T. Tamás Ferenc: Mint fent az égen …

Mint fent az égen egy tündöklő csillag,
Úgy ragyogsz Te túl mindent a Földön.
Mint egy gyönyörű ezerszínű zuhatag,
Ahogy leomlik hajad a kecses válladra.

Mint egy tűzpiros korall a tengerben,
Olyan égetően piros a szád szépen rajzolt íve
Mint a legszebb bársony, mit el lehet képzelni,
Oly’ simán puha bőröd érintése.

Mint egy apró tollpihe lágy fuvallata,
Beleborzongok kezed gyengéd cirógatásába.
Mint a fagyoskodó, ki forró teát kap,
Úgy melegíti fel testem minden porcikáját ölelésed.

Mint a vak, ki a sötétben lát egy fénysugarat,
Úgy én sem tudok betelni látásoddal.
Mint a süket, aki a némaságban hall egy halk hangot,
Ekként szomjazom én is minden szavadat.

Mint szomjazó, ki napok óta sivatagban kóborol,
Úgy kívánom én ajkadnak mézédes mondatait.
Mint az éhező, ki napok óta nem evett semmit,
Akként én sem tudok betelni lényeddel.

Mint a hitetlen, ki megpillantja a tökéletest,
Úgy ábrándozva bámullak én is örökkön-örökké.
Mint a nélkülöző, ki megkap mindent,
Úgy én sem tudok betelni Veled.