A számítástechnika kultúrtörténete – A második generációs számítógépek

Az 1948-ban feltalált tranzisztort csak 1956 körül építették be kapcsolóelemként a rövid élettartamú elektroncső helyett és ekkor már széles körben alkalmazták a ferritgyűrűstárat memóriaként. Ettől kezdve számítjuk a második generáció megjelenését. Az első generációs szobányi méretű számítógépek immár jóval kisebbek és sokkal megbízhatóbbak lettek, így már megfeleltek pl. az atomenergiai kutató laboroknak. A háttértár szerepét a legelső mágnesszalagtól lassanként a merev hordozójú mágneslemez (értsd: HDD) vette át. A legelső programozási nyelv volt az Assembly, amely nagyságrendekkel egyszerűbb volt, mint az előző generációs sima bináris kódok. Tovább megjelentek a magasabb szintű programozási nyelvek is, elsőként 1957-ben az IBM által finanszírozott Fortran (FORmula TRANslation), amely jelképes, általánosan használt formalizált nyelv. Újabb nyelvként jelent meg a COBOL (COmmon Business-Oriented Language).

Az új kapcsolóelemekkel lehetőség nyílt a miniatürizálásra is. Ezek a gépek már elérték az 50-100 ezer művelet/sec sebességet, s a térfogatuk egy köbméter alá csökkent. Ekkor még igen gyakori volt, hogy a gépek számára egy külön klimatizált, pontosan beszabályozott nedvességtartalmú és hőmérsékletű szoba szolgált. Az első tranzisztorral megépített nagy-gépek az IBM-féle Stretch és a Sperry-Rand-féle LARC – bár ez utóbbiból összesen két példány épült: az egyik a Livermore Atomsugárzás-kutató Központban (Livermore, California); míg a másik a Haditengerészet Kutatás-Fejlesztési Központjában (Washington D.C.). 1955-ben az AT&T Bell Laboratóriumában Felker és Harris megépítették az első teljesen tranzisztorokkal működő számítógépet, a TRADIC-ot. (= TRAnsistor DIgital Computer vagy TRansistorized Airborne DIgital Computer) Az 1960-es évek elején megjelent pár második generációs gép a kereskedelemben is, amelyeket nagyvállalatok, egyetemek, illetve állami cégek használtak, például: Burroughs, Control Data, IBM, Honeywell, Sperry-Rand és mások. Nagyon fontos példa az IBM 1401, amelyet sokan a számítástechnikai ipar T-modelljének tekintenek, mivel az egész iparág elfogadta.

IBM 1401

IBM 1401 – Kép eredetije: http://campus.udayton.edu/~hume/Computers/second.htm

Megjelent még néhány periféria is, pl. nyomtató, lemezes és szalagos tároló, memória, tárolt programok és maga az operációs rendszer is. Ekkorra már számos üzleti-pénzügyi számítást könnyítettek meg a számítógépek.

További második generációs gépek:

  • IBM 701 - részletek: ez volt az IBM legelső széles körben gyártott számítógépe, amelyet kereskedelmi forgalomba is hoztak, bár elsősorban tudományos igényeket elégített ki. A programokat és az adatokat egy belső, címezhető elektronikus tárban helyezte el. Rekordidő, mindössze két év alatt fejlesztették ki („az első ceruzavonástól a kész termékig”). Továbbá ez a gép alapozta meg a 700-as szériát, pl.: IBM 702, IBM 704, IBM 705 és IBM 709.

IBM 701

    IBM 701 – Kép eredetije: http://www-03.ibm.com/ibm/history/exhibits/701/701_intro.html

  • TRADIC – részletek: közel 800 tranzisztort tartalmazott, melyek csupán 100 Watt-ot fogyasztottak. Ez a hagyományos csöves gépek fogyasztásának alig 1/10-e volt! A fényképen J.H.Felker (bal oldalon) adagolja a TRADIC számára az utasításokat, míg J.R. Harris (jobbra) a kapcsolókat állítja.

TRADIC

    Képen: TRADIC – kép eredetije: http://www.computerhistory.org/timeline/?year=1955

  • IBM 305 tárolóegység – részletek: Az 1956-ban elkészült RAMAC (Random Access Memory Accounting System) volt a legelső elektronikus adattárolásra alkalmas gép, amely már képes volt kiszolgálni az akkori igényeket. Ez volt az IBM egyik legutolsó vákuum-csöves rendszere, több mint ezer beépített vákuum-csővel, mielőtt 1961-ben abbahagyták a gyártását.

IBM 305 RAMAC

IBM 1401

    Képen: IBM 1401 és pár kiegészítője. - Kép eredetije: http://ibm-1401.info/

  • CDC 3600 - részletek: 1963 novemberre készült el a Control Data Corporation számítógépe, a 3600-as. 1964 végére kb. 19ezer munkahelyen futott 1-1 példánya és az átlagos használata 50-300 óra/hónapra nőtt. Maga a gép kifejezetten szép volt – többek között a füstölt üveg paneleknek köszönhetően. Az áramkörök fő tervezője: Seymour Cray volt. A memória 32700 db 48 bites kifejezést tudott tárolni, valamint támogatta a FORTRAN 66-os fordítót, így az akkori gépekhez képest elég egyszerű volt a programozása.

CDC 3600

    Képen: CDC 3600 – kép eredetije: http://www.cisl.ucar.edu/computers/gallery/cdc/3600.jsp

  • IBM 1620 – részletek: A memória 20000 decimális számjegy tárolására volt képes, de ez bővíthető volt 40, illetve 60ezerre egy IBM 1623-as egységgel. A memória sebessége kb. 50 Khz volt. A konzol-írógépen (B1-es IBM modell) viszont csak 10 karaktert lehetett leütni másodpercenként.

IBM 1620

    Képen: IBM 1620 – Kép eredetije: http://en.wikipedia.org/wiki/IBM_1620_Model_I

  • IBM 7090 - részletek: Ez volt a legelső, kifejezetten adatfeldolgozásra gyártott IBM-rendszer. A teljesen tranzisztoros rendszer számítási sebessége hatszorosa volt az elődjének tekintett (még vákuum-csöves) IBM 709-nek és 7,5-ször gyorsabb volt, mint az IBM 704-es. 1958 decemberében jelentették be és az első rendszert már egy év múlva installálták is. Habár az IBM 7090-es kifejezetten adatfeldolgozásra termett, de igyekeztek a mérnökök és tudósok számára is kezelhetővé tenni, ami oly' annyira sikeredett, hogy nagymértékben felgyorsította a rakéták, hajtóművek, nukleáris reaktorok és szuperszonikus repülőgépek tervezését. Az USA légiereje négy rendszerrel figyelte az Államok felé érkező esetleges rakéta-támadásokat, míg két rendszert a NASA használt az Alabama állambeli Huntsville városában. Ezek a rendszerek kulcsfontosságúak voltak a Holdraszállást is megvalósító Saturn rakéták megtervezésében, mivel rengeteg szimulációt futtattak rajtuk. Az IBM ugyanakkor felfuttatta az üzleti alkalmazások fejlesztését is, pl. leltár-ellenőrzés, gyártásellenőrzés, üzleti előrejelzés és általános számvitel. Az IBM 7090-es alkalmas volt hatalmas méretű adatbázisok megbízható és rugalmas tárolására. Példa erre az American Airlines részére kifejlesztett SABRE, amely automatikus, központosított repülőjegy-foglalási rendszer volt. A SABRE ideg-központja két IBM 7090-es volt.

IBM 7090

 

Felhasznált irodalom:

© TFeri.hu, 2011. Felújítva: 2016.