T. Tamás Ferenc: Ember, mégis hová mész?

Jó ismerősöm, D.B. részére

Ember, mégis hová mész?
A végtelenben lépted elvész.
Sokan ismertek és kedveltek,
Elfogadtak kicsit érdekesnek.

Sok pofont kaptál az élettől,
Hisz’ senki voltál születésedtől.
Apád elhagyott, anyád eldobott,
Családod talán sose volt.

Az utca életre nevelt,
Néha adott eledelt.
Iskolába is jártál régen,
Ahol hittek őszinteségedben.

Utcának éltél, boldog lettél,
Az élet értelmére ráéreztél.
Rendet kerestél a káoszban,
Valami kiutat a sikátorban.

Bevonultál hát a seregbe,
Ahol rászoktattak a rendre.
Külhonban ellőtték a lábad,
Miközben kerested a bombákat.

Hazahoztak, leszereltek,
Méltánytalanul elfeledtek.
Most itt ülsz magányosan
Egy padon megfásultan.

Ember, mégis hová mész?
A végtelenben lépted elvész.
Senki voltál, semmi lettél,
Egy golyó által bevégeztettél.

Mire vársz? Mit remélsz?
Csendben csak éldegélsz.
Higgy egy boldogabb jövőben!
Nincs az életed elköszönőben!

T. Tamás Ferenc, 2021. jún