T. Tamás Ferenc: Ötven év

Sokszor érzem azt, hogy rossz korban születtem.

1968. januárjában, a GYES bevezetésekor születtem.
Gyerekkorom egy vidéki kisvárosban telt el
Álmosan, békésen, csendesen, lépésenként.
Aztán kijártam egy-két iskolát: a túlélni való általánost,
Valamint a nekem életcélt megmutató gimnáziumot.
Ott találtam valamit, amire érdemes felépíteni egy életet
Az új generációk oktatását, a mások tanítását-nevelését.

Sajnos egy évre bevonultattak sorkatonának,
Ahol a szocialista állam tekintett tulajdonának.
Ott tört darabjaira a jobb hüvelykujjam
Így ifjúként újra meg kellett tanulni írnom.
Akkor robbant Csernobilban az atomreaktor,
De ennél minden fontosabb volt akkor!
Sokszor érzem azt, hogy rossz korban születtem.

Jött öt év kínnal-keservvel teli budapesti egyetem,
Ahol a szorgalmi időszak karolt fel kegyesen,
Majd a vizsgák pokla széttépte idegeimet rendesen.
Ott egy életre való pozitív motivációt kaptam,
Ahogy napra nap tanultam, barátkoztam és kutattam.
És a tanítani-vágyam lett lankadatlan!
Sokszor érzem azt, hogy rossz korban születtem.

Mire végeztem, a régi rendszer összeomlott,
Még az a szörnyű berlini Fal is leomlott.
Rám talált a szerelem is, majd abból a házasság,
Melyet igen gyorsan követett egy hatalmas csalódás.
A semmiből kapartam magam nagy nehezen össze,
Csak a tanítás maradt nekem mindössze.
Sokszor érzem azt, hogy rossz korban születtem.

Kerestem-kutattam a páromat mindenfelé
De nem figyeltem, nem néztem befelé;
Majd összekaptam magam és immár láttam kifelé.
Így már rám talált a boldogság egy lány képében,
Akiből lett az imádva szeretett kis feleségem:
Immár ő a párom a mindennapok örvényében.
Lehet, hogy nem rossz korban születtem.
 
Ő olyat tett velem, amit más nem adhatott:
Két gyönyörű szép fiunknak életet adott.
Mellette boldogságban elröpült tíz-húsz év
És egyre gyakoribb lett az óév.
Egy kis szünettel egész életemben tanítottam
Remélem, hogy generációk sorsán jobbítottam.
Lehet, hogy nem rossz korban születtem.

Immár fiaink járnak a pesti műegyetemre
Most már ők figyelnek a világegyetemre.
És ahogy gyerekeink a barátnőjükre néznek,  
Tündökölnek szemükben a szerelmi csillagfények.
Elégedetten látom sorsuk alakulását,
A saját önálló életük kialakulását.
Lehet, hogy nem rossz korban születtem.

Eleinte csak magamért ragadtam pennát,
De most már több éve írok verset és novellát.
Sikereim és elismeréseim szépen gyarapodnak,
Ahogy a teendőim is egyre sokasodnak.
Apa vagyok, férj, osztályfőnök és tanár
Soha nem leszek vándormadár!
Lehet, hogy nem rossz korban születtem.

Épp’ ma lettem ötven éves
Ez a kor olyan sajogva-édes.
Hogy mi lesz az élet korongjának B oldalán?
Nem tudom! Ám ha tudnám, megosztanám.
Hogy így oktassak-neveljek számosokat
És életvidáman boldoggá tegyek sokakat.
Immár tudom, hogy a legjobb korban születtem!


T. Tamás Ferenc, 2018.jan.10.