Következő kategóriát az üstökösök jelentik. Ezek pályája igen elnyújtott, ami azt jelenti, hogy napközeli állapotban elég közel haladnak a Naphoz, míg a naptávoli pontjuk nagyon messze van a központi csillagunktól. Napközeli állapotban kómája és csóvája fejlődik, melynek oka az erős napsugárzás. Éppen ez látványos csóva különbözteti meg őket az aszteroidáktól. Ez a csóva szerencsés esetben a Földről is látható csillagfényes éjszakákon, akár több éjszakán keresztül. Az alábbi képen az ISON nevű üstökösről készült fénykép látható még 2013.nov.16-án. Itt is jól látható az üstökös magja és csóvája.

(Kép eredetije: https://science.nasa.gov/science-news/science-at-nasa/2013/14nov_whatsnext)

Az üstökösöket keringési idejük alapján több csoportra osztjuk:

• Rövid periódusú üstökösök: itt pár évtől pár tíz évig tart a keringés. Valószínűleg a Kuiper-övből származnak.
• Hosszú periódusú üstökösök: ezeknél már jóval nagyobb, akár több száz éves periódussal is számolhatunk. Ezek valószínűleg a jóval messzebbi Oort-felhőből származnak. Származási helyükről egy helyi ütközés vagy az egyik (nagyobb) bolygó gravitációs hatása térítette ki őket.
• Vissza nem térő üstökösök: ezek nem térnek vissza a Naprendszerbe vagy több tízezer év a periódusuk. Ezek nagyon messziről, valószínűleg egy másik csillagrendszerből jöttek és csak vendégszereplők a mi rendszerünkben.

Az üstökösök törmelékből álló csóvát hagynak maguk után. Ha az üstökös keresztezi a Föld pályasíkját mialatt bolygónk áthalad a csóván, akkor meteorzápor keletkezhet. Ilyen pl. a Perseidák meteorraj aug. közepe-vége felé, miközben áthalad a Swift-Taylor üstökös pályáján. Másik jellegzetes meteorraj az Orionidák, melynek forrása a legendás Halley-üstökös. A következő képet a NASA Stardust-NExT szondája készítette a Tempel I üstökös magjáról még 2011.febr.14-én.

(Kép eredetije: https://www.nasa.gov/mission_pages/stardust/multimedia/n30037te01.html)

Ez a szonda amúgy arról is nevezetes, hogy a Deep Impact (Mély ütközés) nevű része belecsapódott az üstökösbe, ezzel rengeteg mérési adatot szolgáltatva a még keringő résznek.

Rengeteg szebbnél szebb fénykép készült az üstökösökről és csóvájukról. Az alábbi fényképen a Hale-Bopp üstökös 1997-es képe látható.

(Kép eredetije: https://apod.nasa.gov/apod/ap070331.html)

A következő képen a Machholz üstökös látható, melynek kb. 500ezer km-es volt a csóvája, habár a magja mindössze pár km-es volt. A fénykép 2005.jan.7-én készült.

(Kép eredetije: https://apod.nasa.gov/apod/ap050111.html)

Mind között talán a leghíresebb a Halley-üstökös. Nevét Edmund Halley (1656–1742) angol csillagászról kapta, aki pontosan leírta viselkedését és megjósolta visszatértét. A Kuiper-övből származó üstököst 75-76 évente lehet megfigyelni. Ez az egyetlen, amit rendszeres időközönként a Föld felszínéről szabad szemmel is jól meg lehet figyelni és az egyetlen, amelyet egy emberöltő alatt kétszer is meg lehet csodálni. Az üstökös megjelenéseit az írott történelem korában is rendszeresen lejegyezték már I.E.240-től kezdve. Feljegyzések voltak az ókori kínaiak, babilóniaiak, valamint a középkori európai szerzetesek irataiban is. A fényképezés korában való első megjelenése 1910. tavaszára esett, amikor már készültek a kornak megfelelő, de jelenleg már elég elmosódott felvételek. Következő megjelenésére 1986. tavaszára esett, amikor 5 űrszonda is egyszerre vizsgálta. Az akkor készült mérések alapján a Halley magja főleg vízjég, kb. 53 óránként fordul meg a tengelye körül és vékony, sötét réteg borítja. A földfelszíni megfigyelését ekkoriban már komolyan akadályozta a városokban tapasztalható erős fényszennyeződés is, valamint az, hogy a pálya aránylag messze vitt a Földhöz képest.

(Kép eredetije: https://www.quora.com/What-did-Halley%E2%80%99s-Comet-look-like-when-it-was-seen-from-Earth-in-1986-and-when-could-we-see-it-again)

A Halley legközelebbi visszatérése 2061. július végén várható.