Tamás Ferenc: A Naprendszer elemei: Vénusz

A Vénusz bolygót már az ókortól ismerték és még ma is szép, tiszta időben látni lehet kicsivel napkelte előtt, valamint kicsivel napnyugta után. Általános (népi) neve: Esthajnalcsillag.

Esthajnalcsillag

(Képen: a Hold és az Esthajnalcsillag; Kép eredetije: https://sciencing.com/locate-venus-night-sky-6180772.html)

A szikár adatok:

  • Tömeg: 4,8675*1024 kg = kb. 81,5%-a a Földnek.
  • Egyenlítői átmérő: 6052 km = kb. 95%-a a Földnek.
  • Térfogat: 9,28*1011 km3 = kb. 86,6%-a a Földnek.
  • Átlagos sűrűsége: 5,2 g/cm3.
  • Átlagos távolság a Naptól: 108 millió km = kb. 72%-a a Földének.
  • Összetétele: (főleg) kő.
  • Felszíni gravitáció: 8,87 m/s2.
  • Keringési idő a Nap körül: 224,7 nap.
  • Forgási idő: -243 nap.
  • Holdja: nincs.

Vénusz és Föld

(Képen: a Vénusz és a Föld összehasonlítása; Kép eredetije: https://www.universetoday.com/22551/venus-compared-to-earth/)

A bolygó már az ókortól fogva a szépség megtestesítője volt, így nevét is a szépség ókori istennőjéről, Vénuszról kapta. A Hold után a legfényesebb égitest az éjszakai égbolton. Föld-típusú bolygó, így a Föld ikertestvérének is hívják; mivel hasonló a tömege, a mérete és a felszíni gravitációja. A Naptól számolva a második bolygó.

Ám a hasonlóság itt véget is ért, mivel felszínén fékevesztett üvegházhatás érvényesül. A légkör optikailag átláthatatlan! Átlagos felszíni hőmérséklet 447 és 500 oC között. A légkör főbb összetevői: 96,5% szén-dioxid, 3,5 % nitrogén, 0,015% kén-dioxid; valamint nyomokban argon, vízpára, szén-monoxid, hélium, stb. Gyakoriak a kénsavas esők, valamint a felszíni viharok. Szóval összefoglalva ez a pokol.

A Vénusz felszínének 80%-át egyszerű vulkáni síkságok alkotják. Két nagyobb kontinens foglalja el a felszín nagy részét, egy az északi féltekén (Ishtar Terra), egy pedig az Egyenlítőtől (Aphrodite Terra) délre. Az északi féltekén található a bolygó legmagasabb hegye, a Maxwell Montes, melynek csúcsa 11 km-re emelkedik ki a környezetéből.

Maxwell Montes

(Képen: Maxwell Montes hegy; kép eredetije: https://nssdc.gsfc.nasa.gov/imgcat/html/object_page/mgn_c260n033_2.html)

A Vénusz mágneses tere sokkal gyengébb és kisebb, mint a Földé. Ez főleg az ionoszféra és a napszél kölcsönhatásának tudható be. A mágneses tér túl gyenge ahhoz, hogy megvédje a bolygót a kozmikus sugárzástól és a nagyobb napszél-lökések romboló hatásától. 

Az átláthatatlan légköre miatt a földi megfigyelők a XX.század elejéig semmit sem tudtak a felszíni képződményekről. Az 1900-as évek elején végzett spektroszkópiai vizsgálatok bizonyították be a Vénusz légkörének forgását. A bolygót először az 1960-as években vizsgálták radarral. Ekkor kapták a ma elfogadott 243 napos (Földdel ellentétes irányú) forgási időt. Az 1970-es évek radarvizsgálatai derítették fel először a felszín részleteit, de részletesebb vizsgálatokat csak űrszondákkal lehetett megoldani.

 

Rengeteg űrszonda ment a Vénusz felé. A szovjet-amerikai űrverseny idején az amerikaiak főleg a Marsot vizsgálták, míg a szovjetek inkább a Vénusz felé orientálódtak. Ekkor még nem tisztázódtak a bolygó légkörében uralkodó pokoli viszonyok, melyek nagyságrenddel megnehezítették az alaposabb vizsgálatot. A teljesség igénye nélkül néhány szonda:

A szovjetek 1961-ben kezdték a vizsgálatot. Több közelrepülést (Venyera-1, -2 és Zond-1) követte pár atmoszférikus szonda (Venyera-3, -4, -5 és -6). Ezt követte pár leszállóegység (1970-től), amely már a talajról sugárzott mérési adatokat (Venyera-7 és -8). Az első felszíni felvételeket végül is az 1975-ben a bolygóhoz érkező Venyera-9 és -10 készítette.

Venyera-9 és -10

(Kép eredetije: http://pangea.blog.hu/2016/08/03/bolygok_vonzasaban)

Ez után már könnyebbé vált a szondák küldése, melyek általában egy közelrepülés közben leküldtek egy leszálló egységet. Ezek voltak a Venyera-11, -12, -13 és -14. Ezek jellegzetesen 1-2 órát voltak képesek működni a felszínen. Az alábbi képet a 13-as szonda küldte. Ez volt az első színes kép a Vénuszról.

Venyera-13

(Kép eredetije: http://planetimages.blogspot.hu/2014/07/standing-on-venus-in-1975.html)

Utánuk következtek a Venyera-15 és -16 szondák (1983-ban), melyek keringő egysége radarképek sokaságát készítette. A szovjet korszak végét a Vega-1 és -2 szondák jelentették (1985-ben), melyek hasonló tevékenység után tovább folytatták útjukat a Halley üstökös felé.

Az amerikaiak soha nem szálltak le a Vénuszra. Volt pár közelrepülésük (Mariner-2, -5 és -10), melyet 1978-ban egy keringő egység követett (Pioneer Venus-1 és -2). 1990-ben jött a folytatás a közelrepülő Galileo és a keringő egységű Magellan szondákkal. A legsikeresebb küldetést a Venus Express végezte 2006 és 2014 között, melynek keringő egysége óriási adathalmazt küldött el földi feldolgozásra. Így készült el a Vénusz radartérképe.

Venus

(Kép eredetije: https://www.space.com/12437-venus-photos-planets-venusian-solar-system.html)

A bolygó jelenleg érdektelen az összes űrkutató nemzet számára, mivel minden figyelem a jóval könnyebben felfedezhető Marsra irányul.

 

 

Felhasznált források:

(c) TFeri.hu, 2018.