T. Tamás Ferenc: De mit érek nélküled?

Én vagyok a szem, amely lát,
Nézem a mindennapok változását.
Én vagyok a kéz, amely vezet
Kezemmel fogom a kezed.
De mit érek nélküled?

Én vagyok az arc, a lélek tükre,
Úgy szeretnék hatni a lelkünkre!
Én vagyok a fül, amely lépteidet hallja,
Amely a hozzád rohanást sarkallja.
De mit érek nélküled?

Én vagyok a tűz, ami megéget,
Őrzöm szívedben a melegséget.
Én vagyok a világosság néked,
A sötétségben őrizlek téged.
De mit érek nélküled?

Én vagyok a test, amely éli léha életét,
Benned találtam meg az életem értelmét.
Én vagyok a gondolat, amely elér téged,
A világ vadságától védelek, vérem!
De mit érek nélküled?