T. Tamás Ferenc: Temető csendjében

Körülölel a csend, mindenhol nyugalom,
Csak álmodozom a régmúlt dallamokon.
Amit énekelve szavaltál csakis nekem,
Hogy vidámak legyünk, oly’ könnyeden.

Lényeden átsugárzott a tenni-akarás,
Nem volt ott soha semmi fennakadás.
Mindenkinek segítettél unos-untalan,
Tűrtük bár többé-kevésbé nyugtalan.

Most már csak emlék vagy nekem,
Érzem, itt vagy velem, testtelen,
Behunyt szemmel téged látlak szüntelen,
Fák susogásában hallak hangtalan.

Temető csendjében emlékezem,
Töprengek régmúlt emlékeken.
Lényed elhalványul szép’ lassan,
Ennyi maradt nekem, kimondhatatlan.

Körülölel a csend, mindenhol nyugalom,
Virágok hervadoznak a sírodon.
Én meg csak állok és merengek,
Ahogy átadlak a történelemnek.

T. Tamás Ferenc, 2019.okt.