T. Tamás Ferenc: Idegenek az éjszakában

Idegenek az éjszakában,
Álmok hűvös otthonában.
Sietnek a vak sötétben,
Beburkolva az éj ködében.

Hová mentek ily’ sietve,
A város által számkivetve?
Miért siettek ennyire?
Miért nincs időtök senkire?

Mi ijesztett meg benneteket?
Hol hagytátok a hiteteket?
Csak siettek a koromsötétben,
Árnyaitok látszanak a lámpafényben.

Tőletek még messze jár az álom,
Otthon vár a pihe-puha ágyon.
Gondoljátok össze a napotokat!
A ma felrémlett szép gondolatokat.

Nem vagytok mindenki által kivetve,
Nem kell sietni így megijedve!
Érezzétek a friss, hűvös levegőt,
Ahogy adja tüdőtöknek az életerőt!

Érjetek haza csendben, békében!
Leljetek nyugalmat otthonotok ölében!
Mert mindenkit valaki hazavár,
Akiért napra nap örömmel hazajár.

Idegenek az éjszakában,
Álmok édeskés otthonában.
Teljen minden napotok örömmel,
Ne mindent átható közönnyel.


T. Tamás Ferenc, 2023.ápr.