T. Tamás Ferenc: Kiszáradt patak

Réges-régen kiszáradt patak vagyok nélküled,
Nem tudom az életem elképzelni csak veled,
Minden nélküled eltöltött pillanat rémület,
Mikor végre újra ölelhetlek, az szédület.

A mindennapok mókuskerekében csak rád gondolok.
Össze-vissza járok, hitehagyottan kóborolok,
Ha Te nem vagy velem és nem fogod a kezem,
Hiszen már sok éve Te vagy az én egyetlenem.

Te vagy az, akit nekem rendelt a sors keze,
Immár Te lettél életem jobbik fele.
Már a hiányod gondolata is rossz érzés
Nélküled létezni számomra: nem kérdés!

Az idők homályába vész, mikor megkértem a kezed,
Mert megéreztem a mindent átható őrületet.
Hiszen csak érted dobban a szívem,
Nem bírná ki, hogy elveszítsen!

Réges-régen kiszáradt patak vagyok nélküled,
Nem tudom az életem elképzelni csak veled,
Minden nélküled eltöltött pillanat veszedelem,
Mikor végre újra ölelhetlek, az a szerelem.