1978-ban az Intel 10. évfordulós ünnepsége mellett felvette a 10 ezredik munkását, de ennél sokkal fontosabb, hogy 1978. júniusában bemutatták az Intel 8086-ost, amely hamarosan ipari szabvánnyá lett és az Intelt világhírűvé tevő x86-os széria első darabja volt.
(Kép eredetije: http://www.cpu-museum.com/Bilder/Intel-C8086_1.jpg)
Eredeti órajel: 4,77 MHz. Al-verziók: 8086-1 (10 MHz), 8086-2 (10 MHz) és 8086-4 (4 MHz). 3 mikronos technológia mellett a tranzisztorok száma: 29000. A címezhető memória immáron elérte az 1 Mbyte-ot.
Project-manager: Jean Claude Cornet. A 8086-os belépése a CPU-piacra döbbenetes és igen gyors változást hozott. Elsősorban is az akkori igen népszerű processzor-gyártó, a Motorola került igen komoly kereskedelmi hátrányba, mivel nem tudta felvenni a versenyt. A marketing-részleg egyik ötlete volt, hogy hangsúlyozzák az Intel teljes kiépítettségű rendszerének előnyeit (8086 + matematikai co-processzor + perifériális rendszerek), továbbá az igen jól működő ügyfélszolgálatot. A művelet eredményeképpen az Intel 85%-os részesedést szerzett a 16-bites processzorok piacán. Ez immáron előkészítette a nagy IBM-mel való együttműködést, hiszen a következő processzor, a 8088-as lett minden IBM PC alapja.
Kis történelmi adalék: 1984-ben véget ért egy per az Intel és a NEC között, melynek döntései következtében le lehetett védeni a processzorokon belüli mikrokódokat, de nem engedélyezték, hogy az Intel levédje a 8086-ost, mint önálló márka-védjegyet, hiszen egy csomó 8086-os létezett (pl.: Fujitsu, Mitsubishi, NEC). Ráadásul az AMD-nek is engedélyezték hasonló számok használatát.
Maga az Intel 8086-os egy- és többprocesszoros konfigurációkban egyaránt megfelelően magas szinten tud teljesíteni. Az alapfeszültsége immáron csak 5 Volt, mivel más már nem kellett, ráadásul így jóval könnyebb volt a megfelelő áramellátást is biztosítani. Utasításkészlete: 135 darabos. A perifériák száma némi csökkenésen ment keresztül: I/O proc. (8089), DMA kontroller (8237), programozható megszakítás-vezérlő (8259), oktális vezérlő (8282 és 8283), óra-generátor (8284), oktális busz-átvivő (8286 és 8287), busz-ellenőrző (8288) és busz-vezérlő (8289).
1979-ben az Intel felkerül az amerikai Fortune üzleti magazin Top 500-as céglistájára a 486-ik helyen, egyben nekik ítéli meg a magazin a „'70-es évek legnagyobb diadala” címet is. Ráadásul Bob Noyce megkapja Jimmy Carter amerikai elnöktől a nemzeti tudományos érdemérmet.
1980-ban jött a 8051-es és a 8751-es mikrokontroller, ami hamarosan világelsővé vált. Az Intel, a Digital Equipment Corporation (DEC) és a Xerox megalapította a Ethernet-projektet, amely lehetővé teszi a számítógépeknek, hogy helyi hálózatban kommunikáljanak egymással.
1981-ben jött a következő komoly lépés, az Intel 8088-asa, amit az IBM az akkor piacra dobott IBM PC alapvető CPU-jának választott. A termék maga egy hibrid CPU, mert a bár a külső adatbusza 8-bites, de a belső már 16-bites. 40 tűs csatlakozó lábai vannak. Órajele: 4,77 MHz. Technológia: 3 mikronos. Címezhető 64 Kbyte memória. Tranzisztorok száma: 29 ezer. Verziói: 8088A-2 (8 MHz) és 8088A-1 10 MHz). A CPU amúgy a 8086-os csökkentett és olcsóbbá tett verziója, különösképpen a 8-bites piacon. Úgy tervezték, hogy a 8-bites összetevői révén ideális legyen az IBM PC-k számára és ez a terv be is jött, mivel az IBM az Intel 8088-as mellett döntött. Hardware és periféria szempontjából kompatibilis a 8080/8085-ös komponensekkel.
(Kép eredetije: http://www.cpu-museum.com/Bilder/Intel-P8088_1a.jpg)
Elég sikertelen lett az Intel 80186-osa, mivel az üzleti bukásnak minősülő IBM PC/Jr-be építették be. Kibocsájtáskori órajele: 10 Mhz.
Az IBM 1981. júliusában bejelentette az első IBM PC-t (ez látható a bekezdés mellett balra), amibe ugye az Intel 8088-as processzora került. Mellette egy üres foglalat volt a 8087-es számára. Ezt a felhasználó egyszerűen bedugva növelhette a rendszer teljesítményét. Az IBM akkoriban még nem sejtette, hogy számára és az Intel részére is sorsdöntő lett ez a választás, bár az IBM PC sikerét akkoriban még senki sem sejtette. Jellemző, hogy az IBM legmerészebb terveiben is legfeljebb évi 10000 PC eladásában bízott és mivel ez részükről nem volt valami nagy üzlet, így nem is volt miatta nagy hírverés.
Az Intel akkorra már erős pénzügyi háttérrel és jó fejlesztőgárdával rendelkezett, így tudott alkalmazkodni az igényekhez. A 8088-as 1 MByte memóriát tudott kezelni, ami az akkori 8 bites CPU-k memóriája max. 64 KByte-ot tudott kezelni. PC előtti gépek: Commodore-64, VIC-20, ZX-80, HT-1080-Z.
Az IBM hamarosan kiküszöbölte a PC hibáit, például a szalagos lemezegységet lecserélte floppy-ra. A kezdetleges, csak szöveget megjeleníteni képes MDA helyett már grafikára is alkalmas CGA vagy Hercules monitort kínáltak és alaposan felturbósították az egész PC-t. Természetesen az új rendszerhez ki kellett találni egy új nevet is. Ez lett az IBM PC/XT (eXtended Technology). Ez a rendszer aztán messze felülmúlta a PC óriási sikerét és hihetetlen anyagi hasznot hozott a gyártó IBM és a processzort szállító Intel számára. A gépek előnye mellett természetesen hamarosan láthatóvá váltak a hátrányai is: egy ember csak egyetlen programmal tudott fogalakozni egyszerre. Ráadásul az amerikai piacon 1983-ban megjelent az Apple Lisa nevű gépe, amelyik az első grafikus felhasználói felülettel rendelkezett. Eme géphez természetesen kellett a Douglas Engelbart által 1969-ben bemutatott mouse. (egér) Az IBM-nek feltétlenül lépnie kellett!
(Kép eredetije: http://petetjohnson.wordpress.com/)