a II. világháborúba. Az ’50-es évek aztán meghozták a város újabb fénykorát, amit az azóta egyre népszerűbb és népesebb fesztiválok sora tett méltán világhírűvé. A város a zene mellett a turisták hadából bőségesen profitált. Csak egyetlen problémát hanyagoltak el: a város területének kb. 3/4-e a tengerszint alá épült! Bár épültek gátak, de ezek megerősítésére nem mindig jutott elegendő pénz. Az utolsó ilyen pénzügyi vágás a jelenlegi elnök alatt jött el – a fokozódó iraki háborúra hivatkozva. Aztán jött a sorscsapás és a város gyakorlatilag megsemmisült. ( http://www.origo.hu/tudomany/fold/20050906neworleans.html)