T. Tamás Ferenc: Egy régi tablóról

Díjazott
Megjelent a Délibáb 2016. őszi számában!
Megjelent a Kláris folyóirat 2017/4-es számában!

Amikor az iskola folyosóin járok, nem szentelek túl nagy figyelmet a tablóknak. Bár tudom, hogy a saját osztályaim hol vannak felaggatva , de mégsem figyelek rá nap mint nap. A múlt héten viszont folyosói ügyeletben voltam és épp’ egy régi osztályom tablója előtt kellett üldögélnem. Nemrég volt a 10 éves érettségi találkozónk. Csak gondolkoztam, hogy kit hová repített a sors.
Dani: egy közeli kisvárosban volt pizzériája, de az sajnos csődbe ment. Aztán kiment fél évre Németországba, de ott nem találta helyét és hazajött. Most biztonsági őr egy hotelben, nemrég nősült. Tervei vannak, de akarata a megvalósításhoz már kétséges.
Róbert mindig arról ábrándozott, hogy hivatásos katona lesz. A technikusi vizsga után bevonult és szépen lépegetett elő a ranglétrán. Majd egy évet szolgált Afganisztánban, de ott kapott egy lövést, ami a fél combját levitte. Most csak két mankóval tud járni. Még nincs harminc, de már hadirokkant.
Botond mindig ökörködött. Állandóan csak az ugratásokon járt az esze. Elvégezte a programtervezői szakot és szabadúszó programozó. Heti 1-2 napon a kórházakat járja bohócdoktorként. Ez az igazi hivatása, a programozás csak „pénzkereset”.
Andrásnak alig hallottuk a szavát. Mindig csendes volt és magának való. Most az egyik pesti nagy cégnél szóvivő. Kifejezetten jól beszél és választékosan. Ezt a valaha csendes fiút öröm volt hallgatni.
Gyúró Gyuri, a konditermek megszállottja volt. A rajongásából az lett, hogy jelenleg egy multicég konditermében mindenes – elég elfogadható fizetésért. A menyasszonyát is ott ismerte meg, mivel ő a cégnél a rendszergazda.
György, aki soha nem hagyta magát becézni közlekedésépítő mérnökként végzett, aztán elment Ibizára lemezlovasnak. Most is ott nyomatja minden nyáron, minden éjjel. Ezer csaja van, de nekem bevallotta, hogy az álma minden reggel ugyanazon lány mellett ébredni és csak őt szeretni. Elege van az alkalmi kis libácskákból.
Matyi mindig is nehéz sorsú volt. Nagyanyja nevelte fel, mivel a szülei nem törődtek vele. Az érettségi után a nagymama meghalt, így Matyi beállt dolgozni, de nem ment neki jól. Durván belekeveredett az életbe: túl sok cigaretta meg alkohol és egyre több drog. Hamarosan az utcára került, majd másfél év hajléktalanság után egy segélyszervezet összekaparta és felkarolta. Most nekik dolgozik, így kap egy kis fizetést és barátok között lehet, akik elismerik.
Gabika trehány és nemtörődöm fiú volt végig. Többször is csak a szerencse mentette meg a bukástól az utált matekból. Most egy könyvelő irodában programozó. Jelenleg végzi a mérlegképes könyvelőit.
Timi és Péter kifejezett ellenségek voltak az első két évben, aztán az én kérésemre elásták a csatabárdot. Ez oly’ annyira sikeredett, hogy a főiskola első évében összejöttek és három évvel később összeházasodtak. Timi most várja a második gyereküket, míg Péter éjjel-nappal dolgozik üzemmérnökként egy helyi cégnél.
Balázs mindig elvolt a maga csendes könyveivel. Szinte állandóan olvasott valamit. A suli után egy évre beállt dolgozni, aztán teljes meglepetésemre elment a Buddhista Főiskolára tanulni. Hamarosan végleg felveszi a szerzetesi ruhát és Tibetbe költözik. Búcsúzni jött a találkozónkra.
Pixa örökké valami zenét hallgatott. Nem volt kedvenc műfaja, csak valami zene legyen a fülében. Suli után szabadúszó zenész lett. A találkozón mondta, hogy egy ütős klippre készül. Ez sikerült is, mivel összeállt egy másik sráccal és alig pár hónap alatt a klipjük a 10 milliós nézettséget ért el a Youtube-on. Igen, a Bulibáró tényleg nagy siker lett!
Eriknek mindig is jó agya volt a matekhoz. Mérnök akart lenni, de az egyetemen nem járt sikerrel. Jelenleg az apja színesfém telepén dolgozik és piszkosul gazdag lesz, ha a törvényi változások előtt tud járni pár lépéssel.
Kati próbálkozott az iskolarádióban. A folyamatos zene helyett valami tartalommal akarta megtölteni, de nem járt túl nagy sikerrel. Az egyik kisebb kereskedelmi rádióban hírszerkesztő és hírolvasó. Amúgy örökké sötét ruhákban járt, mert szerinte csúnyácska volt. Pár hete küldte el az esküvői fényképét – persze hófehér menyasszonyi ruhában volt és meseszép lett.
Ádám mindig a vadmagyar volt. Utálta az idegeneket. Nyelveket is csak kényszerből tanult, mivel mindig és mindenkor büszke volt magyarságára és öntudatára. Jelenleg Chicagóban él, a menyasszonya lengyel. Egy jól menő ottani cégnél informatikus. Boldog és elégedett. Még jól beszél magyarul, de a kiejtésén már érezhető az amerikai angol hatása.
Szandi kedves és aranyos volt. Az osztály lelke. Férjével Londonban ismerkedtek meg. Jelenleg Sydney mellett élnek egy kisvárosban. Van egy elég sikeres autókereskedésük és boldogok. Elégedettek.

Kedves volt osztályom! Sokfelé vetett minket az élet. Mindig öröm, hogy találkozhatok a régi ismerősökkel, akikkel valaha oly’ sokat küzdöttem. Számomra volt megtiszteltetés, hogy a sorsuk alakításában pár évig részt vehettem.
Ez egy ritka jó társulat volt: sokan lettek sikeresek és még többen valami jobbra törekednek. Sokan terveztek mást, mint ami megvalósult, de a lényeg az út és nem a végcél. Legyenek büszkék arra, amit elértek! Nem tudom, hogy mi lesz önökkel, de egy biztos pont mindig lesz az életükben: az iskola itt fog állni és régi diákjait mindig szeretettel várja.