Képek és képek
A Voyager-szondák egyik legnagyobb tudományos vívmánya volt, hogy korának az egyik legjobb fényképezőgépét vitték magukkal. Minden bolygó-közelítéskor képek ezreit készítették, melyekből később igen sok tudományos eredmény született, valamint rengeteg érdekes grafika is. Ezek közül egyik, amely bemutatja a két szonda idővonalát:
(Kép eredetije: https://voyager.jpl.nasa.gov/downloads/#gallery-infographics-1)
A Voyager-1 1979 januárjában kezdte fényképezni a Jupitert és az öt főbb holdját, majd mellette elhaladva és visszanézve kb. 19ezer képet készített. A Voyager-2 április végétől augusztusig kb. 33ezret. A képek felbontása és részletgazdagsága messze meghaladta az akkor még csak a Föld felszínéről készíthető fotókat. Bár a csillagászok évszázadok óta tanulmányozták a Jupiter rendszerét, de a tudósokat is meglepték a Voyager szondák felfedezései. Így már sokkal jobban megértették az ottani fizikai, geológiai és légköri jelenségeket, közte is a mágneses tér különös formáit.
Közülük csak párat szeretnék bemutatni. (Képek eredetije: https://voyager.jpl.nasa.gov/galleries/images-voyager-took/jupiter/)
Maga a Jupiter bolygó és két nagy holdja:
Az Io hold aktív vulkánokkal: Mindezidáig ez az egyetlen csillagászati objektum, amelynek felszínén aktív vulkánikus tevékenységet sikerült lefényképezni. A tudósokat leginkább ez a fénykép lepte meg, mert erre senki sem számított. Úgy tűnik, hogy az Io az elsődleges nyersanyagforrása az egész Jupiter-rendszer törmelékének. A magnetoszféra külső peremén pedig ként, oxigént és nátriumot észleltek, amelyek valószínűleg az Io vulkánjaiból származhatnak, majd a viszonylag alacsony gravitáció miatt el tudtak szakadni a forrásnak számító holdtól.
Callisto hold:
És a nevezetes Nagy Vörös Folt a Jupiteren:
Már távolodóban volt a szonda, amikor a tudósok hirtelen ötlettől vezérelve akartak készíteni egy búcsú-fotót. Ekkor fedezték fel a Jupiter addig még ismeretlen, Földről nem látható, halvány gyűrűit:
