Tamás Ferenc: S-VGA monitorok

A nagysikerű VGA monitort az IBM tervei szerint az XGA követte, de a valóságban a számítógépes gyárak még egy bőrt le akartak húzni az igen jól csengő, nagyon erős marketing-értékű VGA névről. Persze kellett némi fejlesztés is, de a lényeg, hogy a „Super VGA” (röviden: S-VGA) gyakorlatilag az előző márkanév megújulásaként jött létre. Ez a típus-megjelölés éppen a nem pontosan meghatározott szabványok szerint már nem csupán a monitorok egy csoportjára vonatkozik, mint a régi IBM-érában, hanem sok minden belefér.

A VGA-szabvány 1987-es bevezetése után az IBM törekedett egy iparágon belüli nyílt szabvány megteremtésére, hogy a fejlesztőknek és főleg a felhasználóknak ne kelljen túl sok mindenhez alkalmazkodniuk. Ez volt az eredeti VBE szabvány alapján az 1994-es VESA (Video Electronics Standard Assiciation) nyílt konzorcium, amelyet az átjárhatóság előremozdításáért és a különböző típusok/szabványok egységesítéséért hoztak létre. Ebben a dokumentumban egy lábjegyzetben szerepelt először a „Super VGA” kifejezés, amely szerint ez felülbírálja a szabványos IBM VGA képernyők kimenetet. A legfontosabb tulajdonsága a normál felbontás, amely immáron (minimum) 800x600 lett.

Habár az első SVGA kártyák már a VGA-val együtt 1987-ben megjelentek, a szabványos programozásukhoz kellett a VESA szabvány is, ami viszont csak 1989-ben lett hozzáférhető. (A fent szereplő 1994-es dátum az akkori véglegesnek tekinthető állapotot jelöli.) Abban a bizonyos legelső verzióban már támogatták (de nem volt szükséges) a 800x600-as megjelenítést képpontonként 4 bittel. Így minden képpont legfeljebb 16 színű lehetett. Ám ezt a korai állapotot hamarosan gyorsan fejlesztették 1024x768-as felbontásra és képpontonként 8 bitre, majd az évek során ezt is többszörösen felülmúlták.

Fontos adalék, hogy az átlagos S-VGA kártyához már általában kellett beépített videómemória, melynek mérete 512 Kbyte, illetve 1 Mbyte volt.

Bár a színek számát meghatározta a VBE szabvány, de ez itt nem lényeges, mivel a régi CGA és EGA monitorokkal ellentétben egyes S-VGA kártyák a monitoroknak a megjeleníteni kívánt színt egyszerű analóg feszültségként adták át. Következésképpen nem volt elméleti korlátja a megjeleníteni kívánt színeknek. Habár ezen kártyák kimenetele analóg volt, de a megjelenítéshez szükséges belső számítások teljesen digitálisak voltak. Ez viszonylag kevés S-VGA kártyára volt jellemző, de érdekes technika-történeti adalék.

A színek számának növelése érdekében az S-VGA kijelzőrendszerét nem kellett megváltoztatni, de a videókártya terveihez is többször kellett hozzányúlni és az alapoktól kellett újraépíteni. Ezt a változást azonban a fontosabb chip-gyártók igen gyorsan – alig pár hónappal az S-VGA kibocsájtása után – már tudták követni.

Papíron az eredeti Super VGA-t a Super XGA követte, de az ipari gyártók igen hamar feladták a különböző néven futó szabványok követését és az 1990-es évek végén és a 200-es évek elején a legtöbb monitort S-VGA néven forgalmazták. Egyes termékgyártók reklámjaikban ugyan használták az XGA és az S-XGA termékneveket, de ettől függetlenül a monitorok többsége már az 1990-es évek végétől képes volt az eredeti XGA és annál magasabb szabványok megjelenítésére.

Az S-VGA is az akkorra szabványossá vált VGA csatlakozót (más néven: DE-15) használt. DE-15 csatlakozó

 

A legfontosabb korai S-VGA gyártók:

  • Ahead Technologies (nem azonos a Nero-t készítő szoftvercéggel)

  • Amdek

  • AST Research, Inc.

  • ATI Technologies

  • Chips and Technologies

  • Cirrus Logic

  • Compaq

  • Everex

  • Genoa Systems

  • Orchid Technology

  • Paradise Inc.

  • Sigma Designs

  • STB Technologies

  • Tecmar

  • Trident Microsystems

  • Tseng Labs

  • Video 7

  • Willow

© TFeri.hu, 2013. Felújítva: 2017.

Felhasznált irodalom: