T. Tamás Ferenc: Csak állok némán a falnál

Berlin, 1988 emlékére

Csak állok némán a falnál,
Nem látok többet a bánatnál.
A szívem is megszakad,
Ahogy a szó is bennszakad.

Itt áll a rideg országhatár,
Ahol megtörik a szemhatár.
A fal merev és áttörhetetlen,
Az ember dühös és tehetetlen.

Utca közepén áll a barikád,
Hogy rád hozza a frászkarikát.
Nem értem az ember kettősségét,
A világ kettéosztott erőtlenségét.

Itt a szocializmus szürkesége,
Odaát szabadság és béke.
Itt határőr géppisztolyt szorongat,
Odaát két öreg jóízűen borozgat.

Itt rettegés és becstelenség,
Odaát jókedvű erkölcsösség.
Egy a nyelv, de kettő a lélek,
Hála a politikusok rögeszméjének.

Berlin, te világ szégyene!
A megosztottság példaképe.
Pusztulj el, te merev FAL.
Szűnj meg a világ változásaival.

T. Tamás Ferenc, 2021.febr.