T. Tamás Ferenc: Kiszolgáltatottan

Megjelent a Délibáb Magazin 2023. tavaszi számában!

Kiszolgáltatottan fekszem az ágyon,
Valahol egy kórházi osztályon.
Túl vagyok egy durva műtéten.
Kavarog bennem eddigi életem.

Nem könnyű, amiről álmodok.
Hiányoznak a boldog hétköznapok.
Én mindig, mindenkinek jót akartam,
Most mégis itt fekszem, kiszolgáltatottan.

Miért pont én kaptam ezt a sokkot?
Az élet oly’ durván megsodrott.
Gyerekként sokszor kigúnyoltak,
Sokszor, túl sokan kicsúfoltak.

Pösze voltam és mindig kövér.
Ügyetlen és gyenge, mint a lágy kenyér.
De az eszem mindig is jól vágott,
Egész énem tanulni vágyott.

Sokszor stréber meg bűnbak voltam,
Bánatomban a könyveket bújtam.
Álmodtam szépről és sok jó szóról,
Kalandokról, utazásról, űrhajókról.

Diákként buktam feleletet, osztályzatot,
De megértettem sok magyarázatot.
Sokan mondták, nem vagyok életre való;
Csak egy mihaszna tudós okoskodó.

Hol vagytok most ti, gúnnyal mérgezők?
Megalázásomat sokszor kezdeményezők.
Eltűntetek az Élet mocsarában?
A sivár lét borral teli posványában?

Soha nem voltam a társaság közepe,
A baráti köreink összetartó ereje.
Lassan elfogadtak ilyen figurának,
Magam teremtette ember-ábrának.

Felnőve megtaláltam hivatásom,
Majd lett egy gyönyörű családom.
Imádom őket mindenek felett!
Teljes, értelmes, boldog életem lett.

Hivatásomban népszerű lettem és sikeres,
Nem egy félküllős, ki csupán pénzt keres.
Tisztelnek, ilyennek szeretnek,
És tisztelettel hívnak főnöknek.

Ezer felől érzem a felém áradó szeretetet,
A közös élmények alkotta, erőt adó hitet.
Sok generációt neveltem és még nevelek.
Egyre csak özönlenek a bíztató jelek.

Most kiszolgáltatottan fekszem az ágyon,
Valahol egy kórházi osztályon.
Körülöttem a kórterem halk zajai,
A lábadozó betegek csendes sóhajai.

Felgyógyulok és tovább alkotok.
Engem ne várjatok, szomorú alkonyok!
Teljes életem van, boldog vagyok!
Nem kérnek még belőlem az angyalok!


T. Tamás Ferenc, 2023. márc.