Jelen cikkben az utolsó kategóriát a meteorok, illetve meteoritok jelentik. Az eddigi apróbb objektumokhoz hasonlóan ezen kövek is az űrben száguldó objektumok. Nincsen látványos csóvájuk, csak a Földbe (vagy más bolygóba) csapódnak. Ha egy ilyen repülő kő beleérkezik a Föld légkörébe akkor meteorról beszélünk, ám ha el is éri a felszínt, akkor meteoritról van már szó. Becslések szerint a bolygóképződésből visszamaradt anyagnak tekinthető meteorokból pár ezer tonna hullik naponta a Földre, de ezek elenyészőnek tekinthetőek a Föld össztömegéhez képest. Az űrből származó részecskék nagy része szemmel egyáltalán nem érzékelhető, ún. mikrometeor. Ezek, valamint a kicsit nagyobb méretűek is jellemzően elégnek bolygónk légkörében, mivel a meteor anyaga a légkörbe érve a súrlódástól felhevül és rövidesen izzani kezd. Ennek következtében a többségük teljesen elpárolog, mialatt mozgási energiája hővé alakul át. A kisebb méretű kövek átlagosan 120-140 km magasságban felvillannak, de ez nem az égés következménye. A fény nagy része ugyanis a meteor előtt összetorlódó levegő világításra gerjesztett molekuláiból származik. A légkörben elégő kövek mérete a pár milliméterestől a pár centiméteresig tart, míg súlyuk pár mg-tól pár grammra tehető.
A gondot a nagyobb kövek okozhatják. Becslések szerint ezekből évente 30-50 hullik a föld felszínére. Ezek becsapódáskor már megérdemlik a meteorit jelzőt. Van pár centiméteres kis meteorit, de volt példa több tonnásra is. Ezek között az egyik kb. 50ezer éve csapódott be a mai Arizona (USA) területére és létrehozta a km-nél nagyobb átmérőjű Barringer-krátert. Ez látható a lenti képen is.
(Kép eredetije: https://apod.nasa.gov/apod/ap090811.html)
Arra is van példa, hogy egyik bolygóba becsapódás akkor erejű, hogy rengeteg törmeléket lök ki a környező űrbe. Ezek közül időnként pár darab elér egy másik bolygót. Az alábbi képen a "Fekete Szépség" néven ismert kb. 320 grammos meteorit látható, amely 2,1 milliárd éve formálódott a Marson, majd egy ottani becsapódás kilökte a világűrbe és később becsapódott a földi Szahara sivatagba, ahol 2011-ben találták meg.
(Kép eredetije: https://www.nasa.gov/mission_pages/mars/news/mars20130103.html)
A nagyobb meteoritok nagyobb gondot is okozhatnak, főleg ha a nagyobb tömeghez nagy sebesség is társul. Ilyenkor a sebesség és a tömeg szorzataként kiszámítható lendület (impulzus) szó szerint gyilkos erejű is lehet. Az alábbi, főként autók fedélzeti kameráiból összevágott film az oroszországi Cseljabinszk mellett 2013.febr.15-én becsapódó meteoritot mutatják be. Érdemes hanggal nézni!
Ennél a kiválóan dokumentált esetnél is sokkal nagyobb volt 1908.június 30-án reggel a szintén Oroszországban, Szibéria középső részén lévő Köves Tunguzka folyó melletti becsapódás. Az akkori meteor egészen laposan lépett be a légkörbe (5-22 fok között valahol), ahol 4-500 km-t tett meg, majd kb. 6-8 km magasságban végül felrobbant. A robbanás ereje kb. 1000-szerese volt az 1945-ben Hirosimát elpusztító atombomba robbanásának. A robbanás a helyszínen lévő állatokat hamuvá égette, 30 km-es körzetben minden fát gyökerestül kitépett, de még a 65 km-re lévő Vanavara település házainak ajtóit és ablakait is betörte. A teljes tajgai növényzetet letarolta, de még a robbanástól kb. 500 km-re lévő transz-szibériai vasúton utazók is igen fényes fénycsóvára lettek figyelmesek, melyet erős robbanás követett. A robbanás okozta elektromágneses sugárzás az epicentrumtól kb. 50 km-re lévők bőrét is megperzselte, a lökéshullámot forrónak érezték. A robbanás hangját kb. 500 km-re is tisztán hallották. Sajnos nem fordítottak túl nagy figyelmet az eseményre, mivel egyrészt a mindentől messze lévő Szibéria közepén történt, másrészt hamarosan kitört az orosz forradalom, amely minden tudományos kutatást elzárt. Bár nagyon sok elmélet született a Tunguzka-meteorról (UFO-balesettől kezdve antianyag vagy mikroméretű fekete lyuk robbanásáig), de valójában még most sem lehet tudni, hogy pontosan mi is történt akkor és ott. A lenti képen a környező erdők egy kis része látható.
(Kép eredetije: http://www.historyrundown.com/4-most-ridiculous-theories-about-the-tunguska-event/)
A földtörténeti korokban bizonyossággal volt már ilyen esemény, például egy ennél sokkal nagyobb becsapódás vethetett véget a dinoszauruszok korának kb. 65 millió éve. A kb. 10 km átmérőjű meteor 22 km/mp sebességgel érkezhetett. (=79200 km/h) A robbanás ereje felért 300 millió atombomba robbanásának erejével. A légkörbe került por és hamu pár héttel a robbanás után betelítette az atmoszférát, miáltal a napfény hónapokra eltűnt. Ehhez járult a rengeteg felszabadult gáz, például 325 gigatonna kén. Az akkori kellemesen forró hőmérséklet 3 évre kemény télire fordult, ráadásul az új gázok miatt a lélegzés is nehézzé lett. Így az akkori növények nagy része kihalt, de az állatok nagy része is elpusztult. A dögevők kicsit tovább húzták, de a prédák eltűnése után ők sem húzták sokáig. A becsapódás nyomán keletkezett kb. 180 km átmérőjű dupla falú kráter a mai Yucatán-félsziget mellett a tenger alatt van. (
Az ilyen és ehhez hasonló becsapódások a mai Naprendszerben sem tűntek el teljesen. 1994.júl.16. és 22. között csapódott be a Jupiter atmoszférájába a Shoemaker-Levy 9 üstökös, melyet óriási csillagászati érdeklődés övezett. Az üstököst már régebben darabokra törte a Jupiter, így ezek meteoritokként csapódtak be. Az egyes darabok mérete kb. 2-3 km lehetett, míg sebességük 60 km/mp körüli volt. (=216ezer km/h) Bár a becsapódások a Jupiter déli féltekéjének sötétben lévő oldalán történtek, de a nyomokat még hónapokig látni lehetett a Jupiter felhőzetén. Az alábbi fényképen a becsapódások nyomai láthatóak.
Mivel a becsapódást jó előre lehetett tudni, ezért az összes lehetséges földi eszközt a Jupiterre irányították és alaposan dokumentálták. A képekből és a mérésekből rengeteg újat lehetett megtudni a Jupiterről és a felhők szerkezetéről. A Galileo űrszonda mérései alapján a becsapódás következtében keletkezett tűzgolyó az ottani átlagos -143 oC-os hőmérsékletet 24000 fokra növelte, de ez pár perc alatt visszahűlt 1200 oC-ra. A tűzgolyó magassága kb. 300 km volt.
Ez a becsapódás megerősítette a Jupiter szerepét, mint az űrtörmelék „porszívója”. A kisebb üstökösök és aszteroidák nagy részét a bolygóóriás felfogja és egész egyszerűen ütközéssel elnyeli. Ha a Jupiter nem lenne, akkor a becslések szerint 6-8-szor gyakoribbak lennének a dinoszauruszok korának végét jelentő óriási becsapódások, tehát a földi életformák sokkal gyakrabban tűnnének el.
Szerencsére egyre több autóban van fedélzeti kamera, amely elsősorban a közlekedés közben történteket rögzíti, de másodsorban segít az égen történteket is rögzíteni. Ráadásként számítani lehet az időjárási kamerák egyre növekvő mennyiségére is. Ilyen lehet az égen áthúzó fénycsóva, amit egy meteor légkörben való elégése okoz.
Ilyen, az égen áthúzó tűzgömböt rögzített egy Fejér megyei kamera 2021.okt.20-án:
Hasonlóan látványos tűzgömböt rögzített Fonyódon a Várhegyi Kilátó kamerája 2020.szept. 4-én este: