T. Tamás Ferenc: Angyalok reggele

Angyalok könnye áztatja a földet,
Szárnyuk suhogása támasztja a szelet.

Mikor reggel merengsz áztató esőben,
S reménykedsz a napsütéses időben.  
Nem gondolsz ilyenkor az angyalokra,
Csak a rád váró aznapi feladatokra.

Amikor végre a Nap előbukkan a felhő-ágyból,
Te is felrévedsz a megszokott reggeli újságból.
Talán kinézel az égre és látod hajladozni a fákat,
Ahogy átfújja a szél a kies, álmos utcákat.

Elmúlt a záporozó eső, csak tócsák maradtak,
Hogy utat adjanak a napsugaraknak.
Óvatosan nézz egy kósza felhőre!
Talán angyalokat láthatsz ott egykettőre.

Hol van már a reggeli könnyük?
Kivilágosodott. Köszönjük!
De ne feledd, földön élő ember!
Angyalt nem láthatsz, talán csak egyszer.

És emlékezz a dal soraira,
Melyet rávéstek a mennyek kapuira:
Angyalok könnye áztatja a földet,
Szárnyuk suhogása támasztja a szelet.



T. Tamás Ferenc, 2024.febr.