A Naprendszer elemei: A Nap

A mi naprendszerünk kivételes, többek között azért is, mert csak egyetlen központi csillaga van. (Maga a csillag az egyik definíció szerint több energiát bocsájt ki, mint amennyit elnyel.) Sok rendszer kettős, hármas, esetleg még több csillagot magába foglaló csillaggal rendelkezik.

Nap

(Kép eredetije: https://www.pexels.com/photo/abstract-beach-bright-clouds-301599/ )

A szikár adatok:

  • Tömeg: 2*1030 kg = kb. 330000-szerese a Földnek.
  • Egyenlítői átmérő: 695700 km = kb. 109-szerese a Földnek.
  • Térfogat: 1,41*1018 km3 = kb. 1,3 milliószorosa a Földnek.
  • Átlagos sűrűsége: 1,4 g/cm3.
  • Átlagos távolság a Földtől: 1,5 millió km = kb. 8,3 fényperc.
  • Összetétele: 73,5 % hidrogén; 24,9% hélium; 1,6% egyéb.

A mi Napunk az egyetlen természetes fényforrása a Naprendszerünknek. A Nap egy teljesen átlagos G2V színképű csillag, amely a kb. 10 milliárd éves fejlődésének a közepén tart. Anyaga főleg plazma állapotú, így a magjában végbegy a hidrogén héliummá fuzionálása, amely elegendő energiát biztosít a látható fényen való sugárzásra.

A Nap nem stabil csillag, mert bár megközelítőleg tökéletes gömb alakja van, de a benne lévő plazma állapotú gáz állandóan mozgásban van. Több rétegből áll, de mi csak a legkülső rétegét látjuk.

(Képen: a Nap szerkezete; kép eredetije: https://en.wikipedia.org/wiki/Sun )

A Nap forog a saját tengelye körül. Az egyenlítőnél kb. 27,275 nap alatt fordul meg, míg a sarkoknál 35 nap alatt teszi meg ugyanezt. A csillag tengely körüli forgása nem állandó, hanem az idők folyamán egyenletesen lassul.

A Nap aktivitása 11,2 éves periódust mutat, azaz ennyi telik el két napfoltmaximum között. A napciklus elején a napfoltok a 30–45°-os szélességen jelennek meg, később az egyenlítő felé egyre közelebb. Az új napfoltciklus során a vezető és követő napfoltok polaritása felcserélődik. A Napot megfelelő szűrőkön át nézve láthatóvá válnak a napfoltok. Feltűnő sötét színüket a környezethez képest hidegebb hőmérsékletük adja (kb. 1-2 ezer fokkal alacsonyabb). A napfoltok körül lévő igen erős mágneses tér megakadályozza a hőátadást. A napfoltok átmérője időnként a több tízezer km-t is elérheti és igen gyakran kiindulópontjai a kisebb-nagyobb napkitöréseknek.

(Képen: Napfoltok; kép eredetije: https://fantasztikusvilag.hu/tag/napfolt/)

Maguk a napkitörések előre megjósolhatatlanok, ám hatásuk igen nagy lehet. Például a földi műholdakat is „megbolondíthatják”, de egy igen erős napkitörés a Föld sok elektromos eszközét kilőheti, így hónapokig nem lenne áramellátás, ami miatt kb. minden leállna.

(Képen: napkitörés; kép eredetije: http://esotanc.hu/kornyezet/a-kozepkorba-taszitana-minket-egy-eros-napkitores)

A következő képen egy napkitörés látható röntgensugaras színkép alatt (2013.máj.15-én):

 

(Kép eredetije: http://www.thesuntoday.org/solar-observations/ar11748-releases-yet-another-x-flare-x1-2/)

A Napból kilökődő anyag hozz létre az ún. napszelet. Ez a hagyományos, földi értelmű szélhez viszonyítva sokkal több anyagot hordoz, aminek nagy része elektromágneses értelemben aktív. Ez a napszél torzítja el pl. a Föld mágneses terét is (Lásd: alábbi képen!)

(Kép eredetije: https://www.nasa.gov/mission_pages/sunearth/news/storms-on-sun.html)

Erősebb napszél-tevékenységnél sokkal nagyobb valószínűséggel jön létre sarki fény, amit a töltött mágneses részecskék a Föld mágneses sarkai felé való mozgása hoz létre. Az alábbi képen a 2016.márc.28/29-én a Kaunispää Hill (Lappföld, Finnország) feletti ég látható.

(Kép eredetije: https://apod.nasa.gov/apod/ap160408.html)

Emlékeztetőül: a mi Napunk csak egy átlagos csillag egy teljesen átlagos galaxisban. Helyét jól érzékelteti a következő grafika:

(Kép forrása: http://www.ing.iac.es/PR/SH/SH2003/ring.jpg)

A végére egy kis filmtörténeti érdekesség: a Star Wars-ban is felhasználták a Tejútrendszert. Például az eredeti trilógia zárójelenetében is.  

(Star Wars: a Birodalom visszavág – 1:23-tól látható a mi galaxisunk a háttérben)

 

Felhasznált szakirodalom: