T. Tamás Ferenc: Enceladus

Felajánlom megzenésítésre!

Oly’ rég indultam, messze van hazám,
Rég nem látom, hol is élt nagyapám,
Nincs meg az út, hol mentem hajdanán,
Csak pár fényfolt pislog az ég vásznán.
Körülöttem a sötét óceán,
A messzi Enceladus vár reám.

Öt hosszú év az út, tömény magány,
Áldozok az egyedüllét falán.
Hányszor álmodtam szép nyáréjszakán?
Bárcsak volna kinek megmondhatnám!
Körülöttem a sötét óceán,
A messzi Enceladus vár reám.

A Föld egy pont a csillagok között,
Magányos, zsúfolt és sorsüldözött.
Elhagytam mindent, mi odakötött,
Csak az utazás mindenekfölött.
Körülöttem a sötét óceán,
A messzi Enceladus vár reám.

Kilőttek egy rádiójel nyomán,
Utam járom a Naprendszer porán.
Az egész űrhajó az én szobám,
Előttem ismeretlen tartomány.
Körülöttem a sötét óceán,
A messzi Enceladus vár reám.

A Szaturnusz gyűrűi várnak rám,
Az Enceladus hold lesz új szobám.
Jégből fonom rideg égi máglyám,
Lávából lesz a csillag-nyoszolyám.
Körülöttem a sötét óceán,
A messzi Enceladus vár reám.

Többé nem látom a kék Földet már,
Búcsúzom, immár zár a jegypénztár.
Vezérel egy halvány kis fénysugár,
Mely a fényes holdamra odavár.
Körülöttem a sötét óceán,
A messzi Enceladus vár reám.


T. Tamás Ferenc, 2020.aug.