Intel története II.: A Pentium-szériaIntel Pentium Inside

 

A számozott szériák ('86, 286, 386, 486) végét a technológia rohamléptű fejlődése mellett az okozta, hogy a klóngyártók (AMD, Cyrix) némi késéssel (pár héttől pár hónapig) az Intel után kiadták ugyanolyan számmal a hasonló tudású, de gyorsabb és jóval olcsóbb CPU-kat. Tény, hogy akkoriban az AMD igen komolyan melegedett, illetve a Cyrix komoly inkompatibilitási gondokat okozott, viszont az Intel ezt nem tűrhette sokáig. Az amerikai szabványok szerint nem lehet számot levédeni, így a klón-gyártók ezen lépése jogilag nehezen volt megtámadható. További változást jelzett a Microsoft székházánál a Windows '95 fejlesztése, ami önálló tervezése miatt nagyságrendi gyorsulást okozhat az eddigi DOS-ra épülő rendszerekkel szemben. Tehát feltétlenül kellett egy új, minden eddiginél gyorsabb CPU. Ez lett a logikusan következő 586 helyett az 5-re utaló Pentium. 1993. március 22-én dobták piacra rengeteg újdonsággal!

 

Pentium IAz első Pentiumot 1993. tavaszán mutatták be Magyarországon az IFABO nevű számítástechnikai kiállításon. Elsősorban is a korábbi típusokkal szemben két utasítás-végrehajtó egysége van, így adott feltételek között két utasítást tud egyszerre végrehajtani. (Bal oldali kép forrása: www.pcmech.com.) Gyorsasága és programozása lehetővé teszi, hogy 1 órajel alatt több utasítást is végre tudjon hajtani (mikrokódok segítségével). A Pentium egy teljesen 32 bites mikroprocesszor, amely a cache-memóriával való kapcsolatra már 64 bites sávot használ, így egyszerre 8 byte adatot képes rendkívüli sebességgel mozgatni. Technológia: 0.8 mikron. Tranzisztorok száma: 3,1 millió. Az első két változat 60, illetve 66 MHz órajellel működött. Az első verziók jelentősen melegedtek, valamint a legelső szériában felfedeztek egy lebegőpontos számítási hibát, amiért némi noszogatás után a teljes korábbi sorozatot kénytelen volt a gyártó ingyenesen kicserélni. A gyorsabb verziókban már kisebb tápfeszültséget alkalmaztak, valamint jobban megoldották a processzor hűtését, így sokkal több helyen is fel lehetett használni őket. A Pentiumos gépek és utódaik 2000 elején a hétköznapi gépek processzorai lettek és minden fontosabb program már ezeket a gépeket igényli. A Pentium nevet sikeresen bereklámozták az (amerikai) TV-showműsorokban és magazinokban. Gyakorlatilag az Intel legsikeresebb szériája lett a Pentium!

Például:

1994. október 10-én jelent meg a 75 MHz-es változat (0,6 mikronos technológia!) , míg 1994. márc. 7-én jött ki a 90-6100 MHz-es verzió. 1995. március 27-én jött a 120 MHz-es változat, amit júniusban követett a 133 MHz-es (immáron 0,35 mikronos technológiával!). 1996. január 4-én jött ki a 150/166 MHz-es verzió, míg június 10-én jött ki a 200 MHz-es.

Mint az látható, a Pentiumot sokáig fejlesztgették tovább egyre gyorsabb és gyorsabb teljesítményre sarkallva a CPU-t. A klón-gyártók számára alapos fejtörést jelentett, hogy ezt a minőséget is le tudják másolni. Ráadásul az eddigi hagyományokhoz híven az áraikat szerették volna az eredeti Intel árainak 20-70 %-ában maximálni. Az első klónt a Cyrix jelentette meg 6x86 néven 1995. októberében, majd ezt 1996. márciusában követte az AMD K5 jelű processzorával. (Képek forrása: http://en.wikipedia.org/wiki/Cyrix_6x86, illetve http://www.cpu-world.com/CPUs/K5/) Eme CPU-k is lényegében Pentiumok, de jogi védelem miatt nem szabad őket így nevezni.

Cyrix 6x86 AMD K5

Az Intel viszont már 1995. nov. 1-én megjelentette a fejlesztést, az Intel Pentium Pro-t. Itt elsősorban az irodai alkalmazások igényeit szolgálták ki megbízhatóság és sebesség ügyében. Kibocsájtási sebességek: 150, 166, 180 és 200 MHz. Technológia: 0,6 mikron. Tranzisztorok száma: 5,5 millió. L2-cache méretei: 256, illetve 512 Kbyte. Busz-sebesség: 66 MHz. 1996. január 1-jén jött a következő verzió, melyben már megjelent az 1 Mbyte-os L2-cache is.

Az idő azonban túllépett ezen a fejlesztésen, ugyanis menet közben derült ki, hogy a felhasználók igénye egyre inkább a multimédiás felhasználások irányába tolódik el, így az Intel 1997. januárjában a Pentium Pro vonalat félre rakva piacra dobta az Intel Pentium MMX-et, ahol az MMX jelentése: MultiMédia eXtension, kissé félremagyarítva: multimédiára kihegyezett. (200/233 MHz, 0,25 mikron, 4,5 millió tranzisztor) Ez a processzor hamarosan a piac egyik slágere lett. Nem csoda, hogy a klón-gyártók is egyből kapcsoltak: az önálló processzort nem gyártó, csak tervező Cyrix 1997. februárjában jelentette meg a Cyrix Media GX processzort, míg az önálló gyártókapacitással is rendelkező AMD 1997. tavaszán bocsátotta ki az első multimédiás "gyerekét", az AMD K6 processzort. (166 MHz) Itt vezette be az AMD a PR rövidítést, ami a cég CPU-inak „Pentium Rátáját” jelöli, azaz megmutatja a felhasználónak, hogy milyen sebességű Intelnek felel meg az adott AMD processzor.

AMD K6

Forrás: www.cpu-world.com

Intel Pentium MMX

Forrás: www.cpu-world.com

Mindhárom gyártó folytatta ezt a vonulatot, mivel az Intel 1998. jan. 12-én dobta piacra a 266 MHz-es verziót, amit 1999. jan. 7-én követett a 300 MHz-es.

Menet közben persze folytatódott a fejlesztés. A következő verzió fejlesztéskor eredetileg az Intel Pentium MMX Pro nevet kapta, mivel egyesítette a Pro megbízhatóságát az MMX multimédia-támogatásával; ám ez túl hosszúnak sikerült, így kellett egy új megbízható név is. A cég nem akarta teljesen eldobni a sikeresnek bizonyult Pentium nevet, így egyszerű lett az új név: Intel Pentium II. Kibocsájtás: 1997. május. Frekvenciák: 233/266/300 MHz, 0,35 mikronos technológia, 7,5 millió tranzisztor. Lényeges újítások: több cache, több mikrokód, nagyobb sebesség, további multimédia-támogatás. Hamarosan jöttek az új verziók is a 300-400 MHZ tartományban. Menet közben az Intel kifejlesztette a direkt laptopok számára javasolt Intel Mobile Pentium II családot is: 233-400 MHz; 1998. ápr. 2-től folyamatosan; 256-512 Kbyte cache; 1,5-1,7 Voltos feszültség; 7,5-9,0 Watt teljesítmény. Ez utóbbi két adat tiszteletreméltóan alacsony, így sok gyártó szívesen beleépítette mobil eszközeibe. Persze a „sima” P2-ből is lett Notebook-széria, se a mobil-széria sikeresebbnek bizonyult. Az AMD válasza egyszerű volt: AMD K6-2

Az Intel Pentium II-est Magyarországon 1997. május 7-én mutatták be az Ifabo kiállításon, egy nappal a világpremier előtt, ám maga a processzor legelőször az International Solid State Circuits Conference nevű kiállításon mutatkozott be az amerikai Silicon Valley-ben 1997. február 14-én, ahol a várva várt 300 MHz-es változat helyett már a 433 MHz-es sebességűt hozták el. A processzor egyik hallatlan előnye, hogy két darab teljesen független számítási művelet is fut benne, így legalább kétszer olyan gyors, mint az azonos sebességű társai. Eme processzor már gigantomán sebessége miatt már képtelen megvárni a cache-memória hozzá képest lassú adatátvitelét, így a processzor végrehajtó rendszere minden utasítás végrehajtása után megpróbálja kitalálni, hogy mi lesz a következő utasítás és annak megfelelő lépéseket készíti elő. Így ha a várt parancs érkezik a processzorba, akkor ezt az előkészítés miatt villámgyorsan végre tudja hajtani. Ha pedig nem az jön, amire előre tippelt, akkor a sebessége egy kicsit csökken az újra történő előkészítés miatt. A vetélytársak reakciója sem maradt el sokáig: a Cyrix még 1997. végén megjelentette a 6x86 Media GX processzort, ami Pentium-II osztályú, de fele áron. Sebességei: 166, 200 és 233 MHz. Persze eltérő tokozása miatt nem lehet felcserélni egy Pentium II-es CPU-val. Az AMD K6-III néven készítette a processzorát. Ez a processzor kétszer akkora belső cache-t tartalmaz, mint a Pentium-II és kb. fele árú. Az első verzió sebessége 300 MHz. Persze itt is a lényeg a multimédiás felhasználók igényeinek minél jobb kiszolgálása lett, de ők sem hanyagolhatták el az egyre komolyabb teljesítményt igénylő üzleti (és mobil) felhasználókat.

Intel Pentium II

Forrás: www.cpu-world.com

AMD K6-III

Forrás: www.cpu-world.com

A nagy kereslet és az árak letörése miatt az Intel kettéosztotta a Pentium II-es sorozatát. (Ismerős? Emlékezzenek: a 486-os szériából lett SX és DX) A "lebutított" Pentium II-es lett a Pentium Celeron (1998.ápr.; 266/300 MHz) míg a kihegyezett, profi Pentium II-es neve ezen túl: Pentium Xeon. (1998.jún.; 400/450 MHz) Bár sokan nem jósoltak túl nagy jövőt ennek a kettéosztásnak, de mégis sikeresnek bizonyult, mivel a Celeron igen nyomott árával le tudta törni a klón-gyártók olcsóságát, míg a Xeon-széria főleg a minőségre és sebességre kényes üzleti körökben aratott sikert.

A Cyrix tönkremenetele (helyesebben: piacról kivonulása) miatt a kétszereplőssé vált piacon igen éles harc kezdődött a sebességi rekordok hajszolása érdekében. Persze lényeges volt az újabb és újabb lépések megtétele, de mindenki az álomhatárnak számító 1000 MHz-et, azaz az 1 GHz-et várta, ami már nem sokat váratott magára!

1999. februárjában jelent meg az Intel Pentium III (450/500/550/600 MHz; 0,25 mikronos technológia; megnövelt L2 cache; 9,5 millió tranzisztor; 256-512 Kbyte cache; 100 MHZ busz). További támogatások: 70 új utasítás, melyek túlnyomó többsége a 3 dimenziós direkt-megjelenítést, az audió-videó kontrollt, a szövegfelismerést és a friss Internetes technikákat támogatja. Az AMD válasza erre a pár héttel később megjelentetett AMD K7-es család volt, melynek legelső tagja az 500 MHz-es AMD Athlon volt. Később sorra jöttek az 550, 566, 600, 650, 700, stb. MHz-es tagok is.

AMD Ahtlon 600

Kép eredetije: www.cpu-world.com

Intel Pentium III

Kép eredetije: www.cpu-world.com

A Pentium III elődeivel ellentétben nem volt akkora átütő siker, mivel az AMD egyre inkább sikeres lett. Volt olyan hónap, hogy a két cég hetente dobott piacra egy-egy új CPU-t. Az 1 GHz-es álomhatárt viszont az AMD lépte át először az AMD Athlon 1000-sel. (Mag: Thunderbird; 0,18 mikronos technológia; 37 millió tranzisztor; 120 mm2 felület; 64 Kbyte L1-cache a kódnak és 64 Kbyte L1-cache az adatoknak; 256 Kbyte L2-cache; fejlesztett MMX-technológia; 24 új 3D-utasítás a 3DNow! Értelmezőhöz; 1,75 Voltos feszültség; Javasolt hőmérséklet: 0-70 ºC) Ezzel döbbenetes hatást és átütő sikert ért el!

Ezt az Intel csak hónapokkal később tudta követni a saját 1 GHz-es Pentium III-as CPU-jával, ami így az újdonságra éhes amerikai piacokon - finoman szólva – nem lett sikeres. Persze az Intel továbbra is élt a Xeon/Celeron kettéválasztás lehetőségével, továbbá kiadott direkt Pentium III-as, notebook-ba szánt CPU-t. A P3-as széria utolsó klasszikus tagját 2002. januárjában adták ki 1,13-1,40 GHz-es tartományban, 0,13 mikronos technológiával, 44 millió tranzisztorral, 512 Kbyte L2-cache-sel, 133 MHz-es busz-sebességgel, valamint 64 Gbyte megcímezhető memóriával. A fentiek mellett voltak speciálisan alacsony és igen alacsony feszültségű (pl.: Ultra Low Voltage Mobile Intel Pentium III Processor-M) működésre szánt speciális processzorok, melyeket értelemszerűen a mobil és a speciálisan üzleti gépeknek szántak.

A méretek zsugorodása tovább tartott. A verseny a méretek fokozott kicsinyítésére ösztönözte a gyártókat. Megjelentek az igen kicsi mobil gépek után az internetezésre alkalmas mobiltelefonok (WAP, Wireless Application Protocoll, Vezeték-nélküli szabvány; hamarosan Bluetooth és Wi-Fi), illetve a mobiltelefonnal egybeépített mini-számítógép. (első példány: Nokia 9000-es sorozat; 2008 után „okostelefonok”). A verseny tovább fokozódott: 2000-ben az AMD piacra dobta a Duron-szériát eredetileg 950 MHz-cel, de ez gyorsan 1.5 GHz lett. Nem soká késett az Intel válasza sem, ugyanis az olcsó-kategóriás processzorokból jött az Intel Celeron2-es (533 és 1100 MHz között). Válaszul az AMD 2 GHz körüli AMD Ahtlon XP-szériája következett, mely óriási sikert aratott. Az Intel következő dobása a "Hyper-Pipeline" technológia lett. Itt az operációs rendszer úgy érzi, mintha az alaplapon 2 processzor lenne, holott csak egy bikaerős mag dübörög. Ez az Intel P4-es magjában jelent meg, de ott hardveres úton gátolva van. Valójában csak az Intel Itanium-okban dobták piacra ezt a lehetőséget!

Az Intel következő nagy dobásának szánták a Pentium IV-et, ami a várva várt technológiai újítások helyett kudarcok sorát hozta, mivel az AMD egyre jobban erősödött. A Pentium IV 2000. novemberében jelent meg 1,4-2 GHz tartományban, 0,18 mikronos technológiával, 42 millió tranzisztorral és 256 Kbyte kiterjesztett L2-cache-sel. Ez a kezdeti széria 2002. májusára 2,26-2,80 GHz lett és immáron 55 millió tranzisztort tartalmazott, de még mindig nem volt jelentős technológiai áttörés.

Ezt az AMD másképpen csinálta! A sikeres Athlon-sorozat után jött a Duron, Sempron, Athlon XP, Mobile Athlon 4, illetve Athlon XP-M széria. Például az Athlon XP asztali gépekbe szánt szériánál a kiindulási sebesség 2,33 GHz volt, ami mellett min. 512 Kbyte L2-cache volt és 400 MHz-es busz. (Kép eredetije: www.cpu-world.com)

AMD Athlon 2400

Az Intel P4-es szériánál sorra jelentek meg az újdonságok és persze itt is előbb-utóbb kettéosztották a szériát egy üzleti Xeon és egy olcsó Celeron-szériára, de ettől függetlenül megmaradt a klasszikus P4-es is, amelybe egyre gyakrabban beépítették a fent már jellemzett HT-technológiát. Elnevezésekben bejött az EE rövidítés, ami Extreme Edition-t jelentett (2003. november; 3,2-3,4 GHz; 0,13 mikronos technológia; 178 millió tranzisztor; 2 Mbyte L3-as cache és 512 Mbyte L2-cache). Ezt a speciális szériát elsősorban a kemény gépigényt támasztó komoly játékosoknak („Hard Gamer”) szánták. A Pentium 4-es sorozat utolsó tagja 2006. januárjában jelent meg 3-3,8 GHz tartományban, immáron 65 nm-es technológiával; 118 millió tranzisztorral és 2 Mbyte L2-es cache-sel. Érdekes módon a Xeon és a Celeron túlélte szülő-szériáját, mivel ezt az elnevezést megtartották még évekig. Aztán jött a következő ötlet, ami a Pentium 5 helyett lépett be.

Miközben ezt a cikket írtam, találtam egy kiváló összehasonlítást a www.cpu-world.com oldalon. Érdemes rákattintani és megnézni a pontos leírásokat is. Íme egy táblázat a nekem igen sok segítséget nyújtó oldalról:

AMD vs. Intel

Folytatása következik!

 

Felhasznált irodalom:

 

© TFeri.hu, 2011.

Felújítva: 2016 és 2020.