T. Tamás Ferenc: Ki akar örökké élni?

Ez nem a nekünk szánt idő,
Ez nem a mi helyünk a világban,
Nincs esélyünk továbblépni,
Nincs lehetőségünk örökséget hagyni.
Ki akar örökké élni?

Látni az idők lassú elmúlását,
Megérni az összes ismerős halálát,
Egyre pergetni az évszázadokat,
Lassan lépkedni az örökkévalóságba.
Ki akar örökké élni?

Tüdőnk már régen üres,
Hiszen légüres térben is létezünk.
Bőrünket nem süti a napsugár,
Örök sötétben is élünk tovább.
Ki akar örökké élni?

Nyelvünk már nem érzi az ízeket,
Orrunk nem szagolja a szagokat,
Fülünk nem hallja a hangokat,
Szemünk nem látja a színeket.
Ki akar örökké élni?

Ki tud örökké szeretni olyant,
Aki több ezer éve halt meg?
Ki képes emlékezni már
Rég letűnt civilizációkra?
Ki akar örökké élni?

Nem a mi álmainkat álmodjuk!
Nem a mi éltünket szőjük!
Nincs lehetőség számunkra!
Nincs szó az örök szenvedésünkre!
Ki akar örökké élni?