T. Tamás Ferenc: Repülőút
Ülök egy kávéház teraszán és nézem az utca forgatagát. Nézem, de nem látom. Csak merengek.
Ötvenedik születésnapomra azt találtuk ki, hogy egy hosszú hétvégére elmegyünk négyesben a családdal egy európai városba. Amszterdamra esett a választás. Mivel január elején születtem, ezért 2018. január 18-án reggel indultunk a KLM (holland királyi) légitársaság gépével 6.30-kor. Illetve indultunk volna, mert a beszállás után a pilóta közölte, hogy a gép várhatólag másfél óra késéssel indul az egész Hollandiát megtépázó vihar miatt. Mi csak bosszankodtunk. Direkt azért akartunk korán indulni, hogy még a csütörtöki nappal is tudjunk valamit kezdeni, de ez már módosulhat. A repülőút úgyis kb. két óra, tehát még semmi sincs veszve.
Még indulás előtt a hosszú várakozás miatt kaptunk egy pohár vizet, de ez még nem volt gyanús. Aztán laza két órás késéssel a gép felszállt Budapestről. A fent kapott kis reggeli után a pilóta már fent jelezte, hogy Amszterdamban igen komoly vihar van, ezért minél többet legyünk bekötve. Az lett a gyanús, hogy már bőven eltelt a két óra, de még meg sem kezdtük az ereszkedést. Ráadásul a magasban többször is légörvénybe kerültünk, így a gép sokszor rázkódott. Kicsit később a kapitány bejelentette, hogy a viharos szél miatt még nem kaptunk leszállási engedélyt, ezért a gép tovább fog késni. A környékünkön ülők háborogtak, mert többen is csatlakozásra vártak: volt, aki New York-ba utazott, volt, aki Salt Lake City-be és még sokan máshová. Nem tudták, hogy a csatlakozó gépek megvárják-e őket így is. Bizonytalanság lett úrrá a gép utasain. Nagyon lassan mentünk, majd három óra eltelt, amikor a pilóta bejelentette, hogy végül is megkezdik a leszállást, de legyünk türelemmel.
A gépet nagyon dobálta a szél. Össze-vissza rázkódott. Több utason is a hányinger jelei mutatkoztak. Nagyon csúnya leszállás ígérkezett. Már láttuk az ébredező holland fővárost, amikor a gépet tovább dobálta a szél. Fel-le és balra-jobbra is rázkódott az egész törzs. Én szeretek repülni és már volt szerencsém jó pár alkalommal megtapasztalni, de ez most gyomorforgató érzés volt.
A gép süllyedt, ám a rázkódás egyre erősebb lett. Pár száz méter magasan lehettünk, amikor elkapott bennünket egy minden eddiginél erősebb szélroham. Ekkor a pilóta azonnali reakciójaként vészhelyzet miatt átstartolt. A gép teljes erővel, hirtelen, meredeken emelkedni kezdett. Az arcokon kiült a döbbenet és a félelem. A gyakorlott utasok sem tapasztaltak ilyent. Az előttünk lévő sorban az egyik huszonéves lányon pánikroham lett úrrá: barátja próbálta csitítgatni. A mögöttünk ülő jó negyvenesen meglett férfi félelmében sírt. Több arcon is a halálfélelem látszott.
A vészhelyzeti emelkedés pár perc alatt véget ért és a repülő megnyugodni látszott. Több kört is megtett a város felett, majd a gép a város melletti öbölbe eresztette az üzemanyaga jó részét. A pilóta nem mert kockáztatni, nehogy a teljes üzemanyagtank berobbanjon.
Jó fél órányi körözés után újra nekilendültünk a landolásnak. A gépet továbbra is erősen dobálta a szél. Rettenetes volt! Sok imára kulcsolt kezet láttam. A kifutó egyre közeledett, de a szél egyre erősödött. Ráadásul sokszor oldalból kapott alánk. Már alig volt pár száz méter, amikor az egész gépet újra kegyetlenül megráncigálta a vihar. Lassan ereszkedtünk. Nagyon lassan. Aztán egyszer csak földet értünk, de csak a gép egyik oldala. A futóművek ellenirányú kormányzásával a pilóta pár másodperc alatt letette a másik oldalt is, majd nagyon kínos lassúsággal leért az első kerék is. Leszálltunk! Tapsvihar!
Többször landoltam már és nem értettem, hogy miért tapsolnak az utasok. Ezúttal én is teljes erővel tapsoltam. Ez egy kegyetlen, halálközeli élmény volt. Az egész gép őszintén, tiszta szívvel tapsolt.
Még gurultunk, amikor a pilóta hosszasan sorolta, hogy melyik gépet engedték el, melyiket törölték; és melyik várakozik még az utasokra. Ahogy körbenéztem sok szemben örömkönnyeket láttam. A megkönnyebbülés könnyeit. KLM: köszönöm! Életre szóló élmény volt.
Most ülök egy kávéház teraszán és nézem az utca forgatagát. Amszterdam forgatagát. Nézem, de nem látom. Csak merengek.
T. Tamás Ferenc, 2018.jan. 19, Amszterdam
