1970-ben a piaci igényeket látva az Intel bevezette a legelső integrált áramköri lapkát, az 1103-ason alapuló MU-10-est. A vállalat gyors növekedése miatt ekkor vásárolták meg az első saját tulajdonú telket, a Coffin Road és a Central Expressway sarkán, Santa Clara városában (Kalifornia, USA).

1971. nov. 15-én jött az áttörés, az Intel 4004-es CPU-ja, amely a későbbi sikersorozat legeslegelső előfutára volt. A 4-bites CPU sebessége 108 Khz volt, a tranzisztorok száma: 2300 (10 mikronos technológiával). Utasítások száma: 45 db, 4-szintű veremmel és 16 db 4-bites (vagy 8 db 8-bites) regiszter. Címezhető memória: 640 byte. A csapat vezetői: Ted Hoff, Federico Faggin és Stan Mazor.

(Kép eredetije: https://spectrum.ieee.org/tech-history/silicon-revolution/chip-hall-of-fame-intel-4004-microprocessor)

A nagyszámítógépre természetesen már addig is készítettek számtalan processzort, de ezek sok különálló áramkörből álló, terjedelmes egységek voltak. Az Intel-nek sikerült először mindezt belezsúfolnia egyetlen kis lapkába, egyetlen mikrochip-be. Még 1969-ben kérte a Busicom nevű cég, hogy az Intel fejlesszen ki számukra egy sor chipet, melyet az új nagy teljesítményű számológépeikbe tudnának használni. Így az Intel 4004-es első felhasználása egy (főleg) Japánban megvalósított, kijelző nélküli, papírszalagra nyomtató asztali kalkulátor volt. A 4004-es mellett kellett egy csak olvasható memória is (ROM, Intel 4001); egy véletlen hozzáférésű – értsd: írható – memória (RAM, Intel 4002); valamint egy eltolás-regiszter (I/O; Intel 4003). Érdekes, hogy az eredeti 4004-es jogokat a Busicom kapta, melyet az Intel csak tárgyalásokkal szerzett vissza.

(Képek eredetije: http://www.cpu-zone.com/4004.htm )

Az újítás felkavarta a piacot, mivel már 1972-ben a Naval Postgraguate School hallgatója, Gary Kildall megírta a PL/1-et, amely az Intel 4004-re írt legelső programozási nyelv.

Még 1971-ben költöztette át gyártóüzemükét a cég a Bowers Avenue és a Central Expressway sarkára (Santa Clara, Kalifornia, USA). Még szintén az 1971-es év terméke volt a világ legelső törölhető és programozható csak-olvasható memóriás chipje (EPROM), az Intel 1702-es, egy évvel később kezdtek csak forgalmazni.

1972-ben beléptek a digitális kijelzésű órák piacára az Intel Microma kifejlesztésével, amely az LCD-kijelzők elődjének is tekinthető. (Kép eredetije: http://www.ioffer.com/i/Microma-Intel-vintage-1974-LCD-Blade-Runner-LED-era--197661716)

1972-ben nyitotta meg az Intel az első külföldi gyárát Penang-ban (Malajzia). Az ország azóta is számos sikeres Intel-fejlesztést és gyártást tudhat magáénak.

1972 áprilisában a 4004-es továbbfejlesztéseként megjelent az Intel 8008-as, amely immáron 8 bites volt. Ezt szintén vevői igény miatt állították elő. Ezúttal a Computer Terminal Corporation (Datapoint) volt az ügyfél; ugyanis a CTC szeretett volna kifejleszteni egy CTC-2200-as szervert. Viszont a 8008-as lassúsága miatt a CTC-nek nem kellett az újítás, így az Intel úgy döntött, hogy saját maga dobja piacra. Cserébe a CTC az Intelnél hagyta a chiphez kapcsolódó jogokat. A cég munkájára jellemző, hogy kifejlesztették a byte-orientált terméket (mint a munkaállomások és a számítógép-perifériák) számára optimalizált utasításkészletet. A CPU 14 voltos működéi tartományát úgy érték el, hogy a feszültség két szélső értéke +5 és -9 Volt lett. Itt is felhasználták az 1101-es (256x1 RAM) és az 1103-as (1024x1 Dinamikus RAM) chipeket. Az órajel maximuma 200 kHz volt – 10 mikronos technológiával, melyet a később 0,8 MHz-re tornáztak fel. Tranzisztorok száma: 3500. Címezhető memória: 16 Kbyte. Technológia: 10 mikronos. Perifériák: 8205: dekóder, 8212: 8-bites I/O kapu, 8214: elsődleges megszakítás-vezérlő, 8216 és 8226: kétirányú busz-meghajtó, 8251: programozható kommunikációs interfész, 8253: programozható belső időmérő, 8255: programozható külső interfész, 8279: billentyűzet-kontroller.

1973-ban az Intel kifejlesztette a PL/M nyelvet, az első magas szintű, mikroprocesszorokhoz szánt programozási nyelvet; tovább felépítette a legelső Szilikon-völgyön kívüli alaplapgyárát Livermore-ban (Kalifornia, USA).

1974. áprilisában dobták piacra az Intel 8080-as processzorát, amely későbbiekben a legelső általános célú mikroprocesszornak bizonyult, mivel termékek százaiban tudták sikerrel használni, többek között közlekedési lámpáktól a pénztárgépekig. A CPU 4500 tranzisztort tartalmazott és sebessége kb. 10-szerese volt elődeinek (2 MHz). Tranzisztorok száma: 6000 – 6 mikronos technológiával. Címezhető memória: 634 Kbyte. A 8080-ast eredetileg a 8008-as fejlesztett verziójának szánták, de jóval több lett. A fejlesztésben négy felelős vezető volt: Ted Hof és Stan Mazor feleltek az utasításkészletért, míg Federico Faggin és Masatoshi Shima a nyomtatott áramkörökért. Ez a CPU három különböző feszültséggel működött: +5 Volt, -5 Volt és +12 Volt, továbbá két órajel-bemenete is volt. A 17 Voltos feszültség-különbség és a sokkal bonyolultabb összetétel miatt a CPU sebessége sokszorosa volt a 8008-asénak, miközben a mérete lecsökkent. 65536 memória-szót volt képes megcímezni és 78 utasítást tudott végrehajtani, bár az utolsó 10 operációs eljárást nem használták.

(Kép eredetije: http://www.cpu-museum.com/8080_e.htm)

Érdekes, hogy a perifériás chip-készlet itt már sokkal összetettebb, mint bármelyik elődjénél: 4 db statikus RAM (5105, 8101, 8102, 8111), 2 univerzális periféria interfészt (8041, 8741), 1 dinamikus RAM-ot (8107), 2 ROM-ot (8302, 8308), 3 EPROM-ot (8702, 8704, 8708), … mindezeket ráadásul elég változatos méretekben!

(Kép eredetije: http://www.cpu-museum.com/Bilder/Intel-MCS-8080_1a.jpg)

1975-ben az Intel kifejleszti az ICE-80-ast, a világ legelső áramköri emulátorát, valamint az Intellec Model 800-at, amely egy lemez-alapú rendszer. Ennél sokkal fontosabb, hogy az 1975-ben piacra dobott Altair 8800-ban, a világ (egyik) legelső asztali számítógépében is az Intel 8080-ast használták. Bár a gépet elsősorban technológiai érdekességnek szánták a hobbi-elektronikusok számára, de ennek ellenére meglehetősen nagy tábora – és így sok vevője lett.

1976. márciusában újabb fejlesztések jöttek, köztük az Intel 8085-öse, ami a 8080-nál gyorsabb és kisebb teljesítmény-igényű volt. A 3 mikronos technológiával gyártott CPU-val maximális memória 64 Kbyte volt. Sebesség: 2 MHz. Szintén ekkor dobták piacra a világ első mikrokontrollerét, az Intel 8748-ast. A vele egyszerre piacra dobott 8048-as sikeresen kombinálja a CPU-t a memóriával, a perifériákkal, a kimenet-bemeneti (I/O) funkciókkal egy parányi kis szilikon-lapkán. Így a gyártók sokkal könnyebben fejleszthettek különféle otthoni és ipari felhasználású eszközöket, pl.: autók és számos más (akkori) újdonság.

1977-ben az Intel bejelenti a 2910-est, ami a legelső egy-chipes kódoló-dekódoló megoldás, így a telekommunikációs szférában ipari szabvánnyá válik. Az EPROM-ok elérik a 16 Kbyte-os méretet az Intel 2716-ossal. Az Intel Magnetics vállalat elkészíti a világ legelső buborékmemóriáját, amely könnyedén ellenáll az elektromosságnak, pornak, nedvességnek, a szokatlan hőmérsékleti viszonyoknak, rázkódásnak és egyéb kockázati tényezőknek.