T. Tamás Ferenc: Kócoska

Megjelent a Délibáb Magazin 2022. őszi számában.

Több évtizede vagyok tanár és ennyi idő alatt sok emlékezetes tanítványom volt. Egyikük Kócoska. Matematikából tanítottam négy évig. Amikor megismertem egy szétszórt, össze-vissza leány volt. Becenevét a hajáról kapta, ami örökké ezerfelé állt. A sors iróniája, hogy az eredeti neve Fésűs Annabella volt. 14 évesen még fogalma sem volt, hogy mit kezdjen magával, csak sodródott az eseményekkel. Alig mert megmukkanni, szinte semmi önbizalma nem volt. Nagyon szeretett elveszni a tömegben. Több mindenbe belekezdett, de nem tudott ráérezni semminek az ízére. Még kereste magát!
Matematikából közepes volt, de a szétszórtságát itt is hozta: össze-vissza keverte a fontos bizonyításokat. Tizedik közepén valami eltört benne, látványosan leromlottak a jegyei is. Rákérdeztem, hogy mi a baja, de semmit sem akart kinyögni. Majd miután négyszemközt maradtunk, kiöntötte a lelkét: egy hete költözött el édesapjuk, mert szülei házassága végleg tönkrement. Ő eddig sem találta helyét, de mostantól még az addigi kevés remény is szertefoszlott benne.
Közösen kerestünk valami kiutat, ami rendbe szedi a gondolatait, így talán őt magát is. Soha nem volt egy sportos alkat, de most az én kérésemre beiratkozott egy kifejezetten kezdőknek szóló önvédelmi tanfolyamra. Itt jó edzőre talált, aki rendbe szedte és felkarolta. Délelőttönként még mindig az a szerteszórt Kócoska volt, de heti kétszer átvedlett harcosba. Lassan meglátszott rajta a mozgáskultúra és az önbizalma is végre nőtt. Tizedik végén életében talán először ő maga kérte a négyest magának, amiért többször is kőkeményen felelnie kellett. Láttam rajta, hogy összekapja magát és koncentrál. Valami megindult a kedves Kócoskában.
Az évek előrehaladtával testnevelésből és matematikából lett egyre jobb. Ebből a két tárgyból lett jeles az érettségije. Megszerette a rendet és megkedvelte a logikus gondolkodást, de akkor még nem tudta, hogy mit akar az élettől. Bár már voltak elképzelései, de még semmi konkrét.

Eltelt vagy tíz év. Távolról vezettem haza, az egész napi érettségiztetéstől fáradt voltam. A szembejövő autósok villogással jelezték, hogy rendőrök mérnek az úton, így én is lassítottam. De sajnos leintettek. Nagyon nem örültem neki, de sajnos ez van!
-    Jó napot kívánok! Közúti ellenőrzés! Személyi igazolványt, forgalmi engedélyt és jogosítványt kérek! – szólalt meg határozottan az engem igazoltató csinos rendőrnő.
Olyan ismerős volt a hang, de hirtelen nem tudtam hová tenni. Ránéztem a tökéletes formában feltűzött hajára, de még mindig nem ugrott be semmi.
-    Tanár Úr! Üdvözlöm! Megismer? – ekkor vette le a sapkát és a haját szétrázva egyértelmű lett: a néhai Kócoska állt előttem.
Kifejezetten megszépült, rendszerető nő lett és rendőr. Most éppen rendőrtanulókat tanítja közúti ellenőrzésre. Megpusziltuk egymást és nem győzött hálálkodni azért a kis ötletért még akkor, a 10. osztályban. Megtanulta a rendszeretetet, a tiszteletet, valamint elkötelezte magát az egészséges mozgás mellett. Pár próbálkozás után megtalálta az életcélját, így rendőr lett. Közben férjhez ment és megszületett a kislánya is. Imádja a munkáját és akkor ősztől kezdi a rendőrtisztit is, mert szeretne továbblépni és a parancsnokai szerint is kiváló jelölt.

Nem tudtam mit mondani, csak sok szerencsét kívánni mind a magánélethez, mind a munkához. Nehéz a kettőt összeegyeztetni, de ennek a magabiztos rendőrnőnek jól láthatóan sikerült. Szép hivatás és még szebb élet!


T. Tamás Ferenc, 2022. márc.