Nyomtatás

T. Tamás Ferenc: Amszterdami anzix


2018. elején lettem 50 éves, ennek örömére töltöttünk pár napot Hollandia fővárosában. Hogy miért pont ott? Jó kérdés! Nem tudom igazán megmagyarázni, de ez a város mindig is vonzott.
Az odafelé repülőút elég kacifántos volt, de erről már szólt egy írás. Csütörtök dél körül megérkezve megkerestük a szállást, ami a repülőtéri busszal pár megálló volt, majd jött egy villamos. A szállás teljesen korrekt és kifizethető volt (magyar zsebbel is), ráadásul közlekedés szempontjából kiváló helyen.
A szállástól kb. fél órányi villamosra volt a belváros közepe. Ráadásul ugyanabból a megállóból indult egy metró is ugyanoda. Az utazás nem olcsó, de nekünk a minden helyi járműre (busz, villamos, metró) érvényes jegy csak 22 € volt – négy napra. És ez mindenfajta korlátozás nélküli utazást tesz lehetővé. Mindössze arra kell figyelni, hogy járműre felszálláskor, illetve leszálláskor is "csippantani" kell az utazási kártyát.
Maga a város igen élhető! Bár vannak autók, de rengeteg a bicikli. Ezek nem versenygépek, hanem igen kényelmes, váltó nélküli példányok; melyek egy része ugyancsak leharcolt. Engem sokan megszólnak, hogy miért van a biciklim elején egy bevásárlókosár. Ez Amszterdamban természetes. Sőt! Sima pótüléseken szállítják a gyerekeket (akár elöl-hátul egyet-egyet); vagy a bicikli elé szerelnek egy nagyobb ládát, amibe akár egy 8-10 éves gyerek is elfér vagy egy kiadós méretű csomag. Mivel maga a város elég lapos, ezért nincsenek dombok, csak a hidak felhajtóinál van egy kis szintemelkedés. Nálunk néhányszor lenézik a bringásokat, de ez egészen más a hollandoknál: teljesen természetes, hogy ing-nyakkendő-zakó kombóban az üzletember nyeregbe pattan és úgy megy dolgára. De ugyanez hölgyeknél kiskösztümben és körömcipőben is természetes. Szinte mindenhol van lekötött bicikli, de még több a kerékpárparkoló, amik akár több szintesek is lehetnek! Én nem igazán értem, hogy az állandóan két keréken guruló hollandok az akár több ezer bicikli között hogyan találják meg a sajátjukat, de azért láttunk pár ott felejtett példányt is.


Megtörtént eset: már elmentek az autók, de mégsem tudtunk átkelni az úttesten, mert a biciklik sora sehogy sem akart elfogyni. Maga a város teljesen biciklibarát, hiszen szinte mindenhol van kerékpársáv (külön lámpával), valamint a metrókra is simán fel lehet tolni a kétkerekűeket.
A külvárosokban közlekedve láttuk, hogy éppen a rengeteg kerékpár miatt alig van (autós) dugó és a város jó tempóban közlekedhető. A hollandok így teljesen élhető életformát visznek! Az ottlétünk négy napja alatt soha sem futottunk bele dugóba! Az autók persze elég modernek és erősek, ráadásul igen sok közöttük a hibrid vagy a tisztán elektromos meghajtású. Például a repülőtéri taxik szinte kivétel nélkül Teslák voltak, de minden márkából megfordult sok nullás környezetszennyezésű modell.
A város hangulatához jelentős mértékben hozzájárul a rengeteg csatorna. Van ugyan egy nagyobbacska folyó, az Amstel (ez nálunk sörmárkaként ismert, de ott ez folyó), de rengeteg a prímán kiépített csatorna, melyek partjait több száz kisebb-nagyobb hidacska íveli át. Ha elfáradtunk a sok gyaloglásban, akkor érdemes benevezni egy-két órás vízibuszos élménytúrára. Mondjuk sofőrként elég félelmetes lenne nekem a párhuzamos parkolás, mivel az autós parkolóhelyek többsége közvetlenül a csatornaparton van. Így ha valaki egy párhuzamos parkolásnál óvatlanul kicsit nagyobb ívben közelít a megtalált helyre, akkor egyik kereke könnyedén a víz felett fog szabadon lógni, mivel a csatornák szélét sok helyen nem védik korlátok.
A házak, főleg a belvárosban, elég keskeny. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mivel viszonylag kicsi volt a beépíthető alapterület, a házak főleg felfelé terjeszkedtek – a megszokott pár emeletig. Ezek jellemzően egy-egy család otthonát jelentették. A ház előtt ott áll az ott lakók (általában egy) kocsija, meg mellette a közlekedést élhetővé tevő biciklik sora. Ami magyar szemmel furcsa: a házakban nagyon sok helyen nincs függöny! Így teljesen be lehet látni a szobákba, az ott lakók mindennapjaiba.
A klíma így január végén teljesen elviselhető volt: naponta többször is volt kisebb-nagyobb eső, de a közeli óceán miatt télen nincsen durva hideg, illetve nyáron sincsen durva meleg. Viszont a sok sétától elfáradva simán be tudtunk ülni egy jó meleg kávéházba vagy kisvendéglőbe. A holland éttermek árai nem a magyar keresetekhez vannak igazítva (elég drágák!), ám a vendéglősök hozzáállása igen jó: nem gond, ha a vendég ebéd után egy kicsit még beszélget, vagy akár négyen üldögéltünk egy-egy almáspite mellett vagy egy órát. Ami meglepett: a rengeteg féle nemzeti konyha. Itt a sok városban megszokott olasz-kínai kettős mellett vagy száz féle náció ételei is megtalálhatók – helyiek által megfizethető árakon. Ha valakinek kedve támad, akkor az árakat figyelve bár, de nyugodtan fogyaszthat. Ha a szálloda vendége nem kér étkezést (nekünk a reggeli 7,5 € lett volna /fő/nap), akkor a sokfelé megtalálható kis szupermarketekben lehet kb. a magyar árak másfélszeresén venni péktermékeket, vagy igen finom és változatos ízű sajtokat. Viszont a gyümölcs elég drága! (Kb. 2-3-szorosa a nálunk megszokottaknak).
Ha valaki szeretne sétálni, akkor azt simán megteheti bárhol és bármikor: a városban jó a közbiztonság! Legyen szó akár a főpályaudvar örökké nyüzsgő környékéről, akár az igen jó sorban lévő jordán-negyedről. Itt vannak az ország legdrágább ingatlanjai. Mellesleg pár lépésre található a naplójáról világhírűvé vált zsidó lány, Anne Frank háza is.
Néhány saroknyira van a vigalmi negyed: ezzel el is érkeztünk Amszterdam egyik magyar szemmel nézve furcsa jellegzetességéhez. Nappal ez a környék simán a régi belváros része apró, zegzugos utcáival, kicsi házaival, de estefelé kezd piros fényeket magára ölteni. Nem csak itt, hanem városszerte teljesen természetes az erotikus, illetve szexuális áruk igen széles kínálata – akár a sima boltokban is. De itt mindenfajta korlátozás vagy eltakarás nélkül van minden igényt és ízlést kielégítő kínálat. A pirosan világító kirakatokban lányok kínálják magukat alkalmi vendégeiknek. Ha egy kirakat üres, de a lámpa ég, akkor a lány éppen vendéggel van. Viszont ilyen piros lámpás kirakatokat csak a vigalmi negyedben látni, máshol ez szigorúan tilos. Amúgy a várost ismerők szerint a kéjnők kb. egyharmada magyar. A kirakatokban álló lányok előszeretettel kikopognak a reménybeli ügyfeleknek, de ez a nyílt „húspiac” szerintem minden szereplőre nézve megalázó. Szerencsére a kéklámpás verziót elkerültük. Itt ugyanis fiúk kínálják magukat. Ellenben a város adójának nem kis részét ez a negyed adja!
Szinte a piros lámpás városrész mellett található a „Cannabis-negyed”. Itt legalizált formában, szabadon lehet könnyű drogokat használni. Viszont az itteni szabályok elég kemények, például:
utcán szigorúan tilos árulni. Csak az erre engedélyt kapó üzletekben lehet fogyasztani – kivinni tilos; csak az ottani „étlapon” látható termékek kaphatók – de azok garantáltan jó áruk; alkohol vagy sima cigaretta tilos; stb. Például egy sima pár gramm anyagot tartalmazó füves cigi 5-8 €. A szabad droghasználat ellenére csak egy-két „beállt” narkóst láttunk. Itt is érezhető a holland mentalítás: ésszel, korlátokkal, de szabadon! Amúgy Cannabissal futtatott termékek igen széles kínálata létezik, pl.: nyalóka, jégkrém, sör, aprósütemény, muffin, stb. Számomra a füves cigi nem fért bele, de az aprósüteményt kipróbáltam – szigorúan a szállodában. Meg kell mondanom, hogy furcsa volt az íze, de a hatása: az elmaradt! Véleményem szerint ezek csak aromát tartalmaznak, nem valódi hatóanyagot – de ez egyáltalán nem biztos!

A sok furcsa negyed után menet közben betévedtünk az üzleti negyedbe is. Itt már dominálnak a magasabbnál magasabb csupa-üveg házak. Szerintem nekünk sem kellene ódzkodnunk pár húsz-harminc emeletes csodától, főleg, ha azok olyan szépek és változatosak, mint amik a holland fővárosban találhatók. Azért az is jellemző, hogy az üzleti negyednél lévő villamosmegálló mellett ott van a kétszintes biciklitároló, valamint a negyedben található egy föld alatti parkoló is – bicikliknek!
Az egyik ismerősöm oldalán olvastunk az Amszterdamtól vonaton pár percre lévő mesevilágról, Zaandamról. Ez az alig 70-80 ezres lakosú város nem vonz sok látogatót, pedig a központ látszólag egymásra dobált házaival, főutcán végig csobogó csatornájával és csodaszépen összeválogatott kis épületeivel igen szép. Szó szerint: ez egy mesevilág! Érdemes megnézni! Mellesleg menet közben láttunk egy igen érdekes megoldást: a többszintes pályaudvart, ahol az egymás felett menő vonatok egymásra merőleges vágányait nem kell összeilleszteni. A többszintes pályaudvaron a személyvonatok egy része is kétszintes. Holland találékonyság! Nem győzök betelni veled!

Csak négy napig voltunk Amszterdamban, de ez a világ megfogott. A város szelleme, hozzáállása, élhetősége, emberi mértéke mind-mind olyan, amit irigyelni tudok. Most már világosan tudom, amit akkor és ott csak sejtettem: Amszterdam – hiányozni fogsz!


T. Tamás Ferenc, 2018. jan.