T. Tamás Ferenc: Néma iskola

Július van, tombol a meleg,
Távolban izzanak a végtelenek.
Kis hűst keresnek a verebek,
Kiégtek a kertek, a rétek.

Tekerek a városi betonon,
A távot pihegve bár, de lenyomom.
Fő utca, Országzászló tér,
Az összes ismerős hely utolér.

Nem gondolkodom, csak tekerek,
Hadd jöjjenek az utcák, a terek!
Ismerősök intenek, köszöntenek,
Jó újra itt lenni közöttetek!

Régi épület előtt megáll a gép,
Köszönt az utcai falikép.
Néma a tömb, teljesen kiürült,
A nyár csöndje benne megült.

Hol van most már a csengetés?
Az izgatott óra eleji beszélgetés?
A meg nem írt házival ügyeskedés?
A nagy igazságokról való perlekedés?

Néma az iskola, itt csend honol,
A portás magányosan dobol.
Hiányzik az izgalom, az élmény,
’Mely uralkodik a mindennapok szövevényén.


T. Tamás Ferenc, 2021.júl.