1985-ben az Intel meghozott egy fájó döntést: kiszállt a DRAM-ok piacából, hogy minden erejével a chip-ekre tudjon koncentrálni. Viszont belépett a párhuzamos programozású szuper-computerek üzletébe az iPSC/1 felépítésével, amely sok egyszerre dolgozó Intel 286-os processzora segítségével képes volt számos komplex problémát megoldani. Az 1985-ös év PC-szempontból leglényegesebb eredménye mégis az Intel 80386-os, röviden „A 386-os” CPU októberi megjelenése. Eredeti frekvenciája: 16 MHz, melyet a későbbi verziók felvittek 20, 25, illetve 33 MHz-re. Technológia: 1,5, majd 1 mikronos. Tranzisztorok száma: 275 ezer. Itt már figyelembe vették a menet közben software-nagyhatalommá növekedett Microsoft tanácsait. Ennek köszönhetően a 386-os egy igen jól sikerült CPU, a programozási modelljét a 486-os és a Pentium sorozat is örökölte. A 386-os az Intel első, teljesen 32 bites mikroprocesszora. Címezhető memória maximuma: 4 GB (DX verzió), illetve 16 Mbyte (SX verzió). A Microsoft-tal való konzultáció során világossá vált, hogy a védett mód csak akkor lesz sikeres, ha lehetőséget ad a korábbi, valós módú DOS alatti programok használatára. Így a 80386-os processzornak 3 üzemmódja van: valós, védett és a 386-os. A valós mód teljesen azonos a 8088-assal, így a használható memória max. 1 MByte, de szoftveres segédlettel adattárolásra is igénybe lehet venni az alapmemória feletti lehetőségeket. (EMS, XMS) A védett mód gyakorlatilag teljesen azonos a 286-os védett módjával. Így a 286-os processzorokra írt programok használhatók lettek a 386-os gépekre is. A valódi újdonságot a 386-os mód jelenti. Ebben lehetőség nyílik több program egyidejű alkalmazására. A 386-os üzemmód alatt van olyan, úgynevezett virtuális mód, ahol lehetővé válik a 8088-ra írt programok futtatása a 386-os védelmi módja alatt. Ez a 386-os mód teszi lehetővé az MS-Windows és az IBM OS/2-es operációs rendszerek használatát. Ekkoriban jelentek meg az egyre erősebb gépek mellett igen nagy számban a komolyabb nyomtatók (tintasugaras és pár igen drága színes), valamint a VGA képernyők első típusai.

Intel 386

(Kép forrása: www.cpu-world.com)

Intel 386 inside

(Kép forrása: www.intel.com)

A piac eleinte drágállta a processzort, így az eredeti 386 mellé egy DX (névbeli) kiegészítést ragasztva kiadtak egy kicsit butább, kicsit gyengébb, de sokkal olcsóbb verziót, a 386-SX-et 1998. júniusában. A 386-SX viszont software-es ágon teljesen kompatibilis a 386-DX-szel és éppen a csökkentett buszai miatt beleépíthető a 286-os alaplapokba, viszont minden 386-os program futtatható rajta. Az igazi keresletet a 386-os processzorok iránt a Microsoft Windows 3.0-ás rendszere támasztotta. A hordozható gépek megjelenése és rohamos elterjedése megszülte az igényt az alacsony fogyasztású processzorok iránt. Ezt az igényt 1990-ben fedte le az Intel a 386-SL processzorral. A processzor energiafogyasztása az alkalmazott technológia miatt drasztikusan csökkent, viszont az órajele eredeti maradt. Sőt, újdonságként az órajel információveszteség nélkül lelassítható, illetve megállítható volt. Így a hordozható gépek akkumulátorai lassabban merültek le és nem kellett külön ventillátorral hűteni a processzort.

Az Intel érdeklődés hiányában nem folytatta a 8089-es periféria-vezérlő processzor vonalát, de a matematikai co-processzorét annál inkább. Természetesen elkészült a 286-oshoz tartozó 287-es segédprocesszor is, aminek külön helyet hagytak a 286-osok alaplapján. Ugyancsak ezt a módszert követte az Intel a 386-SX-hez tartozó 387-SX-szel, illetve a 386-DX-hez tartozó 387-DX-szel is. A felülről való kompatibilitásra természetesen ügyeltek a matematikai processzoroknál is, így valamennyi matematikai processzor tudja a régebbiek kódjait használni. Az IBM 1987-ben leállt az IBM PC/AT gyártásával, a 386-os processzort csak az új gépcsaládjukban, az IBM PS/2-esben alkalmazták. Az IBM AT-t a másodgyártók (klóngyártók) vitték tovább, akik ugyanúgy AT-nek nevezték a gépüket, mint az eredetit az IBM. Az Intel 386-ost is ők alkalmazták bennük.

A Microsoft Windows operációs rendszerének dominanciája és szinte teljes piaci uralma sokaknak nem tetszett. Hiába voltak egyéb operációs rendszerek is forgalomban, a Windows piacvezető lett az IBM gépeken. A nagyobb gépeken UNIX alatt dolgozó programozók természetesen lesajnálták a "köznép" rendszerét, de mégis ez a könnyen kezelhető operációs rendszer tette a technológia hihetetlen sebességű fejlődése mellett igen könnyen kezelhetővé a számítógépeket. Érdekes, hogy egy finn egyetemista, az 1991-ben még csak 22 éves Linus Torvalds saját szórakoztatására írt egy kicsi operációs rendszert, amit LINUX-nak nevezett el. Ötlete az volt, hogy forráskódját bárki bárhol és bármikor barkácsolhatja, mivel maga a forráskód ingyenes! Az egész operációs rendszer is ingyenes. Ez a rendszer azóta igen komoly pozíciókra tett szert - a Microsoft egyre csillagászatibb árainak (is) köszönhetően. Az eredeti operációs rendszer minimum 386-os kategóriájú gépekre hajlandó feltelepülni!

Linus Torvalds

(Kép eredetije: http://www.metroactive.com/)

1986-ban bírósági döntés született a mikrokódok védelméről, valamint aláírtak egy történelmi jelentőségű amerikai-japán félvezető kereskedelmi egyezményt, amely megnyitotta a japán piacokat az amerikai félvezető-gyártók előtt.

1987-ben az Intel kiadta a második generációs szuper-computereket, melyekben immáron Intel 386-os és 387-es CPU-k sorakoztak. Két éves recesszió után az Intel ismét növelni tudta profitját.

1988-ban adták ki az első Flash memóriát EPROM oxid-csatornás (ETOX) megoldással.