T. Tamás Ferenc: Csak egy könnycsepp

Csak egy könnycsepp gördült le az arcán
És már éreztem, hogy megcsókolhatnám.
Csak egy apró mosoly volt az ajkán
Tán egy forró italra meghívhatnám.
Csak egy lágy hullám volt barna haján
Én már éreztem, hogy megsimogathatnám.
Csak egy apró lépést tenne felém
Így ezt az érzést nem szégyellhetném.

De ő állt ott megközelíthetetlenül,
Én meg bámultam leplezetlenül.
Akartam közeledni megállíthatatlanul,
A kezét megfogni oly’ ártatlanul.
Két karomba zárni széttéphetetlenül,
Vele együtt lenni végeérhetetlenül.
Ajkát ajkammal csókolni rendíthetetlenül
Örömet és boldogságot adni önzetlenül.

Köztünk alig volt öt-hat lépés,
De túl sok volt ez az eltérés!
Ő az utca túloldalán valakit várt
Én meg kerestem ki az, akire várt.
Óh, ha tudnám, hogy ki volt ez a lény,
Akkor tovább is tartana ez a költemény.
Így ő marad tisztán a lelkemben,
Hogy újra látom, bízom a véletlenben!