Tamás Ferenc: CERN

 

2009. augusztus végén egy csodálatos élményben volt részem: egy hetet tölthettem Svájcban, a CERN-ben. (Európai Központi Nukleáris/Részecskefizikai Kutatólaboratórium) Az ott felhalmozott tudás és infrastruktúra valami hihetetlen és irigylésre méltó. Végre kiélhettem minden fizikatanári szenvedélyemet. De lássuk, hogyan is kezdődött!

 

 

Még a tanév közben egyik kolleginám, aki tavaly töltött kint egy ugyanilyen hetet, szólt, hogy esetleg mehetnék én is. Segítségével felvettem a kapcsolatot a szervezést koordináló Eötvös Fizikai Társulattal és csodák csodájára bekerültem a kiutazó csapatba. Indulás: aug. 15-én, szombaton reggel 7.00-kor a Nagyvárad térről, Budapesten. Bár nem feltétlenül szeretek vonatozni, de egyrészt nem akartam, hogy a feleségem felvigyen kocsival; valamint másrészről így olcsóbban is jöttünk ki. Szóval, hajnali 2.50-kor csörgött az óra és már indulhattam is. A buszt szerencsére megtaláltam és teljes meglepetésemre több régi egyetemista társammal is beazonosítottuk egymást. Idestova már 17 éve nem láttuk egymást, így be kell vallanom őszintén, hogy többeket nem ismertem fel egyből, de ezen hamarosan túljutottunk. (Csupa rosszindulatból mondom: az idő fog rajtunk, bár a hölgyek, mint tudjuk, mindig csinosak és örökifjúak maradnak.) A hosszadalmas buszozást azzal ütöttük el, hogy mindenki pár mondatban bemutatkozott. A társaságból messze kitűnt egy kellemes, jó kondícióban lévő öregúr, akinek nagyon ismerős volt a neve: Holics László! Aki a középiskolás fizikában jártas, annak nem kell bemutatni, hogy ki ő. Akinek egyből nem ugrana be: ő az a bizonyos Holics László, aki az egyik, ha nem a legsikeresebb fizika tankönyv-sorozatot írta, amiből és is hosszú-hosszú évekig tanítottam.

 

Kicsit a költségekről: teljes elismeréssel kell adóznom az Eötvös Loránd Fizikai Társulat, valamint a szervezés oroszlánrészét elvégző Dr. Jarosievitz Beáta és Dr. Sükösd Csaba felé, akiknek idén is sikerült gyakorlatilag minden pénzt innen-onnan összekalapozni. Pár belépőjegyen kívül csak az első éjszakai szállást kellett kifizetnünk. (Legalább is akkor még ezt így tudtuk!)

Első nap Münchenig értünk el kicsit lassabban a tervezettnél, de sikerült. A szállás elfoglalása után csak egy rövid esti sétára és persze az elmaradhatatlan ottani korsó sörre jutott erőm, gyorsan le kellett feküdnöm. Másnap reggel indultunk Svájc felé. Egy meglepetésprogramot is betettek a szervezők, a Rajna-vízesést. (Rheinfall) Aki még nem volt ott, annak őszintén ajánlom, hogy feltétlenül nézze meg a sok költő által megénekelt gyönyörűséget! Órákig el tudtam volna benne gyönyörködni! Az itt beszúrt pár fénykép bár igyekszik, de sajnos korán sem tudja visszaadni ezt a természeti csodát! Egy tipp az ott járóknak: érdemes a vízesésen keresztülmenő valamelyik hajóra befizetni (2-4 €). Amíg a hajóállomás szigetére mentünk, a híd alatt megmosolyoghattuk, hogy a hattyúk, a vadkacsák és a pisztrángok hogyan küzdenek a turisták által oda-odadobott kenyérmorzsákért.

Rajna-vízesés

A vízhozam hihetetlen!

A hajónk

Ki kell próbálni!

 

 

 

Este fáradtan értünk a CERN-be, ami Genf szélén van, ami alig pár méterre a francia határtól. Különben a létesítmények jó része átnyúlik a határon, illetve alatta, de erről majd később! Egy gyors vacsora után a helyi szervezők főnöke, Mick Storr fogadott mindet és átfutottunk a másnapi programon is.

 

Hétfőn reggel 8.30-kor Jurcsó Péter előadásában hallhattuk a CERN bemutatkozását. Történetről röviden annyit, hogy 1954-ben alapította 12 ország. Gondoljuk csak el, hol volt még akkor az EU?! Ma 20 ország a tagja, köztük hazánk is. Sokan azt gondolják, hogy ez a fizikusok mekkája: igazuk van - és mégsem! Annyiban tényleg fizikusoknak épült az egész komplexum, hogy a II. világháború után igen erős amerikai agy-elszívást csökkentse! Mostanra immáron óriási kutatási eredményeket értek el itt. Ha belegondolunk, hogy itt csupa-csupa munkamániás megszállott fizikus dolgozik, akkor a kép első pillantásra szörnyű lehet. De ha leülünk egy kávéra az étterem teraszára és ott beszédbe elegyedünk bárkivel, akkor már egészen más a kép. Itt mindenki mindenkivel simán szóba áll. Nincs a hatalmasságokat máshol körülölelő dicsfény: itt emberek vannak és kutatnak! A több száz ott lévő fizikus és doktorandusz-hallgató mellett jelenleg is fél tucatnyi Nobel-díjas dolgozik itt! Bár értük van a CERN, de a többséget nem ők adják, hanem a szerelők, a mérnökök, a munkások és a személyzet. Maga a CERN csak az infrastruktúrát adja, a fizikusok a kutatásokhoz való ötleteket maguk dolgozzák ki, illetve a pénzt is maguk kalapozzák össze.

Számomra, mint egyszerű tanárember számára az volt a meglepő, hogy tényleg bárkivel nyugodtan szóba lehetett állni és mindenki készséges volt és segítőkész. Emlékszem, hogy még a hétfői napomon veszettül kerestem egy épületet, amikor is egy öreg, hófehér hajú ázsiai öregúr zavaromat látva kisegített. Megköszönve segítségét már elmentem, amikor majdnem nekem jött egy fiatal kutató, aki éppen ezt az öreg professzort kereste. Lehet, hogy ő volt az egyik Nobel-díjas? Olyan emberi pillanat volt!

No, visszatérve a CERN bemutatására: itt főleg részecskék gyorsításával és ütköztetésével foglalkoznak. A költségvetésük évente kb. 1100 millió svájci frank, ami 200 milliárd forintnak felel meg. A költségvetésből mi magyarok fejenként évente átlagosan 1 kávéra valót fizetünk. Szinte semmi! Viszont a tudás, amit ebből nyerünk, hihetetlen! Jelenleg megközelítőleg 80 országból közel 100 nyelvet használók vannak a CERN-ben. Munkanyelvek az angol és a francia. A kutatók és a mérnökök inkább az angolt használják, míg például a konyha, a szerelők inkább a franciát. Fizetni inkább svájci frankban lehet, de mindenhol simán elfogadják az eurót is – legfeljebb frankban adnak vissza.

A lényeg: a CERN legnagyobb projektje, az LHC (Large Hadron Collider – Nagy hadron-ütköztető) a világ jelenlegi legnagyobb részecskefizikai ütköztetője. Csak egyetlen egy gyors adat: az ideális üzemi hőmérséklet: 1,8 K, ami -271 Celsius foknak felel meg. 4 fő detektora van: ATLAS, ALICE, CMS, LHCb. Ezek önállóan felépített, a nagy gyűrűben elhelyezett több tízezer tonnás monstrumok. Bár a CERN bevallottan leginkább eszmecsere a fizikusok és a mérnökök számára, de óriási fejlődést hozott például az informatikai, orvosi, kormányzati, műszaki alkalmazásokban is. Aki nem tudná, a jelenlegi WEB is maga a CERN-ben látott napvilágot Tim Barners-Lee keze nyomán még 1991-ben. Az első weblap: http://info.cern.ch/LMBrowser.html

Szállásunk

Reggeli csendélet

Reggeli csendélet háttérben a Mount Blanc

Gyülekezünk

CERN glóbusza

Plazmahőmérők (CRPP-EPFL)

Következő előadónk Veszprémi Viktor volt, aki magukról a gyorsítókról beszélt. Ezen eszközök segítenek minél jobban megismerni a körülöttünk lévő világot a pásztázó elektronmikroszkópok által sem észlelhető atommagi alkotóelemektől egészen az egész világegyetemünket formáló, galaxisokat mozgató erőkig.

 

Hétfői harmadik előadónk Trócsányi Zoltán volt, aki a Kozmológiáról beszélt alapfokon. Ebből megtudtuk, hogy a világegyetemünkben látható anyag az összes tömegnek csupán a 0,3-0,4%-a. A hidrogén-hélium gáz közel 4%-ot alkot, míg a rejtélyes sötét anyag 22%-a mellett a legnagyobb összetevő a sötét energia a maga 74%-ra becsült tömegével.

 

Hétfő délután kirándultunk Lausanne-ba, ahol a Plazmafizikai Kutatóintézetet (CRPP-EPFL) néztük meg. Itt alapvetően plazmafizikai és fúziós kutatások zajlanak. Nem tudom, hogy ki tudja, de már Európában épül a nemzetközi fúziós erőmű (ITER), ami remélhetőleg meghozza az olcsó, bőséges és szennyeződésmentes energiaforrást. Nos, ezért ilyen fontos például ezen kutatóintézet is! (www.iter.org) Egy apró adalék, hogy jobban érzékelhetőek legyen a működési körülmények: 1 millió amperes áramerősség mellett 1,43 Teslás mágnesen térben (borzalmasan nagy ez is!) 100 millió C feletti hőmérsékletet kell elérni és itt lehet jól kísérletezni.

 

Pár szó az étteremről: minden étkezéskor a CERN központi éttermében eszünk. Miután az ottani szervezők jóindulatából kaptunk étkezési jegyeket, ezeket felhasználva ki tudtuk választani a kinek-kinek szája íze szerinti falatokat. Itt is vannak persze választható menük, de bőven lehet pótlást (édességet, salátákat, italokat) választani. Aki a hagyományos menzai ételekre és ízekre gondol, azt ki kell ábrándítanom: a 12.40 svájci frankos ételbónból finom és ízléses ételeket lehet összeállítani; bár az én étvágyamnak időnként ez kevés volt... Be kell vallani, hogy nekem a reggeli volt a kedvenc étkezésem, mivel akkor még nem volt nagy tömeg, ám az étterem előtti asztalokról lehetett látni a Mount Blanc csúcsát. Kicsit keserűen, de meg kell mondani, hogy a svájci fizetések és életszínvonal sokkal magasabb a magyarnál. Mi, csóró magyar fizikatanárok sokszorosan meggondoltuk, hogy mit együnk és mennyiért. Ez az átlagos ottani dolgozóknak nem okozott gondot :-(

 

Kedden reggel Fodor Zoltán beszélt a detektorok mibenlétéről és működéséről. Történetileg a legelsők voltak az egyszerű részecske-kimutatók, később jöttek a nyomkövető-egységek, majd kialakultak a mostani detektorok. Érdekesség, hogy minél jobban csökkent az észlelni kívánt részecskék mérete, annál jobban nőttek az észlelésre megépített monstrumok. A mai detektorok már háznyi méretűek is lehetnek, sőt! Mi a cél? Mérni kellene többek között az ütközések során kapott egyes részecskék kilépési irányát, tömegét, törlését, sebességét, energiáját, …

A precizitást leginkább az jellemzi, hogy a kívánt pontosság 60-80 ps (pikoszekumdum = a másodperc 10^-12 hatványa!), mindezt a részecske 12-14 méternyi repülési útján biztosítani kell! Minden jelenlegi detektor lényege: a mágnesek! Például az egyik itteni óriás, az ALICE nevezetű nehezebb, mint az Eiffel-torony. Egy apró magyar vonatkozás: a BpAlice csoport építi a VHMPID detektorát, ami várhatólag 2011-től lép életbe.

Második előadónk állandó kísérőnk, Horváth Dezső volt, aki megpróbált belénk verni némi részecskefizikai alapokat. Be kell vallanom, hogy bár én ennek leg-legalapjait már hallgattam az egyetemen is, de nem gondoltam volna, hogy ezt a száraz és nehezen érthető tudomány-területet ilyen jól is el lehet magyarázni. Alapjaiban arról van szó, hogy 1930 és 1960 között felfedeztek több száz elemi részecskét (Hát igen, nem csupán proton, neutron és elektron létezik!), továbbá ekkorra sikerült bebizonyítani, hogy a protonnak és az elektronnak milyen a belső szerkezete. Íme egy kis táblázat az észlelendő méretekről és energiákról:

Anyag	atom	atommag	proton	Kvark, elektron
Méret (m)	10-10	10-14	10-15	10-18
Energia	1 keV	1 GeV		1 TeV
1 eV (elektronvolt) az az energiamennyiség, amelyet egy elektron 1 volt feszültség hatására nyer. 1 keV = 1000 eV; 1 MeV = 1000 keV; 1 GeV = 1000 MeV; 1 TeV = 1000 GeV

A délelőtt további részében Krasznahorszky Attila beszélt az egyik legizgalmasabb kísérletről, az ATLAS-ról. Maga az LHC egy 27 km kerületű óriásgyűrű 100 méter mélységben.

Jellemző, hogy egyes proton-proton ütközéskor két db, egyenként 7 TeV energiájú proton találkozik, melyek rengeteg mindenné alakulnak át. Bár az az ATLAS detektor „csak” 7000 tonna súlyú, de a középső szolenoid 2 Tesla, míg a toroidok egyenként ½ Tesla erősségűek. Menet közben kb. 25 ns-onként fognak a protoncsomagok ütközni.

Mivel egy-egy ilyen ütközéskor milliós nagyságrendű esemény jön létre (1 esemény lehet pl. 1 részecske érzékelése), azért igen fontos, hogy csak a megfelelő és érdekes események kerüljenek rögzítésre. A számítások bonyolultságára jellemző, hogy egyszerre 3000 számítógépen párhuzamosan vizsgálják az ütközéseket. A kapott adatmennyiség naponta 3-5 ezer DVD-t tölt meg, így a szoftverfejlesztés állandó!

Ebéd után jött Horváth Dezső újabb előadása részecskefizikai témakörben, melynek lényege a részecskefizika Szent Gráljának, a Higgs-bozonnak és társainak ismertetése volt, valamint szó volt az egyes szimmetriákról és azok megsértéséről is.

Utána átmentünk a francia területen működő LHCb detektorhoz (Large Hadron Collider Beauty Experiment). Ezen ütköztető 100 méter mélyen van és megnézhettük a régi ütköztető alkatrészeit. Ami brutális, azok a méretek és a mindent átszövő hi-tech megoldások – például a huzalozás mérhetetlen bonyolultsága! Többek között itt található két Cserenkov-detektor is.

CERN térképe

ATLAS kísérlet

LHCb

Fontos a biztonság!

„Picike” mágnes

Az alagút képe előtt

Horváth Dezső magyarázza az antiprotonokat...

Mick Storr és a CERN logikai képe

Torricelli-kísérletet lent ...

... és fent

 

 

Szerdán reggel Fodor Zoltán tolmácsolásában jött a bevezetés a nehézion-fizikába. A probléma lényege: a Világegyetem keletkezése, az ún. Nagy Bumm után közvetlenül mi és hogyan történhetett? Azt már tudjuk, hogy mások voltak az anyagok és tulajdonságaik, de ezt hogyan lehet tanulmányozni. Erre a nehézionok ütköztetése adhat magyarázatot, amire az ALICE kísérlet specializálódott. Magában a CERN-ben az NA49-es kísérlet volt az első nehézion-kutatás. Szintén megtudtunk egy érdekességet: ha egy kísérlet 5-6 évig nem folytatódik, akkor szétszedik és az alkatrészeket máshol felhasználják, mivel egyrészt nincsen olyan ember aki még értene hozzá; másrészt az alkatrészek is korrodálódtak.

 

Utána Trócsányi Zoltán folytatta a kozmológiai bevezetés, ezúttal a kozmikus háttérsugárzásról, ami a mérések szerint minden irányból, mindenhol 2,726 K. Számomra érdekes adat, hogy a világmindenségben átlagosan 1 m³-ben 5 hidrogénatom van, viszont kb. 413 millió foton! Jó ötlet volt továbbá az is, hogy Trócsányi Zoltán az előadásait 13+1 általunk megválaszolandó kérdéssel fűszerezte. A szerda délelőttöt Horváth Dezső 3. részecskefizikai előadása zárta, melyben a neutrínóforrásokról volt szó. Délután a csoportonkénti kísérletek voltak, melyből a mi csoportunk a Torricelli-kísérletet mutatta be a többieknek.

Ez után mentünk az LHC kísérlet vezérlőtermében, ami szintén a hihetetlen méretei miatt okozott meglepetést. Csak akkor derült ki, hogy mivel egy kisebb technikai szünet bekövetkezett, ezért le tudunk menni a CMS aknájába. Engem rettenetesen meglepett a már-már szokásos óriási méretek mellett az, hogy az LHC csöve ott lent, az aknában milyen vékonyka!

100 m mélyen

És még én nem igazodom ki a saját gépen kábelei között!

CMS

CMS az alagúttal

Még szerda este közösen elmentünk Genf-be, az Edelweiss (havasi gyopár) hotel éttermébe, ahol teljesen meglepett a hely kiváló hangulata, valamint a szolgáltatott alpesi zene. Sajnos az általam választott fondue nekem nem nagyon nyerte el a tetszésemet, viszont az éjszakai Genf olyan gyönyörű, amilyen csúnyák azon külvárosok, amiken keresztül mentünk busszal.

 

 

Csütörtök reggel megint az előadóterem kemény padjaiban talált minket. Az egyik, ha nem az eddigi legjobb előadás jött a részecskefizika orvosi alkalmazásairól (Horváth Dezső). Meglepett, hogy a többnyire elméletinek tűnő részecskefizikai alapkutatásokat mennyire gyorsan, akár 1-2 év alatt, felhasználódnak az orvosi gyakorlatban! Olyanokra gondolok, mint a röntgensugár, sugárterápia, leukémia kezelése, CT, MRI, …

Utána közösen megbeszéltük az előadásokat és összeírtuk az előadóknak szánt kérdéseket. Délben augusztus 20-ára való tekintettel újra bemutattuk a Torricelli-kísérletet, de ezúttal „a talajt szennyező borral” (értsd: vörös borral). Délután közösen megnéztük az NA61-es kísérletet, valamint Horváth Dezső kedvencét és otthonát, az antiproton-lassítással foglalkozó LINAC-ot. Nekem, mint informatikusnak leginkább a számítóközpont tetszett. Itt már nem használnak több száz CPU-s szuperszámítógépeket, hanem több tízezer 4-magos PC-t, melyeken egy Red Hatból kifejlesztett saját Linux fut.

Kísérleti csarnok...

NA 61-es kísérlet

Annak, aki nem biciklin jár

A számítástechnikai központ

Az antianyag kísérletek

Ködkamrát építünk

A napot útitársunk, Ifj. Holics László zongoraestje zárta. Bár én szeretem a komolyzenét, de eddig még nem voltam ilyen jó zongorakoncerten. Valami hihetetlen volt ennek a „srácnak” a tudása!
Egészen lenyűgözte a hallgatóságot a fantasztikus Liszt-tudása.

 

 

Péntek reggel már az utolsó ottani előadásokat hallgattuk. Először Horváth Dezső beszélt Magyarország és a CERN kapcsolatáról, illetve az ott dolgozó magyarokról. Utána Debreceni Gergely beszélt az ottani számítástechnikáról, a Web-től a Grid-ig címmel. Nekem, mint informatikusnak igen nagy meglepetést okozott az ilyen mértékben megszervezett és összekötött informatikai hálózat, ahol az egyes számításokat a világszerte szétszórt számítógépek tízezrei végzik. ½ 11-kor jöttek az egyes előadásokon felhalmozódott kérdésekre adott válaszok, ami szokás szerint alaposan elhúzódott.

Kicsit az időbeosztásunkról: Mick komolyan mindig, minden alkalommal kérte, hogy legyünk maximálisan pontosak. Viszont ugyanezt jó lett volna az előadóktól is megkapnunk. Őszintén alig volt szabadidőnk, gyakorlatilag folyamatosan és egyfolytában rohantunk. Többen is el-elmulasztották az étkezéseket, hogy például meg tudjanak venni gyerekeiknek egy pólót, vagy esetleg egy kisebb ajándéktárgyat. Arról a szervezők tényleg nem tehettek, hogy ottlétünk alkalmával 30 fok feletti meleg volt, ami arrafelé igencsak szokatlan! Sajnos sokszor arra sem volt időnk, hogy napközben lezuhanyozzunk!

 

Egy szokásosan gyors ebéd után Mick Starr befejezte a tanári programot, amit a CERN kutatási igazgatója, Sergio Bertolucci is megtisztelt jelenlétével és beszédével. Délután a szokásos rohamtempóban megszervezett módon jött a sokak által nagyon várt Genf-i kincsvadászat. Ebben a játékos vetélkedőben bejártunk Genf utcáit, tereit, valamint csodaszép tavát. Meg kell vallanom: tényleg szép a nagy szökőkút másodpercenkénti 500 literes vízhozamával. Érdemes meginni a partján egy frissen pörkölt, finom kávét!

Merre is kellene menni?

Térképolvasási gyakorlat

Egy csendes kis terasz

Henry Moore egyik szobra két gráciával

Melyik fényképezőgépet válasszam?

A szökőkút gyönyörű, a hasam kevésbé :-(

 

 

A búcsúvacsorán volt a kincsvadászat eredményhirdetése, valamint a búcsú. Szombat reggel még egyszer összefutottunk Mick-kel, valamint Horváth Dezsővel, hogy a szobakulcsokat és az áramátalakító konvertereket leadhassuk, aztán indultunk a francia oldalra, hogy megnézhessük Európa legmagasabb hegyét, a Mount Blanc-ot. Az alap egy festői szépségű kisvárosban, Chamonix-ben van csupán 1035 méteren. Onnan 40 euróért visz a felvonó a csúcs látogatói központjához. Az első – alaposan teletömött - felvonó a városkából a felhőkön keresztül indult fel a 2317 méter magasan lévő Plan De L'Aiguille állomásig – 10 perc alatt. A légnyomás süllyedése miatt fontos, hogy a gyengébb fizikai állapotban lévők itt feltétlenül töltsenek pár percet akklimatizálódásért! Még egy jó tanács: csoportoknak érdemes előre faxon helyet foglalni, mivel így egyrészt némi kedvezményt kapnak, másrészt nem kell végigvárni a sort! Nekem felfelé szerencsém volt, mert a kb. 50 fős felvonóból szerencsémre éppen a lejtő felé néző ablak előtti helyet fogtam ki!

A középső állomás után jött az újabb felvonó a 3842 méter magasságban lévő Aiguille du Midi állomásig – újabb 20 perc alatt. Amikor kiléptünk a fülkéből elállt a lélegzetünk! Ennyire szép látványt a gyerekeim megszületése óta nem láttam. Ez tényleg felséges!

Völgyhíd francia módra

Chamonix – 1035 m

Felfelé a kabinban

Egy kabin

Fent a tetőn – 3842 m

Mount Blanc panoráma

Felhők alatt városka

No comment ...

Lefelé

Fontos az akklimatizálódás – meg a kávé

Bár attól féltünk, hogy odafent hideg lesz, de 0 fok körüli hőmérséklet volt és verőfényesen szép idő. Itt utoljára elvégeztük a Torricelli-kísérletet, mialatt rengeteget nézelődtünk, valamint fényképeztünk. Eddig még nem tapasztaltam meg a magaslati levegővel járó nehézkes légzést, de most sikerült! Amikor lementünk a pár emelettel lejjebb lévő ajándékboltba, akkor még minden rendben volt. De amikor vissza akartunk menni, akkor már ugyancsak kapkodtuk a levegőt!

Még egy apróság: magára a kilátóra pár euróért lehet felmenni. Amúgy magára a Mount Blanc csúcsára gyönyörű, kristálytiszta kilátás nyílt, de oda csak a hegymászók mehetnek fel!

 

 

Lefelé csak nehezen akaródzott lemenni! Erősen tériszonyos kolleginámat ketten támogattuk a kabinban, mert a lefelé megint sikerült kifogni az egyetlen völgy felé nyíló ablakot! Annyira büszke volt magára, hogy így, két nagydarab ember között végig bámulta a tájat és szinte sírt örömében. Ennek hatására a középső állomáson megittunk egy kávét. Amikor leértünk a városba közösen elmentünk a közeli kisvasúttal a jégbarlangba, a Mer de Glace-hoz. Némi magyarázat: ilyen magasságban már ott vannak a jég-gleccserek.

Maga a kisvasút 20 euró körül van, de itt is van családi, illetve csoportos kedvezmény. Ebben benne van a 871 méternyi szintkülönbséget 5141 méteres úton leküzdő fogaskerekű kisvasút ára, az onnan kicsit lefelé vivő panoráma-lift, valamint az igen szép jégbarlang ára is. Apró bökkenő a csoda megtekintése után jön: felfelé 300-nál több lépcsőn kell visszakapaszkodni a panoráma-liftig. Hoppá! Amikor tüdőnket többszörösen kiköpve visszaértünk a fenti vasúthoz, akkor még gyorsan megnéztünk a gleccser által lehozott kövek kiállítását is. Így visszagondolva a jégbarlang nem volt a legjobb, de az oda vezető vonatozás gyönyörű volt!

Vonatozás közben

Gleccser mellett

Jégbarlangban

Már jön a kijárat!

Mivel tudtuk, hogy igen hosszú buszozás vár ránk, ezért egy-két apróságot vettünk a szokatlan módon estefelé is nyitva lévő élelmiszerboltokban. Innen már minden rendben ment, illetve majdnem! Végig velünk utazott az Civil Rádió egyik riportere, még velem is készített interjút így igen későn éjjel. A dolgot „mindössze” az bonyolította, hogy pár kilométerrel a svájci-német határ előtt durrdefektet kapott a buszunk, ami egy laza két órás kerékcserét eredményezett, ami alatt a társaság hirtelen haragból csillagfelismerési tanfolyamat rendezett. Hiába! Egy fizikus mindig fizikus!

Vasárnap délután 3 körül értünk vissza a pesti Nagyvárad térre, ahol nehezen, de csak elváltunk. Összesítve ez egy hihetetlen, igen jó, felejthetetlen hét volt. Iszonyúan fáradt vagyok. Ha elgondolom, hogy holnap hajnali 8-kor pótvizsgáztatok, elfog a rettegés. Fogalmam sincs, hogy élem túl! (Utólagos megjegyzés: nem kellett pótvizsgáztatni, „csak” 3 órás értekezlet volt.) Úgy érzem, hogy 2-3 napot folyamatban tudnék aludni. Még érlelődik bennem az utazás, az ajándékokat már odaadtam a családi csokoládékat, de a CERN csak nem jön ki a fejemből. Nagyon jó volt, nagyon izgalmas, de rettenetesen fárasztó!

Köszönet a szervezőknek, köszönet Eötvös Loránd Fizikai Társulatnak és köszönet a kintieknek!

 

Források:

A program hivatalos honlapja: http://indico.cern.ch/conferenceDisplay.py?confId=62581

A CERN hivatalos honlapja: http://www.cern.ch/

Civil rádió CERN-es blogja: http://civiltudomany.blog.hu/

Eötvös Loránd Fizikai Társulat: http://www.elft.hu/

(A képek gyengeségéért engem, meg a fényképezőgépemet lehet szidni...)