T. Tamás Ferenc: Hosszú, kihalt utakon

Hosszú, kihalt utakon,
Ködös, párás hajnalokon.
Hiányzik az ágynyugalom,
Te csak mész az ismert utadon.

Hová mész hajnali, álmos utas?
Rád köszön az utca széli lámpavas.
Csendben leheli ki a párát,
Várja az idő jobbra fordulását.

A kereszteződésben álmos lámpa pislog,
Az út szélén nyirkos falevél csillog.
Álmodik a fényben fürdő hajnalról,
Madárdalos, énekteli pirkadatról.

De most november van, hideg.
Még az utca széle is didereg.
Jégvirág lepi el a deres ablakot,
Ködfátyol hozza a zord fuvallatot.

Már korán beköszönt a sötét,
Elűzi a nappal gyenge fénykörét.
Magával hozza az éjszaka hűvösét,
A néma téli esték kihalt csöndjét.

Varjak károgása a hajnalt köszönti,
A pirkadatot ködfátyollal leönti.
Az idő ballag tovább álmosan,
Csak a köd felel neki, magányosan.


T. Tamás Ferenc, 2022.dec.