T. Tamás Ferenc: Létezem!

Létezem!
Pár évtizede már létezem
Mélázok az emlékeken.
Ki mondja meg az értelmét?
Több ez, mint amit érthetnék!

Értelem!
Mindent megérteni akaró értelem,
Melynek határa a véges-végtelen.
Ki mondja meg, mi’ ésszel felfogható?
Több ez, mint ami kézzel fogható!

Érzelem!
Mindent átható érzelem,
Hogy mit is szabad éreznem.
Ki mondja meg végül nekem?
Több ez, mint elképzelhetem.

Véletlen!
A létem talán egy véletlen,
Valahol, valamikor feléledtem.
Ki mondja meg az esélyét?
Több ez, mint amit érthetnék.

Szenvedély!
Egyszer volt egy szenvedély.
Nem kellett rá sehonnan engedély.
Ki oldja fel a tűz hevét?
Több ez, mit elmond egy beszéd.

Évtized!
Eltelt immár jópár évtized.
Az idő vasfoga megtépázott minket.
Ki mondja meg, merre menjünk?
Hogy versengjünk, vagy reménykedjünk?

Reménykedés!
Az örökké tartó reménykedés.
Ami sokszor hiábavaló legénykedés.
Ki mondja meg, mi tartja bennünk a lelket,
A hitet, az akaratot, a szerelmet.

Szerelem!
Mindent átható szerelem,
Régen volt egy szép érzelem.
Senki sem mondhatja meg, mi a szerelmes vonzalom,
Hisz’ már régen Te lettél minden gondolatom!


T. Tamás Ferenc, 2020.dec.