T. Tamás Ferenc: A Moszkva téri óra alatt

Megjelent a Délibáb c. folyóirat 2018. tavaszi számában
Megjelent a Kláris Magazin 2019/3. számában
Megjelent a Holnap Magazin online verziójában.

Emlékszem milyen szép, fülledt kora nyári este volt, amikor megismerkedtünk. A lassanként lenyugvó Nap átsütött a hajad között és aranyló glóriát font a fejed köré. Olyan kecses voltál, olyan kívánatos! Nem tudtam betelni nézéseddel. Nem hittem, hogy egy lányban ennyi báj és kellem lehet, mint Benned aznap este volt. Nem tagadhatom, azonnal megtetszettél. Csupán pár szót tudtunk beszélni, mivel jött a villamosod, amit muszáj volt elérned. Én meg ott álltam a Moszkva téri óra alatt és csak bámultam a helyet, ahol az imént álltál.

Minden addigi gondom megszűnt. Ahogy behunytam a szememet azonnal téged láttalak. Nem tudtam betelni Veled. De már ott zötykölődtél a villamoson és csak reméltem, hogy emlékszel rám. Hosszú idő után most először álmodtam éjszaka – persze Rólad.

Minden nap, minden este ott voltam a Moszkva téri óra alatt és reménykedtem, hogy újra láthatlak. Valahogy az eltelt időt sem éreztem igazán. Talán hetek múltak el, talán hónapok. Már didergően hideg este volt. Szinte sötét, csak a környéki lámpák gyér fénye világított, amikor hirtelen megéreztem, hogy valaki a hátamat nézi. Te voltál! Annyira dideregtem, hogy szinte szólni sem tudtam, de a Te látásod felmelegített. Csak néztél ki a nagykabátodból és akkor vallottad be, hogy Te is sokszor jártál erre és engem kerestél. Beültünk egy kis presszóba melegedni és beszélgetni. Be kell vallanom, már aznap meg akartalak csókolni, de nem mertelek átölelni sem.

Már másnap találkoztunk és megint beszélgettünk. Aztán megint és megint. Sokat voltunk együtt, de Veled repült az idő. Soha nem volt elég belőled! Talán a hetedik vagy a nyolcadik napunk lehetett, amikor félénken átöleltelek és Te hozzám bújtál. Az esti búcsúzáskor megvolt az első félénk csókunk a Moszkva téri óra alatt. Nem mertelek magamhoz szorítani, pedig legszívesebben állandóan az ölemben tartottalak volna. Féltettelek, hiszen oly’ törékeny volt a mi kettőnk dolga. De már nem Te és én voltunk, hanem mi ketten.

A hirtelen jött kora márciusi tavasz lecsalogatta rólad a vastag kabátot és kellemes, könnyű kis ruhában jöttél kedvenc helyünkre, a Moszkva téri óra alá. Bár mozit terveztünk, de inkább felszöktünk hozzád, hiszen kivételesen a szüleid nem voltak otthon. Aztán édes kettesben röpült az idő és meztelenül ölelkezve aludtunk el, így nem vettük észre a szüleid hazajövetelét, akik persze ránk nyitottak. Innentől már le sem tudtuk tagadni a szerelmünket, de nem is lehetett.

Sokszor aludtam nálatok, ahogy Te is időnként be-beszöktél a kollégiumba egy röpke légyottra. A vizsgaidőszakok őrületét együtt vészeltük át, ahogy utána együtt ünnepeltük a sikeres indexet is. Nem tudtunk betelni egymással, de a Moszkva téri óra alatt még ott volt a kedvenc helyünk.

Egy kellemes augusztusi 20-i délután bejelentés nélkül állítottam be hozzátok és a tűzijáték után térdre ereszkedve kértem meg a kezedet. Te igent mondtál és aznap este olyan erővel szeretkeztünk, mint soha tán. Az életem Te lettél. Bíztam Benned feltétel nélkül, vakon. Az életem voltál.

Tudod, hogy milyen falábam volt: sosem tudtam táncolni, de még kettőt sem lépni ritmusra. Az esküvőre mégis készültünk egy tánctanárral. Én szinte vért izzadtam, de Érted megtettem, bár a bajszom alatt azért morogtam.

Alig egy hét volt már csak az esküvőnkig. A boldogságtól a föld felett jártam, amikor munka miatt a kedvenc helyünkre kellett mennem, a Moszkva téri óra alá. Te ott voltál és egy vadidegen férfival csókolóztál - szenvedélyesen.

Csak álltam döbbenten, mert a Moszkva téri óra csak ott volt felettem, de én már semmit sem éreztem. Az életem véget ért, bár alig múltam 25 éves. Miért bíztam Benned? Miért feltétel nélkül? Miért vakon? Hogyan lehettem ilyen eszeveszett? Tényleg vége? Ennyi volt? Vár a metrószerelvény, a vaksötétben száguldó vasút, ami egyetlen másodperc alatt öl. Hív a száguldó metró. Engem hív. Valahol csendben, a beton felett csendben mutatja az időt a Moszkva téri óra.