Geolokáció – Hely alapú szolgáltatás

Geolokáció – Hely alapú szolgáltatás

A helyalapú szolgáltatás (location-based service = LBS) egy általános kifejezés, amely olyan szoftverszolgáltatásokat jelöl, amelyek földrajzi adatokat és/vagy informatikai információkat használnak fel arra, hogy különféle, főként személyre szabott szolgáltatásokat vagy információkat nyújtsanak a felhasználóknak. Az LBS számos környezetben használható, például egészségügyben, beltéri tárgyak keresésében, navigációban, szórakoztatásban, munkában, magánéletben stb. A helyalapú szolgáltatások gyakran használt példái közé tartoznak a navigációs szoftverek, a közösségi hálózati szolgáltatások, a helyalapú hirdetések, valamint a nyomkövető rendszerek. Az LBS magában foglalhatja a mobil kereskedelmet is, amikor kuponok vagy helyre/személyre szabott hirdetések formájában jelennek meg az ügyfeleknek az aktuális tartózkodási helyük alapján. Az LBS személyre szabott időjárási szolgáltatásokat és akár helyfüggő játékokat is tartalmazhat.

LBS példa

(Kép eredetije: https://assets-global.website-files.com/620d42e86cb8ec4d0839e59d/6230e9244963aa3b684c5ed2_61cb6723e4c8112dbd440616_Location-Based-Services-Example.jpeg)

Az LBS számos vállalkozás és kormányzati szervezet számára kritikus fontosságú, hogy valós betekintést nyerhessenek egy adott helyszínhez kapcsolódó adatokból, ahol különféle tevékenységek zajlanak. A valós idejű minták alapján lehetővé válhat pl. a közlekedési dugók kialakulása, az adott helyek zsúfoltságának megfigyelése, vagy akár az egyes (illegális) csoportosulások nyomon követése is. Az eddigieken kívül a banki szolgáltatások, a felügyelet, az online kereskedelem, illetve számos fegyverrendszer is az LBS-től függ.

A hozzáférési házirendeket helyadatok, a napszaki korlátozások, az egyes országok törvényi szabályozása vagy ezek kombinációja szabályozza. Mivel az LBS egy informatikai szolgáltatás, így számos területi felhasználási területe van akár a közösségi hálózatokban, akár a szórakoztatásban, vagy a biztonsági megoldásokban. Ezen kívül figyelembe kell venni egyes felhasználók érzékenységét, akik nem szívesen adják ki személyes adataikat!

A helymeghatározási rendszereket alapvetően a mobileszközökre fejlesztették ki, de az internetre kapcsolt gépek egyre növekvő száma és a hirdetők, valamint az egyes szolgáltatások üzemeltetői egyre jobb és jobb szolgáltatásokat fejlesztettek ki, amik a felhasználó számára is előnyöket biztosítanak. Azért ne legyünk szemérmesek: a rendszer a legtöbb előnyt az üzleti szférában mozgó szereplők számára adja.

 

Történet

A helyalapú szolgáltatásokat a műholdas navigációs rendszerek, a mobilhálózatok és a mobil számítástechnika adatainak integrálásával fejlesztették ki, hogy a felhasználók földrajzi elhelyezkedése alapján nyújtsanak speciális szolgáltatásokat. Történetük során a helyalapú szoftverek az egyszerű szinkronizáláson alapuló szolgáltatási modellektől kezdve egészen a hitelesített és összetett eszközökké fejlődtek, amelyek gyakorlatilag bármilyen helyalapú szolgáltatási modellt megvalósíthatnak.

Jelenleg nincsenek elfogadott kritériumok a helyalapú szolgáltatások piaci méretének meghatározására, de az Európai GNSS Ügynökség becslései szerint 2013-ban az összes számítógépes alkalmazás 40%-a használt helyalapú szoftvert, és az összes internetes keresés 30%-a helyekre irányult. Ez az eltelt években nagyságrendileg fejlődött – gondoljunk itt arra, hogy a mai okostelefonokban gyakorlatilag alapkövetelmény a hely alapú meghatározás bekapcsolása.

 

A globális helymeghatározó rendszert (Global Positioning System = GPS) először az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma fejlesztette ki az 1970-es években, majd az 1980-as években világszerte és civilek számára is elérhetővé tették. A mai helyalapú szolgáltatások kutatási előfutárai közé tartozik az infravörös Active Badge rendszer (1989–1993), az Ericsson-Europolitan GSM LBS-próba, Jörgen Johansson (1995), valamint a Nokia alkalmazottja, Timo Rantalainen 1995-ben írt szakdolgozata.

1990-ben a Los Angelesben alapított International Teletrac Systems (későbbi elnevezés szerint: PacTel Teletrac) bevezette a világ első dinamikus, valós idejű lopott jármű-visszaszerzési szolgáltatását. Ezzel összefüggésben olyan helyalapú szolgáltatásokat kezdtek fejleszteni, amelyek információkat továbbíthatnak a helyfüggő árukról és szolgáltatásokról az egyedi programozott, akkoriban az USÁ-ban igen népszerű egyszerű Motorola személyhívóknak. 1996-ban az Egyesült Államok Szövetségi Kommunikációs Bizottsága (FCC) szabályokat adott ki, amelyek előírják, hogy minden USA-beli mobilszolgáltató automatikusan továbbítsa a segélyhívásokat és azokat azonnal szolgálja ki.

1997-ben Christopher Kingdon, az Ericsson munkatársa átadta a Helymeghatározási Szolgáltatások (LCS) 1. szakaszának leírását az Európai Távközlési Szabványügyi Intézet (ETSI) és az Amerikai Nemzeti Szabványügyi Intézet (ANSI) közös GSM csoportjának. Ennek eredményeként létrejött az LCS al-munkacsoport. Ez a csoport a helymeghatározási módszerek kiválasztásával és a helymeghatározási szolgáltatások szabványosításával folytatta, amelyet később helyalapú szolgáltatásoknak (Location Based Services = LBS) ismertek. Egy csomó új fogalom került kialakításra, többek között:

  • Mobil helymeghatározó központ (Gateway Mobile Location Centre = GMLC)
  • Kiszolgáló mobil helymeghatározó központ (Serving Mobile Location Centre = SMLC)
  • Mobil kiinduló helymeghatározási kérés (Mobile Originating Location Request = MO-LR)
  • Hálózat által indukált helymeghatározási kérés (Network Induced Location Request = NI-LR)
  • Mobilvégződési helykérés (Mobile Terminating Location Request = MT-LR)

Ezen fogalmak segítségével 1999-ben benyújtották az első mobil helymeghatározási szabadalmat az USÁ-ban, amelyet végül is 2002-ben hagytak jóvá.

Közben 2000-ben a világ 12 vezető távközlési szolgáltatója, köztük a Nokia, az Ericsson, a Motorola közösen megalapították és elindították a Helyalapú Átjárhatósági Fórumot (Location Interoperability Forum = LIF). Ez a fórum alkotta meg először a Mobil Helyzeti Protokollt (Mobile Location Protocol = MLP), ami egyfajta kapcsolat volt a távközlési hálózatok, valamint az internet domain szerverein futó LBS-alkalmazások között. Ezt követően a Vodafone csoport megalkotta azt a köztes szoftvert, amivel egyszerűbbé vált az átjárás a két eltérő szolgáltatás között.

2002-ben a Marex.com Floridában piacra dobta a világ legelső tengeri eszközök telemetriai eszközét. Ez az eszköz képes volt helyadatok továbbítására és helyalapú szolgáltatási adatok lekérésére mobil és műholdas kommunikációs csatornákon egyaránt. Az eszköz megfelelő áramforrással és antenna elhelyezéssel képes volt követni az eszközöket, beleértve a hajókat, repülőgépeket, szállítókonténereket vagy bármely más mobil eszközt. Sajnos a Marex pénzügyi nehézségei miatt nem tudták támogatni a termék bevezetését, így a még béta állapotban lévő eszköz eltűnt.

Az első fogyasztói helyalapú szolgáltatásra képes mobil webeszköz az 1999-ben kiadott Palm VII volt. A beépített alkalmazások közül kettő az irányítószám-szintű helymeghatározási információkat használta, valamint megosztotta az első fogyasztói LBS-alkalmazás címét: az időjárási Weather.com alkalmazást, illetve a forgalmi- és metró-adatokat figyelő TrafficTouch alkalmazást.

Az első európai LBS szolgáltatásokat 2001-ben indította el a svéd TeliaSonera (barátkereső, sárga oldalak, házhelyzet, segélyhívás helye stb.) és az észt EMT (segélyhívás helye, barátkereső, tévéjáték). Mindkét cég az Ericsson Mobile Positioning System (MPS) rendszerre alapozta szolgáltatásait. Pár éven belül cégek tucatjai indították el a különféle szolgáltatásaikat az akkori korai mobiltelefonokra alapuló alkalmazásaikat. Ezek közös jellemzője az volt, hogy a felhasználóknak nem kellett manuálisan megadni az irányítószámukat vagy egyéb hely alapú jellemzőiket, hanem azokat a mobileszköz kiolvasta a cellainformációból.

 

Mi kell ehhez?

Mobiltelefonok esetén már elegendő három adótorony, hogy az ún. háromszögelés segítségével kb. 1 méteres pontossággal meg lehessen határozni az adott telefon helyzetét feltéve, ha az be van kapcsolva. Egy adótorony esetén csak az irány adható meg. Két adótorony esetén a körülbelüli távolság is, ha azok más szögből látnak rá a készülékre. Három adótorony esetén már egész jó pontossággal bemérhető a készülék.

Másik lehetőség a GPS-műholdak használata, amely sokkal pontosabb módszer, mivel igen sok okostelefon kiváló GPS-vevővel van felszerelve. Az amerikai GPS rendszer legalább 24 műhold segítségével igen pontos jelmeghatározást nyújt. Hasonló szolgáltatást nyújtanak a következő rendszerek is, ám ezek jelenleg le vannak maradva a GPS-től mind kihasználtságban, mind fejlettségben:

  • Glonaszsz – Oroszország
  • Galileo – Európai Unió
  • Beidou-2 – Kína.

Asztali számítógép vagy önálló SIM-kártyával nem rendelkező laptop/tablet esetén kicsit bonyolultabb a helyzet. Ilyenkor azt kell megnézni, hogy az adott eszköz milyen közeli hálózatokra kapcsolódik rá. Mivel a vezetékes hálózatoknak egyértelmű a helye (hiszen pl. egy adott épületen belül működnek), ezért ez már nem okoz gondot. Mobil hálózat esetén azt kell megfigyelni, hogy az adott routerhez képest milyen az eszköz vételi erőssége, így egész jól behatárolható a helyzet.

Ha a legközelebbi vezetékes router vagy mobil sugárzó nem egészen pontosan meghatározható, akkor egy eszközzel feljebb kell lépni a kapcsolati hierarchiában. A 2.-3. lépcsőfokon lévő eszközök már általában jól bemérhetőek, így egész pontosan meghatározható a helyzetük. (város, kerület, utca, ház, stb. szinten)

További lehetőség az egyes eszközök által nyújtott BlueTooth sugárzók kimérése is, ami ugyan teljesítményében elmarad az átlagos WiFi-jeladóktól, ám többek között épületen belüli jeleivel jobb információt tud közvetíteni. Így a készülék pontos helye nem mérhető be, csak a hálózaté, amelyhez csatlakozik. Hasonló lehetőség a rádiós jeladós technológia, az ún. RFID alkalmazása. Ezek felhasználási területe pl. a kulcs nélküli beléptető rendszerek, ahol egy speciális rádiós frekvencia azonosítja a felhasználót, ám megfelelő informatikai háttérrel az RFID-vel rendelkezők nyomon követése simán megoldható, ha ők szabályosan használják a kis eszközeiket.

Mivel sok felhasználó idegenkedik az adatai megosztásától, ezért több üzlet vagy szolgáltatás kedvezményeket nyújt az adatokért cserébe. Ez lehet akár árengedmény, akár speciális kupon, vagy személyre szabott külön szolgáltatás is. Így már sokkal könnyebben fellendíthető az adott üzlet vagy szolgáltatás forgalma. Ehhez csupán arra van szükség, hogy a felhasználó engedélyezze a helyadatok és/vagy a weboldal által marketing célra adott kódcsomagokat, az ún. sütiket (cookie).

 

 

Mai helyzet

Rengeteg eszköz és még több applikáció használja az LBS adatokat. Több milliárd dolláros üzletről beszélünk! Ezek többek között a következők:

  • Időjárási oldalak (minél pontosabb, hely alapú előrejelzésért) – pl.: Idokep.hu, Koponyeg.hu, Weather.com
  • Navigációs alkalmazások (online letöltődő térképekkel) – pl.: Waze, Google Maps, Apple Térkép.
  • Dugófigyelő alkalmazás – pl.: Waze.
  • Tömegközlekedési információk, járatok – pl.: Google Maps, BudapestGO.
  • Áruházi applikációk (helyi katalógus ajánlása kuponokkal) – pl.: Spar, Lidl, Tesco.
  • Banki automaták vagy fiókok keresése – pl.: OTP, Raiffeisen
  • Emberek helyének meghatározása mobiltelefonnal – pl.: Családkereső, Nyomkövetők alkalmazások.
  • Közeli éttermek, üzletek kiszállítási ajánlatai – pl.: FoodPanda, Teletál, bármelyik ételfutár alkalmazás
  • Randi applikációk – pl.: Meetic, Badoo, Randivonal, Tinder.
  • Vagyonvédelem beépített rejtett jeladóval – pl.: Pajzs, Inkal GPS.
  • Helyadatokat felhasználó játékok – pl.: Pokemon Go.
  • Automata vészhívó rendszerek (autóba építve vagy krónikus betegekhez kötve) – pl.: Climex, E-Call.
  • Közösségi közlekedési alkalmazások – pl.: Uber, MOL Bubi, Lime elektromos roller.
  • Parkolási szolgáltatás fizető övezetekben – pl.: OTP Simple, MobilParkolás.
  • NASA holdjárójának nyomon követése

 

 

Felhasznált szakirodalom

 

 

© TFeri.hu, 2022.dec.