Epilógus

Hétfő van. Reggel 7.45-kor osztály előtt állok és matematika órát tartok. Borzalmas álmos vagyok, bár már ittam egy hosszú kávét. Fülemben még ott van a müezzin imára hívó éneke. Kinézek az utcára: szemben egy feltűnően csinos, fiatal nő megy magassarkú cipőben, aprócska miniszoknyában, amit egy elég mély dekoltázsú ruha koronáz meg. Belémvillan egy pillanatra: ez a nő meztelen! Ja, nem! Hiszen már Magyarországon vagyok…

Csak az a fura müezzin-dallam ne mászna vissza a fülembe!